A hétvége hihetlen gyorsasággal elrepült. Szombaton a társaság nagy nehezen, de összeszedte magát. A nap nagy része azzal telt, hogy Ashleynek, Veenek és a videóhívásban lévő Lailanak elmeséltem, hogyan is jöttünk össze Markkal. Erre Laila elmesélte, hogy mi is van most vele és Bennel. Időközben azonban kiderült, hogy Ashley Ryannal habarodott össze a buliban!

Aztán késő délután Mark felhívott, hogy nincsen-e kedvem elmenni valahová. Azonnal beleegyeztem és el is mentünk egy közeli pizzázóba. Hihetetlenül felszabadultnak éreztem magam Mark közelében. Olyan más volt, más mint Johnsonnal. Sokkal jobb, igazibb.

Vasárnap hazaért Ss és Angela és bár faggatuk őket, sajnos csak ketten tértek haza. De! Még bármi megtörténhet!

- Szia! - köszöntött egy jó reggelt csókkal Mark, amikor beültem mellé a kocsiba.

- Szia. - mosolyodtam el. - Várod a sulit? - néztem rá kérdőn.

- Hát hogy a viharba ne?! - válaszolt, bár inkább kérdésnek hangzott. Ahogy én is jobban az iskolára gondoltam hirtelen összeszorult a torkom. - Na mi az? - pillantott rám Mark, aki azonnal észrevette, hogy valamin nagyon agyalni kezdtem.

- Semmi, csak.. - itt megakadtam egy pillanatra, de végül úgy gondoltam az őszinteség a legjobb. - Ott lesz Rose, aki szerint ti kavartok vagy mi. Meg Simon, aki velem kavar. Érted.. Most meg itt vagyunk mi, mint egy pár. - makogtam össze-vissza.

- Csak nem féltékeny vagy? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Mark. - Nyugi, minden oké lesz. Jó színészek vagyunk mi. Másrészt muszáj lesz valamit alakítanunk, de nem fogok Rosehoz érni és ajánlom Simonkának, hogy ő se érjen hozzád. - tette a jobb kezét a combomra, mintha ezzel azt mutatná, hogy "ő az enyém, senki másé".

- Fura lesz, hogy suliban nem mehetünk majd csak úgy oda egymáshoz.

- Csak kibírjuk nem? - nevetett fel, de éreztem a hangján, hogy ez inkább kínos röhögés, mint igazi.

- Igaz, táncpróbán foghatjuk egymás kezét. - forgattam meg a szemeim.

- Ott csak is az enyém leszel. - kacsintott rám, miközben megállt a suli előtt. - Na emeld fel azt a formás feneked és indulj meg a suliba.

- Mark! - kiáltottam fel döbbenten, ő meg jót szórakozva rajtam, miután kiszálltam tovább hajtott a parkolóba.

A suli előtt már ott álltak a jól ismert klikkek. Simont meglökték a haverjai, aki az irányomba kapta a fejét és azonnal mosolyogni kezdett. A parkoló felől Mark igyekezett, Rose azonnal ott termett mellette és hosszas ölelésbe fonta. Kedvem lett volna megtépni azt a ribancot. Fhu. Mikor közelebb értem a fiúkhoz Simon levált tőlük és a derekamra csúsztatta a kezét, úgy köszöntött.

- Szia Sarah! - hajolt közelebb hozzám, gondolom, hogy puszit adjon. De én bepánikolva kitértem előle, ez pedig elég hülyén hatott. Simon vette a célzást.

- Bocs, ne haragudj. - mentegetőztem azonnal, de ahogy átnéztem a válla felett szembe találtam magam Mark dühös pillantásaival. Ez így nagyon jó lesz..

- Semmi gond. - mosolygott rám kedvesen. - Megyünk biológiára?

- Ajh, én inkább itt maradnék, azt nem lehet? - nyafogtam.

- Nem hiszem, hogy az segítene téged felzárkózni ebből a tárgyból. Szerintem megint el kellene kezdeni a korrepeket. - kacsintott rám Simon.

- Hogyne. - jegyeztem meg cinikusan.

Az órák fele hamar eltelt. Az ebédlőbe menet Kim is megtalált, aki a hétvégéjéről mesélt, hogy a szüleivel elmentek a Niagara-vízeséshez, és milyen csodálatos volt. Megígértettem vele, hogy tartson majd egy részletes beszámolót róla. Próbán Mark olyan erősen tartott tánc közben, mintha félne, hogy elveszít. Hamar rájöttem, hogy miért is van ez. Végül a nap zárásként, amikor vártam arra, hogy Mark végezzen Simon lépett oda hozzám.

- Szia! - állt meg előttem. Érdeklődve néztem fel rá.

- Szia. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Figyelj csak, szeretnélek meghívni hozzánk hétvégére. Egy nagy családi összejövetelünk lesz. Szeretném, ha a kísérőm lennél. - tördelte idegesen a kezeit. Na erre nem számítottam. - Nem muszáj most azonnal választ adnod. Ráér, ha mondjuk holnapután mondod meg a döntésed. - tette hozzá gyorsan.

