Katona24 kérésére❤❤

Sokan kérdezték, hogy milyen érzés a "nagy és hatalmas" Eren Jaeger exbarátnőjének lenni...

Na ezt most könnyen elmondom nektek. Nagyon szar! Főleg, ha pluszban még az osztálytársad...Minden nap csak arról beszél, hogy úgysem találok jobbat nála, hogy úgysem lesz olyan idióta aki belém szeretne.

Hogy őszinte legyek, lehet hogy igaz...Már egy éve, hogy szakítottunk, de még senki csak a közelembe se jött olyan indokkal, hogy randizna velem vagy valami ilyesmi...

Ma sem történt másként...Legalábbis eddig. Hiszen még csak most kezdődik a nap. A legjobb nap az iskolaévben, a nyáriszünet előtti utolsó nap. Az ember el sem hinné mennyire boldog vagyok emiatt!

Nem kell hallgatnom Mr.Jaegermeister hencegését arról, hogy neki hány csaj volt meg a szakításunk óta. Jó nagy tahó az is biztos.

'Eren egy köcsög, egy jó nagy büdös paraszt..stb.stb..'-Hangoztattam magamban a szokásos szitkozódásomat, ami már szinte rituálévá vált a reggeli buszozás közben.

A buszon szokáshoz híven tömegnyomor volt, de szerencsére nem kell sokat szenvednem, mert az út otthontól az iskoláig kb.10 perc.

Miután leszálltam a buszról egy picit megcsúszott a lábam és majdnem elestem..Ismétlem, majdnem.

Mikor kinyitottam a szemeimet két erős kéz tartott, megelőzve hogy a földre essek.

"J-Jean?"
"Jó reggelt <Név>-chan"-mosolygott rám kedvesen.
"J-Jó reggelt"-Mosolyogtam vissza.
"Köszönöm hogy megmentettél"

"Ugyan nincs mit, de ha továbbra is itt beszélgetünk el fogunk késni"-Ezután segített felállni, majd a kezemet fogva indult meg az épület felé.

"J-Jean?"
"Igen?"
"A..A kezem..."
"Wáhh bocsi-bocsi! Csak aggódtam hogy megint elesel vagy valami ilyesmi"-Válaszolta hirtelen elengedve a kezem.

"Aucs.."-Szisszentem fel hirtelen mikor a bal lábam ismét a földhöz ért.
"Jól vagy?"-kérdezte aggódva
"I-Igen, csak hirtelen egy nyilaló érzés volt a bokámban, de nem fontos"-Nevettem fel egy kicsit kínosan

"Ülj fel a hátamra"
"M-Mi??"-Kérdeztem teljesen elpirulva
"Jól hallottad. Nem hagyhatom hogy fájós lábbal sétálgass"

"D-de.."
"<Név>-chan!"
"Oké-Oké"-Majd a jobb lábamról elrugaszkodva a nyakába ugrottam.

"Te vagy a legcukibb fiú az osztályunkban Jean"-Mondtam neki mosolyogva
"De ha a kezeid rossz helyre tévednek miközben tartassz, a következményeit nem köszönöd meg"

"É-Értettem asszonyom"-Mondta kicsit megijedve, de utána mind a ketten nevettünk.

Kezeit óvatosan felvezette a lábaimra, amibe én beleborzongtam.
"Ohh na mi van? Csak nem élvezed hogy megérintelek?"-Kérdezte egy perverz vigyor kíséretében.

"Jean nem is tudtam, hogy nem csak aranyos vagy, hanem perverz is."
"Oh ugyan, még nem láttál semmit."
"Miért látnom kellett volna?"
"N-Nem, mindegy felejtsd el..."-Válaszolta kicsit halkan.

"Tényleg Mikasa nem lesz féltékeny, hogy egy lányt cipelsz?"-Kérdeztem kíváncsian
"Már miért lenne?"-Kérdezte értetlenkedve
"Mert a barátnőd..."-Erre hangosan felnevetett
"M-Most mivan?"
"Mikasa nem a barátnőm."

