TAEHYUNG

Bár talán nem látszik rajtam kívülről, de olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek karácsony reggelén. Ugyanakkor fenntartásaim is vannak, hisz ismerem ezt a könyvet, évekkel ezelőtt belelapozhattam, mikor az egyik partnerem magával hozta. Nem hittem volna, hogy Youra által fogom újra látni ezeket az oldalakat.

A könyv egy része képekből áll. Rögtön az első oldalon a barlangokra jellemző fényekkel kirakott folyosó, annak a végén nyitott ajtó.

- Milyen érzés volt bemenni oda először? - kérdezem, Youra nem lapoz tovább.

- Ijesztő és izgalmas. Még Pixie sem tudott teljesen megnyugtatni, de a második alkalommal már nem volt annyira furcsa. A harmadiknál ismertem a járást.

- Hányszor mentél?

- Tíz, tizenegy alkalommal, azt hiszem.

Arra gondolok, vajon mit gondolhattak róla azok, akik ott voltak. A Pixie nevű nő ugyan rászólt a résztvevőkre, hogy hagyják békén Yourát, de hányan próbálták elcsábítani? Miközben ehhez hasonló kérdések is foglalkoztatnak, puszit nyomok a halántékára és várom, hogy lapozzon.

- Hoppá! - halkan elcsodálkozik, a következő oldal merészebb.

Egy párt ábrázol, egyértelműen a férfi a domináns, a nő pedig teljesen fel véve a szerepét, négykézlábon állva hajol meg az uralkodója előtt. Youra figyeli a részleteket, mutatóujját végig vezeti a nő vonalain.

- Kényelmetlennek tűnik ez az anyag.

- Nem való mindenkinek, az tény.

- Szeretnéd, ha ilyet is hordanék? - Youra és a latex? Nem áll össze a kép bennem.

- Azt szeretném, ha leginkább semmit sem hordanál, mikor velem vagy.

Több párról is készültek hasonló fotók. Némelyiken kevesebb ruhával, más-más pozíciókban és az ötödik oldal környékén előkerülnek bizonyos tárgyak is. Észreveszem, mikor Youra összerezzen.

- Kék - mondja ki a biztonságiszót, ami azt jelenti, „Túl sok, állj!" - Kizárt. Nem akarom.

Nem ér váratlanul. Felém fordítja a fejét, rá sem bír nézni a műbőr ostorra. A képen szereplő férfi épp lendíti a karját a nő feneke fölött. Sejtettem bizonyos játékszerekről, hogy Youra ellenezni fogja őket.

- Rendben van.

A szeánszok alkalmával talán sikerült elriasztaniuk ettől. Nem bánom, a legkevésbé sem lenne ínyemre ostorral neki esni.

A következő oldal valamivel jobban tetszik neki.

- Ilyet láttam nálad is - a hangjából ítélve már nem társít rossz érzéseket az emlékeihez. De érdekesnek találom, hogy ilyen jól emlékszik. Nekem nem rémlett a padlón heverő tárgyak között egy cirógató.

- Tetszik?

Bólint, látom rajta a kérdezési szándékot.

- Esetleg kézbe vehetnék egyet?

- Hát persze.

Együtt oda megyünk a szekrényhez, kihúzom neki az egyes számú fiókot. Egy fehér színű cirógatót választ, végig húzza a kezén, a szája sarkában mosoly bujkál. Nem szeretném, ha látná rajtam azt a csodálkozó reakciót, amit az vált ki belőlem, mikor ugyan azt a szürke selyem szemmaszkot veszi ki a fiókból, amelyiket May is választotta anno.

- Ezek tetszenek - igen, azt látom.

- Bár nagyon szeretném, ha én mondhatnám el, mi miért okozna gyönyört, elmondanád, mit tudsz erről? - mutatok a még a kezében lévő szemmaszkra. - Pixie...

- Egy érzékszerv kiesés. Felélesíti a többit. Intenzívebben érezném a közelségedet és az érintésedet is- sorolja, határtalanul büszkének érzem magam. - Nem kellett elmondania, erre magamtól is rájöttem. Néző voltam, Pixie a szabályokról mesélt, az eszközöket nem mutatta be. Azt mondta, jobb lenne, ha ezt veled venném végig.