- Oké, átgondolom.

Simon megköszönte, majd az ikrét bevárva elhagyta az iskola területét. A mi utunk csendben telt hazafelé. Rose is meghívta Markot, ki gondolta volna? A bázisra érve azonnal Ss irodájába mentem.

- Igen? - szólt ki kérdőn, miután kopogtam.

- Bejöhetek? - nyitottam be.

- Persze, foglalj csak helyet. Hogy halad az ügy? - érdeklődött kedvesen Ss.

- Jól. Azt hiszem. Simon elhívott egy nagyszabású családi összejövetelre, hogy kísérjem el. - hadartam el egy szuszra. Láttam Ss-en, hogy most aztán meglepődött ő is.

- Ez nagyon jó hír! - csapta össze a kezét. - Jobban halad az ügy, mint gondoltam volna. Oké, mindenképp menned kell, de gondolom ezt tudod. Holnapra összehívok egy óriási megbeszélést. Azon az eseményen lebuktatjuk őket. Vagyis az egész LaFamiliát. - dörzsölte össze a kezét izgatottan.

- Rendben. - bólintottam, hogy vettem az adást.

- Tanyia! - szólt utánam, amikor már az ajtóban jártam. Kérdőn visszafordultam. - Ne aggódj. Minden rendben lesz. Ez nem olyan lesz, mint a Johnsonéknál. Vagyis nagyon ügyelek majd rá. - nézett rám komolyan, nekem pedig kedvem lett volna megölelgetni akkor.

*****

Másnap suli után nagy gyűlést tartottunk nálunk. Jelen volt Angela és a csapata és természetesen mi.

- Oké, akkor Tanyia és Mark meghívást kapott a Smith család összejövetelére. Ben, ha jól értesült az egész család ott lesz ezen. Szülők, nagyszülők, dédszülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagybácsik, nagynénik. Egy szóval mindenki. - állt fel Angela és elkezdte a csapatokat bevezetni a dolgokba.

- Mi is ott leszünk. Távolról figyeljük az eseményeket. Vee, Jack és Ryan ti velem lesztek, ha bármit fel kell törni, vagy meg kell hackelni. - nézett a három hackerre Ss, akik egy bólintással jelezték, hogy vették az adást. - Ben és Ashley ti lesztek a testőrök. Ti segítetek Tanyianak és Marknak, ha esetlegesen menekülniük kell. Laila te velem leszel. - osztotta ki a maradék feladatot Angela.

- Ti pedig ügyesek legyetek. Mindkettőtök be lesz poloskázva. Az Icák, ha jól tudom még működnek. - nézett Ss Jackre, aki ugyancsak bólintással jelzett. - Ne féljetek, minden oké lesz. Egy csapat áll majd mögöttetek. - lelkesített minkett Ss.

Megbeszélés után Angela és Ss bezárkóztak az irodába, mondván, hogy fontos megbeszélni valójuk van. Hát mi ezt nem nagyon hittük el. A többiekkel együtt a nappaliba mentünk és mindenki elfoglalta a helyét, ki a kanapén meg a fotelekben, de például Ben és Laila a padlóra szorultak.

Mark az egyik fotelben foglalt helyet és elkapva a derekam az ölébe húzott. Jack a másik fotelben terpeszkedett és Vee konzervatívan csak a karfára ült le. Ashley végig feküdt a kanapén, de a feje Ryan ölében pihent.

- Unatkozooook. - szólalt meg Ashley egy kis idő után.

- Én is. - vallottam be.

- Játszunk valamit, vagy mit csináljunk? - dobta be a nagy kérdést Ryan.

- Én szerintem haza megyek, mert Sashanak megígértem, hogy felhívom ma. - kezdett el feltápászkodni Ben.

- Üdvözlöm! - kiáltott oda neki Mark, még mielőtt Ben kiment volna az ajtón.

- Hát akkor már én is lelépek, itt a párok között kényelmetlenül érzem magam. - nevette el magát Laila.

- Veled megyek! - pattant fel Vee.

- Hőőőő, engem meg itt hagysz? - nézett rá "mérgesen" Jack.

- Bocsi, szeretlek. - nyomott a durcás fiú arcára egy kedves puszit Vee, majd Laila után sietett.

- Na szép. Mentem kockulni. - intett nekünk Jack és ő is lelépett.

- Jól szét széledtünk. - jegyeztem meg halkan.

- Csak megkellett szólalnom, mi? - nevette el magát Ashley.

- Buli gyilkos. - húzta fel az orrát Ryan.

- Naaa te meg ne szólalj! Nem is tudom ki ült a hétvégi buliban úgy, mint egy sznob. - ült fel azonnal Ashley.

- Én voltam a házigazda. - mentegetőzött Ryan.

- Béna voltál. Még inni se akartál. Táncolni is alig akartál jönni.