"T-Tényleg? Az osztályban mindenki úgy gondolja hogy ti ketten jártok, de persze Mikasa tagadta"
"Akkor mindenki nagyon rosszul hitte...Én mást szeretek..."

"Ooohhh Tééényleeeg? És ki az?"-Kérdeztem kíváncsian
"Nem mondom meeg"-Mondta egy kicsit játékosan.
"És ő tudja már?"
"Nem"

"Mikor mondod meg neki?"-Kérdeztem.
"Ma szándékozom, de mindig megnehezíti a dolgokat az, hogy ő a legédesebb, legviccesebb és legkedvesebb lány az egész iskolában, ezért mindig van körülötte valaki..."-Próbáltam Jean arckifejezésére koncentrálni. El volt pirulva, mégis mosolygott..Ilyen istentelenül aranyos látványt senki elképzelni se tudna soha.

Kezeimet a válláról a nyaka köré kulcsoltam, a fejemet pedig a hátának döntöttem.
Éreztem, ahogy a szíve egy pillanatra kihagy egy ütemet, majd felgyorsul.
A szívverésének hallgatása, és az illata egyszerre volt megbabonázó és varázslatos.

A szívverésem kétszeresére gyorsult.
'N-Nem lehet...Csak egy érintéstől...nem szerethettem bele...Jean-ba...V-vagy mégis?...'

"<N-Név>-chan? M-Minden rendben?"-Kérdezte meglepődve.
"Nagyon szerencsés az a lány. Biztosan igent fog mondani egy olyan kedves és édes fiúnak mint te."

"Mond csak..Miért szoktál olyan későn beérni az osztályba? Minden rendben?"
"I-Igen, csak...egy kicsit félek..."
"Mitől?? Ugye nem bántott senki??"-Kérdezte kicsit idegesen.

"N-Nem, semmi olyasmi..azt hiszem..."
"Nekem az ég világon mindent elmonatsz..És mostmár tudni akarom mi a baj, úgyhogy bökd ki minél hamarabb"

"Eren 'Márénsemtudomhánylányszüzességétvettemeléletemben' Jaeger direkt hamar érkezik reggel, csak azért hogy engem zargathasson... Mondjuk meg is értem miért.."

"Szóval a hülye Jaeger-gyerek miatt félsz most?"
"De csak egy kicsit, és tényleg nem komoly.."
"Hogy értetted azt hogy érted hogy miért?"-Kérdezte aggódóan.
"..."
"<Név>..Nekem mindent elmondhatsz"

"Én voltam eddig majdnem az egyetlen lány az életében, aki nem engedte, hogy az a paraszt elvegye a szüzességét, meg Mikasa."-Ebbe a mondatomba éreztem hogy Jean teljesen belepirult.
"É-És tett veled valamit?"

"N-Nos..."-Kezdtem bele

"Én tényleg szerettem őt..Nagyon..De amikor megtudtam róla, hogy minden lány csak egy éjszakára kell neki megkérdeztem tőle hogy mennyi igaz belőle...Aztán veszekedtünk...A végén annyira elfajultak a dolgok, hogy...megütött.."

"Nekem ott telt be a pohár. Azonnal kimentem a házából egy szó nélkül és hazamentem. Azóta vannak még híresztelések arról hogy szeret, de hülye lennék elhinni..."

"Ha beértünk a terembe esküszöm kinyírom..."-Mondta rideg hangsúllyal.

"N-Ne!"-Öleltem meg egy kicsit szorosabban-"Megvannak a kapcsolatai ahhoz hogy minden létező módon ártson neked, szóval kérlek...kérlek ne tegyél semmit..."

"Ha igaz amit mondtál, akkor nekem is megvan a legnagyobb dolog, amivel árthatok neki, de ne aggódj senkinek sem fog bántódása esni, csak őnagysága lelki világának."
"R-Rendben..."

Mire befejeztük a beszélgetést, pont megérkeztünk a terem ajtajához. Jean letett a földre, majd odafordult hozzám.

"Nem kell félned, sosem fogom hagyni hogy Eren bántson még egyszer akár csak egy kicsit is."-Majd visszafordult az ajtóhoz.

