Elkaptam a többiek pillantását, azt a tipikus sejtelmes összenézést. Nincs túl jó előérzetem. Elindultam tehát a tárgyalóba, nyomomban Markkal, aki nem várta meg a főnökét, hanem unottan nyomkodta a telefonját mögöttem. Választottam egy szimpi székét és leültem rá, velem szembe Mark. Áhh, én ilyen kínos csendben még nem ültem.

De, legalább jobban szemügyre vehettem a fiút. Ugye fehér ingben és fekete farmerban parádézott. Az ingen keresztül is tökéletesen látszódtak a kigyúrt karizmai és széles válla. Haja sötétbarnán, már-már fekete színben tündökölt, oldalt picit fel volt nyírva, de egyébként lazán a szemébe lógott. Igazán jóképű.

- Tetszem? - kérdezte fel sem nézve a telefonjából. Ijj, de cikiii.

- Álmodban, se - tettem hozzá hűvös hangnemben.

- Akkor gondolom azért néztél ennyire percekig. Már majdnem zavarba jöttem. - nézett fel és eltette a telefonját. Nem volt időm visszavágni valami frappánsat, mert a főnök meg Angela léptek be.

- Nos, akkor kezdhetjük? - csapta össze a kezét a főnök vidáman. Unottan bólintottam, Mark meg rávágott egy laza "felőlem"-et. - Remélem azért volt időtök egy kicsit megismerkedni. - nézett ránk felvátva.

- Hogyne, Tanyia biztos jól megjegyzett magának - röhögött fel Mark, én pedig elképedve néztem rá. Na jó, ha harc hát legyen harc. Idegesen felvontam a fél szemöldököm és úgy néztem Markra, aki kacsintott egyet.

- Orvos látott már? Ráng a szemed - jegyeztem meg.

- Akkor, talán beszéljük meg a teendőket. - javasolta Angela. Fejcsóválva fordultam el és a megbeszélés maradék idejében magam elé bámultam. Mekkora egy bunkó alak!

- Szóval, azt tudjátok mindketten kik ellen kell beépülnötök. Tanyia, te Simon ellen mész, Mark pedig Rose ellen. A suliban találkozhattok, megbeszélhetitek mit hogyan terveztek, de azért ne legyen feltűnő, de Tanyia úgy hallottam te ebben már profi vagy. - nézett fel a papírokból Angela.

- Hogyne. - biccentettem egyet. Miért nem maradtam anyuval meg a nagyival otthon??? Apropó meg kellene őket látogatnom.

- Rendben, akkor folytassuk. Azt találtuk ki Scottal, hogy könnyebb legyen megbeszélni az egész tervet és ne kelljen folyton valakinek szaladgálni a másikhoz..bár nincs a két bázis egymástól olyan messze, így mi kibéreljük a mellettetek lévő lakórészt. Mit szólnátok hozzá? - pillantott ránk.

Mark felröhögött és amolyan "ez jó lesz" pillantással nézett körbe és rágózva rám nézett. Én konkrétan úgy lefehéredtem, hogy beleolvadtam a mögöttem lévő falba. Kérdőn a főnökre néztem, aki állta a szemkontaktust. Nem vagyok ebben jó, de azért értettem a célzást, ez neki fontos mert BELE VAN ZÚGVA ANGELÁBA! Úristen én ezt, hogy tudtam!! Váááá!

- Engem nem zavartok, sőt ez egy igazán jó ötletnek hangzik. - szólaltam meg és ekkor nagyon magam ellen beszéltem. Mégis ki akarja ennek az önelégült baromnak a képét nézni mindennap?

- Remek! Akkor, az iskola neve Ottawai Higgschool. Hétfőn kezdhetitek is a küldetést. - nézett ránk, mi pedig bólintottunk. - Szerintem minden fontos el lett mondva.

- Angela, mi lesz a fedő nevünk? Családi háttér? Honnan költöztünk ide? Jellem? - bombázta kérdésekkel Mark a főnökjét.

