YOURA

Hajnali kettő körül vonulok vissza a szobába, Hoseok már az ágyon kiterülve, horkolva alszik. Sokan velem együtt jöttek fel, még Lace és Jeongguk is viszonylag korán felhagytak a bulizással. Jin Haneullal közel egy órája tűnt el, Taehyung pedig tőlem három lépés távolságban haladva egészen a második emeletig követett. Ott ugyan elváltak az útjaink, de alig pár óra múlva vele leszek. Nem kell sokat várnunk.

- Minden rendben? – Hoseok felébred, a hátára fordulva kutat engem a sötétben.

- A legnagyobb rendben – felelem, ám mielőtt mondhatna valamit, közbe szólok. – Ne merj még egyszer megakadályozni abban, hogy boldog lehessek. Hallod, amit mondok, Hoseok?

- Tehát beszéltetek.

- Igen, beszélgettünk. Nála fogom tölteni a hét hátralévő részét és nem szeretném, ha bármit is tennél ezellen. Tudod jól, milyen nehezen adtam meg neked az újrakezdés lehetőségét, de annál könnyebben visszavonhatom.

- És ha bántani fog?

- Te is tisztában vagy vele, hogy nem tenné.

- Vigyázz magadra, Youra! Ez minden, amit kérni szeretnék.

TAEHYUNG

Délelőtt kell elhagynunk a birtokot. A reggeli után mindenki szedelőzködni kezd, Jeongguk bepakol a csomagtartóba, amíg Lace segít helyet keríteni valakinél Seorinnek. Én ugyan nem mondtam, hogy nem utazhat velünk, de nem is fogok kapálózni utána.

- Kész vagytok, indulhatunk? – kérdezem Lacet, mikor végre megérkezik. Beülnek a kocsiba, én is így teszek, de előtte még átnézek a parkoló autók felett, keresem Hoseok autóját. Megtalálom, mellette ott ácsorog Youra.

- Ugye jól éreztétek magatokat? – May az, ő siet hozzánk elköszönni. – Taehyung, remélem, nem bántad meg, hogy eljöttél.

Becsukom a kocsi ajtaját, szembe fordulok Mayjel.

- Egyetlen percét sem bántam. Jól éreztem magam, több, mint jól.

- Valami történt közöttetek a tánc alatt, igaz? – veszi lejjebb a hangját. – Láttam.

- Felajánlottam neki, hogy legyen velem a hét maradék napjaiban és Youra belement.

May a szája elé kapja a kezét, izgatottság csillog a szemében.

- De igazad volt, tényleg megváltozott. Többet tud az...ízlésemről, mint eddig.

- Ó, ha látnád most magad az én szememmel! Ha azt hiszed, Youra sokat változott, akkor nem vagy tisztában saját magaddal. Ismerlek már majdnem tíz éve és az elején mindennek a szöges ellentétje voltál. Aki most vagy, Tae, az már egészen hasonlít egy boldog emberre – mielőtt erre reagálhatnék, puszit nyom az arcomra és sűrű integetéssel ott hagy minket, tovább megy a többi meghívotthoz.

- Maynek igaza van – szólal meg Lace, ahogy beülök a kocsiba. – Régen egy seggfej voltál. Egy öntelt, másokat ledegradáló, gyerekes pöcs...

- Szólj a barátnődnek, hogy kirakom az út szélén, ha még egyszer megszólal! – nézek Jeonggukra, aki csak egyetértően vihog. – Meg téged is.

-... és az elején azt hittem, csak a farkad méretét akarod a nagy száddal kompenzálni, de...

- Lace, csitt! – Jeongguk hátra fordul a barátnőjéhez, viszont annyira nevet, hogy nem lehet komolyan venni.

- Istenem, miért viselem el őket? – sóhajtok fel, majd beindítom a kocsit és kitolatok a parkolóból.

- Mert a barátaid vagyunk – válaszol Lace a kérdésemre. – És szeretsz minket.

- Nem igaz.

- De igen!

- Nem vagyok hajlandó részt venni egy ilyen gyerekes vitában.

Lace persze nem adja fel, folytatja az érvelést, Jeongguk pedig adja alá a lovat. Csak mikor kikanyarodunk a főútra, tűnik fel, hogy egyáltalán nem mennek az agyamra. Sőt, élvezem a társaságukat.

˚˚˚

Miután kirakom a két utastársamat a lakásuknál, egyből hazaindulok. Hoseok és Youra nem indultak el rögtön, bizonyára kell még idő, amíg beérnek a városba. Folytatom a takarítást, összeírok egy elég hosszú bevásárlólistát is, de nincs időm elmenni a boltig. Egy ismeretlen számról érkezik üzenetem.

Összepakoltam. Mikor jössz?

Youra az. Elmentem a telefonszámot és válaszolok neki:

Most rögtön.

A válaszban leírja a címét, én pedig gyorsan átöltözök és elindulok érte. Régebben nem izgultam ennyire egy-egy találkozó miatt, de ez más. Nagyon más az eddigiekhez képest és a személy is, Youra, sokkal különlegesebb a számomra.