Kezét az ajtó kilincsére tette, majd egy mély levegővétel után benyitott, és nem volt meglepetés számunkra, hogy már mindenki bent volt. Ezután felvett a karjaiba.

Mivel a nyáriszünet előtti utolsó nap van, ezért mindenkinek készültem egy kis meglepetéssel...Persze Eren kivételével.

"Jó reggelt!"-Köszöntünk hatalmas mosollyal az arcunkon, miközben Jean segített odamenni a helyemhez(ami nem mellesleg pont Eren mögött van) hogy letegyem a táskám.

Láttam ahogy Sasha szemei felcsillannak miközben elmegyünk előtte a szatyorral a kezemben.

"Jó reggelt"-válszolta mindenki(kivetel Eren) vidáman.

"Hogy-hogy így kettesben Jeannal, ráadásul cipel is téged? Csak nem történt valami tegnap este és nem bírsz lábra állni?"-Kérdezte gyanakvóan Connie.

"Nem Connie, hanem a szerencsétlenségemből adódóan amikor szálltam le a buszról elcsúsztam és megsérült a bokám egy kicsit, de Jean ott volt, és segített nekem"

"Ja, azt tudom hogy szerencsétlen vagy, télen folyton elcsúsztál, és nekem kellett hazacipelnem téged..Egek mekkora nyűg volt.."-Kiabálta be Eren.

Jean éppen indult volna meg hogy beverje Eren képét, de megállítottam.

"Ohh tényleg? Nekem nem ezt mondtad, az ilyen alkalmakkor...Hmm hogy is volt..Ja igen! Amikor felvettél a kezed mindig átcsúszott a fenekemre és azt mondtad 'imádom amikor ilyen bénácska vagy mert szabadon fogdoshatlak.' Ez nem ugyan az igaz?"-Kérdeztem gyűlölettel nézve Erenre.

Ezután meg sem szólalt, csak visszaült a helyére.

"Szóval"-Csaptam össze a két tenyerem, miközben Jean még mindig tartott.
"Készültem mindenkinek egy apró ajándékkal"-Néztem rájuk mosolyogva.

"Jean mostmár letehetsz, nem fogok belehalni abba a kis sétába, amit a terem egyes részei között megteszek.
"Biztos?"-Válaszként csak bólintottam, ő pedig letett.

"Szóval..."-Léptem oda Sasha asztalához
"Ez a tiéd Sasha"-Nyújtottam oda neki a zacskóból kivett műanyag tálat, amiben az én főztöm volt.

Tudtam, hogy Sasha-nak ennél nagyobb ajándékot nem lehet adni, mert imádja a főztöm.

"Szeretlek <Név>-chaaan"-Mondta a nyakamba ugorva.
"Jól van-jól van, Én is szeretlek Sasha"-Válaszoltam neki visszaölelve őt.

"Oké, következő!"-Indultam meg Connie asztala felé, ami Sashaé mellett volt.

"Tessék Connie, a kedvenc mangád utolsó kötete, amit annyi ideje keresel, de sehol sem találtad. Sikerült megszereznem neked limitált kiadásban."-Mosolyogtam rá, miközben odanyújtottam neki a tárgyat.

"D-De h-hogy?"-Kérdezte miközben kivette a mangát a kezemből
"Megvannak a kapcsolataim"-Kacsintottam rá. Ekkor vettem észre hogy a fiú elkezdett sírni.

"C-Connie? N-Nem örülsz neki? S-Sajnálom, azt hittem tetszeni fog..."
Ezután Connie felpattant a helyéről és szorosan megölelt.
"Ne hidd azt hogy nem tetszik. Imádom"-Majd mosolyogva elengedett és visszaült a helyére.

"Okkééé következő!"-Fordultam oda Marco-hoz.
"Tudom, nem valami kreatív, de saját kezűleg akartam csinálni valamit, és ez született belőle"-Nyújtottam felé a kis tárgyat.

"Csináltam neked egy karkötőt..igen, egy kicsit gusztustalan és lányos, de csak két fél szivecském volt otthon amik kiegészítik egymást, szóval csináltam egy karkötőt neked, és egyet nekem.."-Mutattam fel neki a kezemen lévő kis ékszert.