Tévedtem. Mégiscsak kedvelem azt a nőt.

A fiókok előtt ácsorgunk, Youra lapoz a könyvben. Ízléses akt fotókat, merészebb jeleneteket is lát. Nem marad teljesen érzelemmentes az arca, az egyik képnél még azelőtt kihúzom a kettes fiókot, hogy megkérne rá.

- A bőr és műbőr bilincs nem hagy nyomot, a rendes fém igen. Az egyik szeánszon Pixie hátra bilincselte az alávetettjének a kezeit fémbilinccsel és az volt a feladata, hogy a lehető legkevesebb nyom nélkül szabaduljon ki belőle - idézi fel az emléket, nem nyúl bele a fiókba, amíg a bilincsekről beszél. - A kulcsot ledobta a földre, az alávetettnek azt is meg kellett találnia bekötött szemmel.

- Vannak érdekes játékok. A kreativitás elég nagy szabad teret kap.

- Ezekhez a szalagokhoz van szemmaszk is, nem?

- Szettben vannak.

Nem zavar, hogy kihúzza az egyes fiókot és előveszi a fehér szemmaszkot a kezében lévő szalaghoz.

- Jó a tapintása, finom.

Kétségtelen, sokban hasonlít Youra Mayre. Igaz, May nem riadt vissza a korbácstól, egy idő után megbarátkozott vele, Youra viszont nem fog.

- Szeretnél megkötözni? - összetűri a szalagot, berakja a helyére, a maszk is a fiókba kerül.

- Inkább az számít, te mire vágysz, minek adnál egy esélyt. Én tudok alkalmazkodni hozzád, nekem könnyebb lenne.

- Szóval van olyan, amiben szerinted én nem lennék benne, de te szívesen használod? - jó néhány ilyen dolog van, ám Yourát felmérve könnyű egy olyat választanom, amivel nem okozhatnék neki fájdalmat.

Oda lépek az ötös fiókhoz. Kisebb, de csak mert a benne lévő tárgyak is azok. Kihúzom, Youra mellém lép és belenéz. Összevonja a szemöldökét.

- Ezek gésagolyók.

- Igen - tényleg meg tud lepni, jobb lenne, ha ehhez elkezdek hozzászokni. - Honnan tudod?

- Pixie felajánlotta, hogy kipróbálhatnám. Egyszer, mikor nála voltam, pont megérkezett a rendelése, előttem bontotta ki. Nekem akarta adni az egyiket - becsukja a könyvet, úgy érzem, mára elég volt neki abból. - Akkor nem mentem bele, de veled szeretném kipróbálni. Nem látok benne semmi...kivetnivalót.

- Ennek igazán örülök - ő az, aki közelebb lép és a vállát nekem dönti, ölelésre vágyik. - Mára ennyi?

- Mi van a többi fiókban? Vagyis, melyik fiók rejti például a láncokat? Vannak csipeszeid is?

Kihúzom a nyolcas fiókot, az említett dolgokat ott találja.

- Kék - megrázza a fejét, nem is pazarolok több időt ezeknek a kellékeknek. - Haragszol?

- Egyáltalán nem. Miért haragudnék?

- Eddig nem sok választást hagytam meg neked.

Kiveszem a könyvet a kezéből, lerakom az ágyra és kinyújtom felé a kezeimet. Youra nem hezitál, rögtön hozzám bújik.

- A te szabályaid szerint csináljuk, Youra. Amire nemet mondasz, azt nem fogom felhozni, se erőltetni. Ha esetleg amiatt aggódsz, hogy ott fognak porosodni a láncok és a korbácsok a fiókokban, hát annyi baj legyen. Eddig is jól meg voltam nélkülük, nélküled viszont nem.

Belecsókolok a hajába, ő átkarolja a nyakam. Az ágyhoz terelgetem, leültetem a bal combomra.

- Lehet, hogy több mindenben is benne lennék. Még nem értünk a könyv végére.

- Ráérünk, nem szabad sietni vele. Hogy érzed magad? Szeretném tudni, mi jár a fejedben azok után, hogy ennyi mindent láttál.