- De végig rád figyeltem. - szólalt meg halkan a fiú. Megfogtam Mark kezét és a fülébe suttogva mondtam neki, hogy szerintem hagyjuk most egyedül őket. Lesz mit megbeszélniük.

- Micsoda? - kérdezte döbbenten Ashley.

Gyorsan felpattantam Mark öléből és az emelet felé indultam.

*****

Idegesen matattam a telefonom felé csukott szemmel, mert egyre hangosabban szólt.

- Nyomd már ki. - motyogta a hajamba Mark.

- Nem igaz, hol van? - néztem körbe idegesen, majd megpillantottam a földön. Lemásztam és anélkül, hogy megnéztem volna ki keres felvettem.

- Igen? - szóltam bele fáradtan visszadőlve Mark mellé, aki azonnal átkarolt és szorosabban ölelt magához.

- Sarah, te meg hol vagy? Lebetegedtél? Az összejövetelre tudsz jönni? - csengett fel az ismerős hang.

- Ööö Simon, sziaa. - nevettem el magam kínosan. - Aggodalomra semmi ok. Elaludtam. Köszi, hogy hívtál, indulok is a suliba. - magyarázkodtam és már készültem volna kinyomni, amikor még beleszólt.

- Várj, érted megyek.

- Jaj, nem szükséges, jó nekem a busz is. - legyintettem, bár tudom ő ezt nem láthatta. Időközben Mark lazított az ölelésén, mert az ő telefonja is csengeni kezdett. Biztos, az az idegesítő virág hívja.

- De, elmegyek. 11-kor ott vagyok. Szia. - mondta és letette.

Fáradtan dörzsöltem a halántékom és Markra néztem aki nagy fintorral vette fel a telefont. Rose hívta, ki más?

- Maaark, baby. Hol vagy? - csengett fel az irritáló hang Mark telefonjából. A szememet forgatva másztam ki az ágyamból és indultam meg a fürdő irányába.

Amikor rendbe tettem magam és visszatértem, Mark már az ágyamon ült felöltözve. Kicsit bántam, hogy a pólóját is felvette, de hát valamikor a jót is meg kell szakítani.

- Jó reggelt. - húzott az ölébe Mark és egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra, amit természetesen viszonoztam.

- Jól elaludtunk. - nevettem el magam kínosan. - Mit mondtál Rosenak?

- Azt, hogy ma nem tudok menni, de emiatt délután vásárolnom kell vele hétvégére. Simon mit akart? - nézett rám.

- Értem jön. - húztam el a számat. - És van egy sanda gyanúm, hogy haza is hoz.

- Ha taperolni akar, akkor fejeld meg. - nézett rám komolyan.

- Mark, ne már. - nevettem el magam. - Milyen kis féltékeny vagy. - tettem a kezeim az arcára. - Nem hagynám neki, ezt te is tudod. Viszont, ha Rose hozzád ér, megtépem. - indultam meg a szekrényem felé, mert hamarosan 11 lesz.

- Pff és még, hogy én vagyok a féltékeny. - fonta keresztbe durcásan a karjait.

Gyorsan kikaptam a szekrényből egy fekete nadrágot meg egy bordó felsőt és ismét a fürdő felé indultam, hogy felöltözzek. Azonban még mielőtt kimentem volna, a durcás Markhoz léptem és egy nagy csókot nyomtam az ajkaira. A derekamra tette a kezét és hosszas csókcsata alakult ki, időközben pedig az ágyamon kötöttünk ki.

- Mark. - szólaltam meg és próbáltam elhúzódni, de mintha süket lenne, nem reagált. - Mark, elkések. - toltam el magamtól.

- Mondd le. - mondta továbbra is durcásan.

- Már nem tudom. - álltam fel és a tükör előtt megigazítottam a kesze-kusza hajamat.

- Találkozunk ma még? - nézett rám.

- Nem tudom. Mikor érsz haza a shoppingból? - pillantottam rá.

- Passz. Én szeretném minél előbb lerendezni a dolgot.

- Hát, ahhoz sok sikert. - veregettem meg a vállát nevetve.

- Max, akkor mikor végzek felhívlak és átjöhetnél vagy inkább én jöjjek? - húzta fel huncutul a szemöldökét.

- Nekem mindegy, csak melletted legyek. - vigyorogtam rá és meg sem várva a válaszát kispuriztam a fürdőbe felöltözni.

*****

Sziasztok!😊

Itt van a 14/2. rész. Rövid kitérés, hogy miért is bontottam (utólag) két részre a 14. fejezetet?

Az egyik ok, mert nem akartam 3000 szavas fejezetet kitenni, mert az már szerintem túl sok.

Második ok, én mindenképp valamilyen „kerek” számmal akartam befejezni (10, 15, 20) a történetet.
A 10-et az esélytelen lett volna tartani, viszont a 20-at meg már soknak ítéltem meg. Emiatt a 15 mellett döntöttem és két részre bontottam a 14.-et.

Harmadik, hogy ez a az utolsó előtti rész.☹️

Viszont remélem, hogy tetszett nektek!❤️