"De persze nem kell hordanod, használhatod kulcstartóként is."-Mikor ezt kimondtam rápillantottam, de akkor már a kezén lévő karkötőt nézegette.

"Nem értelek, nem tudom miért ne akarnám hordani, mikor te csináltad. Mindig amikor rápillantok majd, eszembe fog jutni hogy milyen aranyos osztálytársam is volt, és hogy a párja nála van"-Mondta kedvesen rám mosolyogva.

Ekkor nekem eszembe jutott valami... A könnyeim a szemembe gyűltek és hirtelen kezdtek lefolyni. A testem magától mozgott, de akkor nem érdekelt. Odafutottam Marco-hoz, beleültem az ölébe és szorosan megöleltem.

"<N-Név>-chan?"
"Azt álmodtam meghaltál! A szemem láttára evett meg valami hatalmas dög"-Folytattam a zokogást, ő pedig nyugtatásképp elkezdte simogatni a hátam.

"Sshhh, Semmi baj..Látod? Itt vagyok és élek. Nem kell mi miatt szomorúnak lenned. És amúgy is...Ha meghalnék, azt is boldogan tenném, mert tudnám hogy mind emlékezni fogtok rám és örökre a szívetekben fogok élni."-Távolodott el tőlem egy kicsit és mosolyogva letörölte a könnyeimet.

"Oké, hagyjátok abba, mert Jean itt fog felrobbanni."-Mondta egy kicsit nevetve Reiner.
"Ohh bocsi Jean esküszöm nem akartam elvenni a pasidat szóval nem kell féltékenynek lenned"-Mondtam neki nevetve, majd felkeltem Marco öléből.

"Következőőő"
"Tessék Mikasa. Megjavítottam a sáladat, ami még pár napja elszakadt"-Nyújtottam felé a kezemben lévő sálat.
"K-Köszönöm..Nagyon köszönöm!"-Ölelte magához a sálat, ami csak úgy itta magába a lány előtörő könnyeit.

"Nagyon fontos neked az a sál igaz?"-Kérdeztem mosolyogva, ő pedig csak bólontott majd könnyes szemekkel rám mosolygott.
"Nagyon köszönöm"-majd leült a helyére.

"Okkéé..Tessék Reiner!"-Nyújtottam neki a becsomagolt ajándékot, majd közel mentem hozzá és a fülébe súgtam a következő mondataimat.

"Azt ajánlom ne most bontsd ki. Tudom hogy szereted az ilyeneket, ezért egy hentai játékot kaptál...Ja és a főszereplő lány úgy néz ki mint Historia."-Kacsintottam rá, ő pedig csak elpirulva bólintott.

"És ha már itt vagyok, tessék Bert! Mindig olyan furán alszol el, szóval szereztem neked egy iszonyatosan puha párnát"-Ő csak kivette a tárgyat a kezemből, megölelgette azt, majd egy álmos 'köszönöm' kíséretében ledőlt a padra aludni, én pedig megsimogattam a fejét. Waaa a haja olyan puha vooolt.

"Következő...Armin!"-Ahogy felkiáltottam a nevét szegény összerezzent és megijedt.
"Jajj Armin de aranyos vagy!"-Mentem oda hozzá és megöleltem.
"Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Tessék. Hoztam neked egy könyvet az óceánokról. Sajnálom hogy nem tudlak elvinni oda hogy élőben láthasd, de legalább ennyivel tudok neked szolgálni."-Mosolyogtam rá.

"Köszönöm <Név>-chan! Ez is elég nekem! Nagyon hálás vagyok érte!"-Mondta, majd el is kezdte olvasni a könyvét.

"Historia és Ymir, nektek közös ajándékot hoztam."-Ahogy ezt kimondtam láttam hogy Ymir szemei felcsillannak.

"Európában, pontosabban Magyarországon van egy nyaralónk, és azt szeretnénk a családommal nektek 1 hétre odaadni. Tudom, ez nagyobb ajándék mint a többieké, de ezt ketten kapjátok, ezért akartam nagyobbat adni"-Mosolyogtam rájuk, ők pedig egymásra néztek, majd egyszerre a nyakamba ugrottak, amitől a földre estünk.