Gondolkodik, még csücsörít is kicsit, miközben próbálja megfogalmazni a választ. A tenyerem a csípőjére simul, Youra ujjai alulról a hajamba tévednek.

- Éhes vagyok.

- Értem. Megmelegítem a húst, mielőtt...

- Nem ételre.

Youra lesz a vesztem, érzem. Az ártatlanabb, félénkebb oldaláért is majd' megőrültem, de ez a mostani a maradék eszemet is elveszi.

- Mit szeretnél, mit tegyek? - a fülébe suttogok, gyengéden megint összefogom a haját, de most nem szorítok rá, hogy hátra döntsem a fejét. Anélkül is elérem a nyakát. A leheletem találkozik a bőrével, Youra a hajamba markolva könyörög ennél többért.

- Szeretkezz velem!

Alig marad hangja, pedig még csak a nyakánál időzöm. Mielőtt megcsókolnám rendesen és ledönteném az ágyra, átfut a fejemen egy gondolat. Az, amit May mondott nekem a birtok parkolójában. Megváltoztam és ezt most már én is képes vagyok beismerni. Youra más emberré tesz, beleveszek az iránta érzett szerelembe. Nem tiltakozom a szeretkezés ellen úgy, mint ahogy korábban tettem. Nincs olyan, hogy túl vanília. Youra mindent megér és én szeretném megmutatni, mire vagyok képes érte.

A jobb térde alá nyúlok, beemelem az ölembe. Ahogy összeérnek az ajkai az enyémekkel, a kezeim vándorútra indulnak, a felsőjén keresztül simítok végig a derekán, a hátán fel és le. A haja fátyolként hullik körénk, elenged addig, amíg átfogja az egyik oldalra, így burkoltan, ugyanakkor nyíltan kérve arra, hogy ismét térjek át a nyakára. Nagyon érzékeny terület ez nála, abból is érzem ezt, mikor a csípője megmozdul. A nyakán csókolom, miközben a kezeim betévednek a felsője alá és hallom felszisszenni. Pontosabban hallom magunkat.

Mögé nyúlok, körém fonja a lábait. Megfordítom a helyzetet, Youra végig fekszik az ágyon, kezei máris nyúlnak ki felém. Azt hiszem érintésre vágyik, de amint eléri a pólóm alját, rángatni kezdi.

- Milyen türelmetlen valaki!

- Ennyi idő után még csodálkozol ezen? - néz rám felvont szemöldökkel. - Levehetem, vagy leveszed végre?

Teljesítem a kívánságát. Az ajkába harap, mikor visszatérek hozzá, ujjai először a hasamra tévednek, aztán felfelé halad a mellkasomon, lábait erősen a csípőm mellé szorítja.

- Nem tudom... Nem tudom, mihez kezdjek - sóhajt fel panaszosan, az arca gondterhelt. - Annyi mindent szeretnék és nem tudom...

- Én is hasonlóan érzem magam.

Pislog párat még elveszetten, aztán a feje fölé emeli a karjait. Megszabadítom a felsőjétől és szentelek magamnak annyi időt, hogy megállapítsam: nincs rajta egyetlen zúzódás sem. Youra bőre makulátlan, sérülésmentes. Lehajolok hozzá, de nem csókolom meg. Legalábbis az ajkán nem. Ahol a kezem végig simítja a bőrét, oda érintem a szám, igyekszem nem kihagyni egyetlen részletet sem belőle. Felsóhajt, ahogy a bordáihoz érek, haladok lejjebb a hasán és újra meg újra visszatérek egy-egy ponthoz. A köldökénél halk kuncogást hallat. Youra csiklandós.

Megállok a nadrágja szélénél.

- Most mit szeretnél?

- Vedd le!

Két ruhadarabbal kevesebb áll az utamba.

- Tae!

- Igen?

Felül, lenéz saját magára.

- Ezt is vedd le! - mutat a melltartójára, a hangjából kicsendül az izgalom, ami ránézésre is látszik rajta.