Húsz percre lakik tőlem, közel May kávézójához. Innen könnyen be tudna járni dolgozni, még tömegközlekedést sem kellene használnia.

Mire beállok a járda széléhez, Youra már ott vár. Izgatott vagyok, mintha egy teljesen új játékot próbálnék ki. Még nekem is ismeretlenek a szabályok, fogalmam sincs, pontosan mire számítsak. Youra tele lehet meglepetésekkel, amikre nem biztos, hogy fel vagyok készülve.

- Előbb be kellene vásárolnunk. Üres a hűtő.

- Jó, szerettem is volna kérni, hogy tegyünk egy kis kitérőt – mondja, átnyújt egy cetlit nekem. – Elvinnél ide?

Beütöm a GPS-be a címet, oda megyünk először. Érdekes környékre tévedünk, nem sűrűn járok még a közelében se. Ötletem sincs, mi lehet itt, amire Yourának szüksége lehet. A GPS szerint már csak száz méter választ el minket a céltól. Mikor megérkezünk, leállítom a motort és miután kíváncsian körbe nézek, a tekintetem döbbenten állapodik meg a közvetlenül mellettünk lévő épület bejáratán. Azonnal felismerem hol vagyunk. Több, mint tíz éve nem jártam itt.

- Mi a fene? – értetlenül figyelem Yourát, aki fogja magát, kiszáll a kocsiból és besétál azon a bejáraton. A fekete ajtó becsukódik mögötte, még azelőtt, hogy az agyam ténylegesen felfoghatná, mi is történik éppen.

Ez egy barlang, legalábbis a hozzám hasonló érdeklődési körrel rendelkezők így nevezik az effajta helyeket. Itt is be lehet szerezni a játékszereket, néhány az otthoniak közül pont innen van. A bejárati ajtó mögött egy lépcső vezet lefelé, több ajtó is nyílik a folyosóról, aminek a végén egy nagy szoba helyezkedik el, benne a létező összes kellékkel, ami csak létezik. Programokat szerveznek, úgymond szeánszokat tartanak azoknak, akik részt akarnak venni egy-egy aktusban, vagy csak kíváncsiak és nézni kívánják, amíg meg nem jön a kedvük. Itt nincsenek tabuk. És Youra pont azon az ajtón sétált be, ami az oroszlán barlangjához vezethet.

Már nyúlok a kilincs után, hogy kiszállok és bemegyek érte, amikor is végre kilép az ajtón. A kezében papírszatyor van, amit a szájánál gondosan behajtogat, aztán visszaül mellém a kocsiba és a legártatlanabb szemekkel fordul felém.

- Kész vagyok. Mehetünk.

Mozdulatlanul bámulom, kívülről biztosan úgy festek, mint akinek elhaltak az utolsó agysejtjei is. Youra az ölében tartja a szatyrot, amíg észre nem veszi, hogy azt nézem. Ezután inkább a táskájába süllyeszti és megérzem a kezét az arcomnál, ujjaival az államat simogatja.

- Mehetünk, Tae.

- Szeretném tudni, miért mentél be oda.

- Az megnyugtat, ha azt mondom, nem először járok ilyen helyen?

- Nem – a torkom kiszárad, pislogás nélkül meredek rá. – Nem igazán nyugtat meg.

- Később mindent elmondok. Ne gondolj a legrosszabbra!

Ha tudnám, mire gondoljak, az megkönnyítené a dolgom. Egész úton a szatyor lehetséges tartalma körül jár az eszem, még egy zöld lámpánál rám is dudálnak, amiért nem indultam rögtön. Teljesen megzavar.

A boltban Youra tolja a bevásárlókocsit, én pakolom bele a listán szereplő dolgokat. Megkérdezem, szüksége van-e még valamire.

- Mentás csokira.

Komoly erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy ne kezdjem el a bolt kellős közepén faggatni. Youra nagyon egyszerűen fel tudja húzni bennem a vágyat, ugyanakkor nyugtalanná is tesz.

Két tábla mentás csokit teszek a kocsiba.

- Még valami?

Youra kezd el maga után húzni, elhaladunk a zöldséges és mirelit sorok mellett, nemsokára elérjük a drogériás részleget. Sampon kell neki? Tusfürdő?

- Nem szedek fogamzásgátlót – közli a szemembe nézve. – Szükségünk lesz...

- Van otthon. Esetleg allergiás vagy valamelyik fajtára?

Az óvszeres polc előtt ácsorgunk, Youra egy kicsit mintha zavarban lenne. Komolyan? Most jön rá ez? Mikor besétált a barlangba, nem zavartatta magát.

- Tervezted? Gondoltál rá, hogy megtörténik? – persze nyilvánvaló, de muszáj megkérdeznem tőle, hátha elárul még valamit, amit tudnom kellene. A szatyor tartalmát nem fogja, hiába kérném rá. És talán az az egyik olyan dolog, ami a leginkább izgat.

- Szeretném, ha megtörténne, igen. Nem csak egyszer.