"Aucs"-Szólaltunk fel mind a hárman kicsit fájdalmasan, de utána mindannyian nevettünk.
"Köszönjük <Név>-chan"-Mondták egyszerre, majd segítettek felkelni a földről.
"Majd késöbb pontosítjuk a dolgokat."-Mosolyogtam rájuk, ők pedig csak bólintottak.

"Köviii! Jean! A te ajándékodat a táskámba tettem Annie ajándéka mellé, mert féltem hogy tönkre megy."

Oda botorkáltam az asztalomhoz, és elkezdtem a táskámban kotorászni.

"Oké, itt van Annie-é, de hol van Jean-é? N-Nem találom! Lehet hogy kiesett a táskámból? Várj egy percet Jean gyorsan lefutok és megkeresem!"-Ekkor Jean nem engedte hogy elinduljak, hanem megfogta a csuklóm és egy ölelésbe rántott.

"Nem engedem hogy lemenj, főleg nem futva! Nem kell az ajándék, az a legnagyobb dolog amit kaphatok, ha te jól és biztonságban vagy <Név>-chan!"-Mondta elpirulva, majd egy kicsit eltávolodott tőlem.

"Szóval nem kell az az ajándék, ha az az ára hogy megsérülsz, és a lábad jobban fog fájni. Majd késöbb együtt csinálunk valamit, és az nekem elég lesz."-Mosolyodott el, még mindig elpirulva.

"De szép a szereleeem!!"-Kiáltott fel Reiner

"Igen Reiner! Nagyon szép lesz, amikor Jean elmondja annak a lánynak hogy szereti, aki iránt jelenleg érez valamit, de az nem én vagyok, és tudod mi szép még? Az arcod, miután a tenyeremmel pacsit adtam neki!"

Erre mindenki hangosan elkezdett nevetni. Még Annie is, ami nagyon nem volt megszokott. Szeretem megnevettetni a többieket. Olyan jó hallani, amikor boldogok, és ezt én értem el.

"Annie..Neked két dologgal készültem, igaz az egyiket nem tőlem kapod. Tessék. Ezt a hajdíszt még a nagymamámmal közösen csináltuk, és amikor megismertelek mindig ez jutott rólad eszembe. Most szeretném neked adni, mert olyan vagy mint ez az ékszer. Gyönyörű és különleges."

Szegény alig jutott szóhoz. Nem csak alig, konkrétan nem mondott először semmit. Felkelt a helyéről, és szorosan megölelt. Éreztem ahogy a forró könnyei áztatják a felsőmet. Csak annyit mondott "Köszönöm <Név>-chan. A legnagyobb kincsemként fogom őrizni."

(Csak ugy szemléltetésként ideteszek egy képet, hogy én hogy képzelem el^^)

(Annyira szép és annyira illene Annie-hez szerintem😍 Már csak a kék kristálycucc miatt is. Ti mit gondoltok? Szerintetek illene Annie-hez?^^)

"És mooost a második meglepi számodra."-Majd Bert felkelt a helyéről, odalépett Annie elé és megfogta a kezeit.

"B-Bert?"-Kérdezte Annie értetlenkedve.
"Annie...Ugye tudod hogy szeretlek?"

"P-Persze hogy tudom...Én is szeretlek."
"Oké, akkor ez így most könnyebb lesz..."

"Annie..Gyerekkori barátok vagyunk, és én már a leges-legelső pillanattól fogva szerettelek, de mindig úgy gondoltam, hogy nem viszonzod...

Majd amikor te kezdeményeztél, és bevallottad az érzéseidet, én voltam a legboldogabb ember a világon...

Akkor újra belédszerettem...

Amikor először fogtuk meg egymás kezét...mégegyszer belédszerettem...

Az első csókunkkor...újra beléd szerettem...

Minden egyes pillanatban, amikor lehunyom a szemem, amikor kinyitom, amikor reggel felébredek és eszembe jutsz...újra és újra belédszeretek...