Feljebb tornázom magam, a háta mögé nyúlok és egy csók kíséretében kipattintom a melltartója csatját. Nem sok idő kell, míg rólam is lekerül a nadrág, amit a csípőmön ülő Youra vesz le. Hogy hagyjam őt megnyugodni, magamhoz szorítom, lassan csókolom meg. Mikor érzem, nem veszi olyan hevesen a levegőt, ismét fordítok magunkon és Youra kerül alulra. Már nem húzom tovább, szeretném megadni neki azt, amitől az első alkalommal láthatná a csillagokat. Mindent megtennék azért, hogy így történjen.

Azt az útvonalat járom be lefelé, amit egyszer már megtettem. Két lába közé fészkelem magam, Youra furcsa hangot ad ki. Ránézek, nem követem el azt a hibát, hogy bármilyen apró reakciót figyelmen kívül hagyok.

- Mit csinálsz? - kérdezi, az ujjai megállnak a hajamban.

- Örömet szeretnék okozni neked.

Erre nem felel, de úgy veszem, nem is ad engedélyt arra, hogy haladjak.

- Youra, mi a baj?

- Miért így?

Összezavarodok, nem egészen értem, miért jelent ez problémát neki.

- Ezt meg hogy érted?

Kérdésre kérdés és attól tartok, valami olyan dolog áll a háttérben, ami bonyolultabb annál, mintsem hogy Youra az izgalomtól kérdez ilyesmiket. Valami megváltozik egy pillanat alatt, olyan ez az egész, mintha elveszíteném Yourát. Az ujjai majdnem elengedik a tincseimet, de elkapom a csuklóját.

- Miért ne kóstolhatnálak meg? Nem szeretnéd?

- De, de nagyon is szeretném, csak...

Nem fogom már a kezeit, inkább megnyugtató, egyforma köröket rajzolok le a combjai külső felén. Ez valamennyire használ, viszont Youra reakciója elindít bennem egy gondolatmenetet. Geun. Ő a hibás, miatta reagál így Youra, ahogy.

- Miért szeretnéd ezt? - kérdezi őszinte értetlenséggel és már nem is kell tovább gondolkodnom, biztosra veszem, hogy Geun ezzel kapcsolatban mély sebet hagyott a lelkében.

- Nos, azért, mert ez neked jó lesz. Úgy értem, nagyon jó és, ha neked jó, akkor nekem is.

- És ha neked nem lenne jó?

Megáll a kezem a simogatásban.

- Youra, megtette ezt már érted valaki korábban?

Hallgat, ezzel pedig mindent elmond. Mikor azt hiszem, nem is fog mondani semmit és a varázs megszűnik, végül megszólal:

- Nem érdemeltem meg.

- Micsoda?

- Azt mondta, nem érdemlem meg, mert nem voltam elég jó.

- Ez nem olyan alapon működik, hogy ki érdemli meg és ki nem.

Mérges vagyok, dühös, amiért az emlékek megfosztják őt a felhőtlen élvezetektől. Puszit adok a combja belső felére. Előbb a balra, majd a jobbra is. Sok minden van még, amiről nem tudok. Ha így, akkor így szerzek tudomást róluk, de Youra elmondta, kiderült és most ez számít. Meg az, hogy megváltoztathassam a benne élő képet erről.

- Azért szeretném ezt megadni neked, mert szeretlek. Nem azért, mert kiérdemelted. Ez nem erről szól közöttünk. Hosszú ideje várom már, hogy a fejem pont itt legyen, a lábaid között és megízlelhesselek, miközben apró darabokra hullsz a gyönyörtől. Nem adok-kapok alapon működik, ez a vággyal kapcsolatos. Szeretnéd, ha megtenném? Megengeded, hogy adjak neked?

Örökkévalóságnak tűnnek a másodpercek, mire Youra arcáról eltűnik az aggodalom nagyobb része. Az ujjai tétován moccannak a fejem felé, aprót bólint.

- De szólsz, ha nem jó? - kérdezi, mielőtt még lehúzhatnám róla a fehérneműjét.

- A szám nagyon el lesz foglalva mással, kötve hiszem, hogy ilyesmiket mondanék. Te viszont ne feledd a biztonságiszavakat, rendben? Mik azok?