- Kommunikálnunk kell. Tudni szeretném, mit miért tettél és teszel majd, Youra. Nagyon fontos, hogy tudjam, mire vágysz és azt világosan meg is fogalmazd nekem. Csak így kerülhetjük el a fájdalmat. Nem akarlak bántani.

- Én sem akarlak bántani – emeli meg a fejét és megint vészesen közel kerülünk ahhoz, hogy megcsókoljam. – Szeretnék elég lenni neked.

Hát még mindig nem érti? Tényleg nem?

- Én pedig szeretném megmutatni, hogy az vagy. Sokkal több, mint elég.

˚˚˚

Két szatyorral a kezemben lépek ki a liftből Youra után. Ő nyitja az ajtót, segít kipakolni és utána beviszi a holmiját a szobába. Megegyeztünk a kocsiban, hogy előbb eszünk és csak utána jön minden más. Nem sietünk, ezt nem szabad elrontani a rohanással. Arra gondoltam, talán Yourának idő kell, amíg megszokja, hogy megint nálam van, de tévedek.

Bepakol a szekrénybe, amit régen is használt. A fürdőszobába megy, kidobja a fogkeféjét, mert én másfél év után sem tettem meg. Csatlakozik hozzám a konyhában, elkezdünk főzni. Míg én a húst szelem, Youra a zöldségekkel foglalkozik. A rizs fő, az ablakra pára rakódik a hő miatt.

- Nagyon jó illata van – állapítja meg, ahogy a hús fölé hajol és megkeveri a serpenyőben. – Meghozza az étvágyam.

Mögé lépek, felsimítok két oldalt a karjain és egy hirtelen ötlettől vezérelve összefogom hosszú, kiengedett haját. A hang, amit kiad, hasonlít a macska doromboláshoz, elégedettséggel tölt el, mikor hátrébb dönti a fejét és lehunyja a szemeit.

- Ez jól esik?

- Mhmm – elengedem a haját, körbe ölelem őt és lehajolok, a szám találkozik a füle alatti érzékeny bőrrel. Onnan tudom, hogy sikerült megtalálnom az egyik erogén zónáját, mert Youra kezei hirtelen ráfognak az enyémre és szorosabban próbál hozzám préselődni. – Még?!

Kérdezi és kéri egyszerre. A közelsége, a tény, hogy érinthetem, elveszi az eszem és a következő mozdulatom egy apró csók a szája sarkába. Elakad a lélegzete, meg akar fordulni az ölelésben, de mikor nem hagyom, csak feljebb tornázza magát, közelebb próbál kerülni.

- Tae...

- Együnk! Utána ígérem, meg foglak csókolni. Fogalmad sincs, mennyire vágyom rád.

- Akkor miért húzod?

- Régi rossz szokás. Szabályokat állítok fel magamnak, határokat képezek, hogy valamennyire ura legyek a helyzetnek. Ha ez nincs, akkor rossz vége is lehet a dolgoknak. Hidd el, Youra! A te érdekedben mondom.

- Határok?

- Igen, amikből már nem igazán maradt egy se, hála neked.

Sikerül elérnie, hogy engedjek rajta és felém fordul.

- Mutasd meg azt az oldaladat, amit nem láthatok. A legsötétebbet. Szeretném tudni, milyen az.

Teszek egy lépést hátra, felébred bennem a pánik. Nagyon régen éreztem utoljára és nem hiányzott.

- Erre nem kérhetsz! Ki van zárva!

- De...

- Nem! Youra, épp csak visszakaptalak, sőt még nem is vagy az enyém. Miért akarod, hogy máris újra elveszítselek?

Az aggodalom az ő arcára is kiül. A konyhapultnak támaszkodik, zavartan néz rám.

- Csak egyszer. Mutasd meg és ígérem, nem fogom többet kérni. Sok mindent láttam, de szeretném megismerni azt a Taehyungot is, aki régen voltál.

- Miket láttál? Mondd el, miket láttál Melbournben és miért mentél be a barlangba! Nekem is tudnom kell...

- Ha ezeket elmondom, mert úgyis elmondtam volna, akkor megmutatod?

Veszélyes tánc ez, nagyon rosszul is elsülhet. Mire van felkészülve vajon? Ha tényleg megmutatom neki, milyen voltam az előző partnereimmel, hogyan beszéltem velük és irányítottam őket, az túlmutathat a tűréshatárán. Azt hiszi, felkészült és elbírja. Kettőnk közül lehet, hogy neki van igaza. De ha merek ekkorát kockáztatni, a veszteség is hatalmas lehet.

- Nem fog tetszeni, amit majd hallasz.

- Ez ugyan úgy rád is igaz lehet. Én is ugyan úgy félek attól, hogy már most el foglak veszíteni.

- Miért csinálod ezt?

- Mert nem akarok több titkot és hazugságot. Szeretnék tisztán látni és szeretném végre igazán megismerni azt a férfit, akit több, mint másfél éve szeretek és, aki miatt visszajöttem Szöulba.