De nem akarom, hogy továbbra is a barátnőm legyél.."-Itt már Annie iszonyatosan zokogott.

"Ha elvégeztük az iskolát..."-Bert letérdelt Annie elé.

"Annie Leonhart...Leszel majd a feleségem?"

Annie Bert nyakába ugrott, és vagy 1000-szer elismételte egymás után hogy igen. Mindenki tapsolt, majd Annie és Bert megcsókolták egymást.

"Nekem is kell egy feleség!"-Szólalt fel hirtelen a Sasha padján ücsörgő Connie. Erre mindenki Sasha-ra nézett.

"Hé, rám ne nézzetek! Én már a krumplié vagyok!"-Mondta Sasha, majd mindenki hatalmas röhögésben tört ki.

"Hé szaros kölykök! Mi ez a rendetlen viselkedés itt? Na mindegy is! Ezt <Név> elejtette, gondoltam felhozom, mert biztos fontos."-Mondta Levi-sensei a Jeannak szánt ajándékomat a kezében tartva.

"Senseeei"-Futottam oda hozzá és megöleltem.
"Köszönöm Sensei, ez tényleg nagyon fontos, már azt hittem teljesen elveszett"
"Tsk..Nesze csak nyugodj meg hülye kis szaros."-Majd elkezdte simogatni a fejem.

"Na megnyugodtál?"
"Igen! Köszönöm Sensei!"-Majd elvettem Jean ajándékát.

"Ha már itt van sensei, akkor odaadom a maga ajándékát is. Tessék. Egy doboz fekete tea. Mintha múltkor azt hallottam volna, hogy nem talált sehol, és otthon már elfogyott önnek."

"K-Köszönöm <Név>, ez igazán életmentő volt most."
"Nincs mit...Shorty-senseii"-Mosolyogtam rá
"Tsk..Ne legyél olyan mint Hanji szaros kölyök"-Majd egy apró mosoly kíséretében összeborzolta a hajamat és elment.

"Okééé akkor Jean-"-Fordultam meg, de egy kicsit meglepődtem azon amit láttam.

Reiner és Bert fogták le Jeant, nem tudom miért. Lassan odasétáltam, mert már nem ment gyorsabban, és megérintettem Jean kezét.

"Minden rendben?"-Kérdeztem kíváncsian
"I-Igen..."-Válaszolta elpirulva Jean, majd Bert-ék elengedték.

"Tessék Jean"-Nyújtottam felé az ajándékot
"Cs-Csoki? Csináltál nekem csokit?"-Én csak mosolyogva bólintottam.

Erre Jean hirtelen megölelt.

"Szeretlek!"-Kiáltotta.
"Szeretlek, Szeretlek Szeretlek!"-Kiáltotta újra és újra.

"Szeretem hogy kedves vagy mindenkivel! Hogy mindenkit megértessz! Hogy hiába sérültél meg, mindenkinek sajátkezüleg adod oda az ajándékot! Hogy egyáltalán hoztál nekünk ajándékot! Hogy mindig megnevettetsz mindenkit ha szomorú! Hogy ha mi sírunk te is sírsz velünk! Hogy mindig mosolyogsz! Hogy mindig a mi vidám <Név>-chanunk vagy!"

"Szeretlek...Nagyon..Nagyon, de nagyon Szeretlek <Név>-chan!"

Én csak sokkolódva álltam ott mint egy darab fa, és megmukkanni se tudtam.

"Végig te voltál az! Csak nem tudtam mikor mondjam el! De már nem tudom tovább magamban tartani! Kérlek <Név>-chan..Légy a barátnőm!"

(Légy a barátnőm...hmm..hogy mire is emlékeztet..."Légy a játékszerem"...Ugye Sayato01?😏😏😏)

"J-Jean...én nem vagyok olyan tökéletes, mint ahogy most elmondtad..Én csak azt akarom hogy mindenki aki fontos nekem boldog legyen.."

"És pont ez az amit sok más dolog mellett annyira szeretek benned!"

A szemem sarkából láttam, ahogy Eren mindjárt felrobban.