- Kék és sárga.

Elégedetten, az előbbi párbeszédtől még kissé feszülten haladok a belső combjain, felkészítem arra, ami vár rá. Fokozatos vagyok, figyelem a rezdüléseit, a sóhajait és a lehunyt szemeit, az ajkai remegését, mikor először ízlelem meg. Lassan eloszlanak az aggályai, a negatív érzelmek helyét átveszi a vágy, az ujjai vissza találnak a hajamba és igen, hamarosan sikerül elérnem, hogy ne a félelemtől, hanem a jóleső érzéstől reszkessen.

Csípőmet az ágynak nyomom, egyszerre nyögünk fel, mikor erősebben húzza meg a hajam. Felkészítem őt arra, ami ezután vár ránk. Türelmesen megvárom, amíg hozzászokik az egyik, majd a másik ujjamhoz is, így sokkal hamarabb megérzem azt a pontot, amitől már nincs visszaút. Youra kész káosz, nem ura önmagának, úgy nyomja magát hozzám, ahogy csak tudja.

- Tae! Tae... - harmadszorra nem tudja kimondani. Az orgazmus előbb eléri, szorosan lehunyja a szemeit és én kiélvezem minden egyes pillanatát. Elképesztően gyönyörű! Fogalma sincs róla, mennyire. - Szóval ez ilyen.

Levegő után kapkod, tágra nyílt szemekkel néz rám, az orgazmusa miatt még kissé kába, gyengének tűnik.

- Látod, mondtam, hogy mindkettőnknek jó lesz.

- Te élvezted?

- Még soha nem élveztem ennyire semmit.

- Akkor én most... - tudom, mit akar. Azt is tudom, miért. A keze eléri az alsónadrágom szélét, de nem engedem neki, hogy levegye. - Miért?

- Mert most mindennél jobban szeretnék benned lenni, amennyiben te is akarod. A többi ráér később. Hadd érezzelek előbb!

Látom rajta, hogy részéről rendben van. Újra úgy csillog a szeme, mint mindennek az elején. Kinyúlok az éjjeli szekrényhez, előveszem a fiókból az óvszeres dobozt és annyit hagyok Yourának, hogy ő húzza le az alsónadrágom, amíg tudja. Látom rajta a csodálkozást, ami inkább vegyül némi riadalommal.

- Vigyázok rád! - nézek a szemébe és fölé hajolok. - Nem kell félned.

- Nem félek - mondja, elhelyezkedik alattam. Igazítok rajta, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam neki, aztán megcsókolom, miközben óvatosan, lassan belé hatolok.

Ég és föld. Menny és pokol. Ez a két véglet jut eszembe, ahogy eggyé válok vele és hamarosan viszontlátom a szemeiben azt az élvezetet, amit én is átélek. Elveszek benne, fokozatosan teszem a magamávé, néha gyorsabban, aztán megint lassabban. Nem tudok egy árva szót sem kinyögni, csak a nevét ismételgetem. Arra vágyom, hogy a létező összes módon az enyém legyen és ő is ilyen mélységesen akarjon engem, mint én őt. Maradéktalanul, minden percben. Pont így.

***

Drága Bettinek már mondtam, hogy (ahogy a rész utolsó bekezdésében írva vagyon) két véglet van: ezt most vagy nagyon eltaláltam, vagy nagyon nem. De azt hiszem, Tae és Youra esetében ez itt az, aminek lennie kell.

Az utóbbi három részen annyit ültem összesen, mint az előtte lévőkön még soha. Ugyan így voltam a Tiltott határ részeinél is, mikor végre akcióba lendültek a szereplőink. Nagyon igyekeztem nem ismételni magam ahhoz képest, amit Mayjel beszélt Taehyung régen és false információkat sem akartam közölni. De erről megint csak később, a sztori végén... A keresési előzményeimről meg egyelőre nem beszélnék, maradjunk annyiban, hogy az inkongító lap áldás.

Ismét nem néztem át helyesírásilag, bár ha a word nem hazudik, akkor közel hibátlan.

Nem tudok többet mondani, ennyi voltam.