- Majd én elmondom. - vette át a szót Ss. - Tanyia neve: Sarah Benson. New Yorkból költöztetek ide, azért mert a szüleid itt kaptak új állást, de egy külön lakásban leszel. Van egy bátyád aki nem veletek él, mert már felnőtt. A jellemednek olyannak kell lennie, mint Johnsonnál. Menni fog én tudom! - mosolygott rám bíztatóan a főnök én pedig gombóccal a torkomban bólintottam. Mióta idejöttünk, nem volt szó Johnsonról. Talán jobb is volt. - Mark neve: William Clark. Ti Minnesotából költöztetek el, egyke leszel és legyél nőcsábász, vagány, de ugyanakkor szeress is, mert Rose tipikusan az ilyen fiúkra bukik. - nézett fel a lapjából a főnök.

- Menni fog? - nézett ránk komolyan Angela.

- Igen. - bólintottam.

- Mindig, minden ment. - vigyorodott el Mark önelégülten.

- Akkor azt hiszem mi megyünk is. - állt fel Angela, majd Mark is.

- Kikísérlek titeket! - pattant fel a főnök is. Én pedig ott maradtam a gondolataimmal végül sóhajtva ráhajtottam a fejemet az asztalra. Miért akarja magát ismételni a múlt?

- Szerintetek még itt vannak? - hallottam meg valakinek a suttogást. Furán felnéztem majd az ajtóhoz léptem. Rutinosan mögé álltam nyitásnál, ekkor azonban két barátosném esett be rajta.

- Be is nyithattatok volna, nem harap az ajtó - néztem rájuk szórakozottan.

- Jó hát, de nem akartunk zavarni. - húzogatta a szemöldökét Ashley.

- Már vagy fél órája elmehettek. - jegyeztem meg.

- Mindegy, mesélj. - ugrált előttem vigyorogva Laila.

- Majd. Holnap, talán. - indultam meg kifelé az ajtón.

- De méér'? - nézett fel a kanapéról Jack. Aha, szóval így állunk!

- Most mit meséljek? Megbeszélés volt, ennyi. - ültem le a székre.

- És Mark milyen? - ragadta meg a lényeget Laila.

- Bunkó. - mondtam szárazon.

- Na, mert miért? - nevetett fel Ashley.

- Mittom' én - vontam vállat. - Kérdezd meg az anyját.

- Komolyan kéredeztem. - nézett rám.

- Én meg komolyan mondtam. - tártam szét a karomat, majd felmentem a szobámba.

Istenem, de hosszú volt ez a nap ééés végre vége. El sem tudom hinni. Felkaptam a pizsimet és a fürdő felé vettem az irányt. Egy jó órás áztatás után mentem csak vissza a szobámba. Már mindenre felkészültem, hogy ezek ott lesznek és megint nem tudok majd aludni, de úgytűnt ma nekem kedvezett a szerencse, mert a szobám üres volt.

Végig feküdve az ágyamon a kezembe vettem a telefonom és felmentem a facebookra. Nem volt sok ismerősöm sőt...a többieken, meg a családomon kívül senki. Nem is szoktak bejelölni éppen ezért lepődtem meg amikor azért érkezett üzenetem, hogy valaki ismerősnek jelölt. Kíváncsian nyitottam meg a rublikát, ám hamar az arcomra fagyott a kíváncsiság.

"Mark Murray ismerősnek jelölt"

Nem. Ilyen nincs. Áááá, el sem hiszem, még itt sem fog békén hagyni.. Ekkor megjelent a két alak a vállamon, az angyalkám azt sugallta, hogy jelöljem vissza, ne legyek olyan mint ő. Na, de az ördög egyértelműen azt mondt, hogy töröljem a fenébe. Aztán az angyalkám heves vitába kezdett vele, végül pedig győzött, mert a gondolataim közepette az "elfogadás" rublikára kattintottam. Hát erről ennyit, gondoltam én.

A laptopomon benyomtam a sorozatom és próbáltam arra kikapcsolni, de ekkor jött egy üzenetem.

Mark Murray: Még mindig tetszem? Esetleg átmenjek, hogy jól aludjál?

Megforgattam a szemem és nem válaszoltam neki. Ekkora egy egoistát! Hogy nem sül le a bőr a képéről.. Idegesen lecsaptam a laptop fedelét és így pont nem tudtam meg, hogy mi fog történni a 22. rész végén. Utálom.

****
Sziasztok!❤
Remélem tetszett a harmadik rész, most már kezd kibontakozni a cselekmény!
↓
Ha tetszett a rész nyomj a csillagra!😘