"M-Mit sz-szólnál hozzá, ha elöbb r-randizni mennénk?"-Kérdeztem teljesen elpirulva.

"Nahát lópofának barátnője lesz? Ekkora meglepetést! Csak nem "Lovagolni" mentek majd?"-Kiáltotta oda gúnyosan Eren.

"Szerintem Eren menj haza és melegedj meg a tűz mellett, mert hogy benned semmi forróság sincs, az is biztos."-Mondta Jean még mindig engem ölelgetve.

"Tsk nekem több barátnőm volt mint neked lópofa!"

"Ja de mi ér többet? Egy-egy éjszaka, vagy egy örökkévalóság?"-Vágott vissza Jean

"Nem lehet leragadni mindig egy csajnál! Az úgy unalmas lenne.."

"Nos Eren Jaeger,
A szíved tele van kéjjel,
mivel tudod hogy jó sok csaj gondol rád az éjjel.

De szegény lányoknál ez a csodálat leáll,
Ha megtudják hogy akkora csicska vagy, hogy annak esélye sincs, hogy neked az odalent valaha is feláll!"-Kiáltottam oda Erennek, erre mindenki elkezdett 'Húúúú'-zni, majd Jeannal pacsiztunk egyet.

"Szóval hova megyünk majd?"'-Kérdeztem kíváncsian
"Az legyen meglepetés"-Kacsintott rám

"Majd késöbb megbeszéljük a részleteket telefonon."-Mondta még utoljára, majd elengedett és leült a helyére, végül becsöngettek.

~Timeskip~
~Este~

Gyorsan elmentem fürdeni, utána vacsoráztam, de közben folyamatosan a telefonomat nézegettem, mert vártam Jean üzenetét, ami kb. este 10-kor meg is érkezett.

~Timeskip~

~Másnap~

Milyen meglepő, hogy pont ma nem ébresztett a rohadt ébresztőm!

Apáék és Jean nevetésére ébredtem 11 óra elött néhány percel.
Teljesen megfeletkezve arról hogy egy spagetti-pántos pólóban és egy nagyon rövid nadrágban szoktam aludni, lefutottam a nappaliba.

Vagyis futottam volna, ha a kíváncsiság nem erősebb nálam...

"És mondd csak Jean..Mik a szándékaid a lányunkkal?" Kérdezte komoly hangsúllyal az édesapám.

"Ezt még <Név> szemszögéből és az önökéből lehetetlen megjósolni, de én már tökéletesen tudom mit akarok a lányuktól."

"És elmondanád nekünk?"-Kérdezte kedvesen anyukám

"Természetesen. Mivel én a saját életemnél is jobban szeretem <Név>-át/ét már évek óta, ezért az első amit szeretnék az az lenne hogy a barátnőm legyen. Mivel én még évek múlva is ugyan így fogom szeretni, ezért miután elvégeztük az iskolát szeretném feleségül venni, és mivel az én szüleim is és önök is-"

"Nyugodtan tegezhetsz minket"-Szakította félbe apu.

"Szóval, mivel ti is és az én szüleim is a közelben laknak, ezért vennék egy házat a közelben, hogy a gyerekeink majd gyakran átjöhessenek."

"D-Drágám te sírsz?"-Kérdezte apa anyára nézve.
"I-Igen.. Szerinted ilyen tökéletes fiút hol találna még egyet a lányunk? Fiam, én már most áldásom adom az esküvőtökre, ha megígéred, hogy <Név> boldog lesz."

"Esküszöm az életemre. Annál fontosabb nekem nem is létezik a világon, mint az ő boldogsága."

"Én majd még meglátom hogy alakul az a randi, de azt tudnod kell, hogy ha minden rendben megy, akkor én is áldásom adom."

Úgy hallom apa kedveli Jean-t...Ez egy nagyon-nagyon jó jel..

Nem bírtam tovább hallgatni. Egy gyorsabb tempóban lementem a nappaliba, az utam egyből Jean-hoz vezetett. Amint odaértem beleültem az ölébe és szorosan megöleltem.

"Bocsi Jean-bo hogy nem készültem el időben!"
"S-Semmi baj <Név>-chan, de ha itt ölelgetsz, akkor egy óra múlva se készülsz el, és akkor éhes maradsz, mert megeszem az összes kaját amit hoztam."

"Jó-Jó megyek már!"-Mondtam mosolyogva, majd kimásztam az öléből.
"Anya akkor tudnál nekem keresni valami kötszert vagy mittudom én mit a bokámra?"
"Persze angyalom"
"Kösziii"-Adtam neki és apának egy puszit, majd elindultam az emeletre.

"Remélem nem a seggét stírölted az elöbb.."-Mondta Jeannak apu.
"N-Nem,dehogy is"
"Akkor jó. A melle jobb, abban nagyon az anyjára hasonlít"-Mondta apa nevetve, majd anya fejbevágta.

"Nem akarom sehol bámulni, én az egészét akarom, mert ő maga gyönyörű, nem csak a feneke vagy a melle."-Mondta kicsit elpirulva.

~Timeskip~

"Hol vagyunk Jean? Mikor szeded le a kendőt a fejemről?"
"Mindjárt. Bírd ki még egy percig, ameddig visszajövök."
"Most itt hagysz? Jean?"
"Nem sokáig! Sietek vissza!"

Pár percel később Jean visszajött és leszedte a fejemről a kendőt.

"Bemutatlak Carmen-nek. 1 éve fogadtuk örökbe, és a mai napon ő lesz a túra-lovunk."

"J-Jean..Cs-csodaszép.."-Néztem ámulattal Carmen-re.

Carmen közelebb dugta a fejét a kezemhez, jelezve hogy simogassam meg.

"Úgy látom kedvel téged. Ennek örülök. Na akkor induljunk"-Csapta össze két tenyerét a fiú.

~Pár percel késöbb~

"Jean meddig leszünk az erdőben még? Kezdem azt feltételezni, hogy nem szeretsz, hanem meg akarsz ölni."

"Ne mondj ilyen baromságokat. Jobbam szeretlek az életemnél."-Mire ezt befejezte, Carmen megbotlott valamiben, amitől Jean leesett a lóról.

"Jesszusom Jean jól vagy?"-Száltam le én is, és a kantárt a kezemben tartva gugoltam le Jean mellé.

"Jól vagyok, csak-"-szakította félbe a mondatát miközben felém fordult.

"Mi a baj?"-Kérdeztem tőle
"<N-Név>-chan...Látom a bugyidat..."

"Basszus szoknyában vagyok!"-Takartam el gyorsan magam odalent.

"Ú-úgy látom neked tetszett a látvány"-Böktem rá óvatosan a kidudorodó nadrágjára.

"Nhh~..Ahh~"-Sóhajtott fel egy kicsit, mire én elkaptam a kezem.
"Jesszusom ez ennyire jó érzés volt?"-Kérdeztem tőle, ő pedig csak teljesen kipirulva bólintott.

Erre hirtelen elkezdett szakadni az eső.

"Találnunk kell gyorsan valamit ahova behúzódhatunk!"-Mondta, majd fel is pattant a földről.

Úgy 10 perc séta után találtunk egy fa házikót, amihez tartozott egy külső fedett rész, ahova kikötöttük Carmen-t, majd Jean tüzet rakott a házban.

"J-Jean..M-Meg fagyok..."-Mondtam vacogva, mire ő odajött és szorosan átölelt.

"Persze hogy fázol, csurom vizesek a ruháid! Miért nem szóltál! Ezeket azonnal le kellett volna venni!"

"S-Segítesz levenni? E-Egyedül nem menne m-most"-Mondtam még mindig vacogva, ő pedig rák vörös fejjel bólintott, majd egyre közelebb és közelebb jött.

Először levette a felsőmet, majd odatette kiterítve a földre a tűz mellé.

A felsőmet követte a szoknyám és a cipőm, végül két kezével rámarkolt a melltartómra.

"Ahh~..M-mit csinálsz?"-Nyögtem fel egy kicsit.
"S-Sajnálom, csak ellenőrizni akartam hogy vizes-e, de ez lett belőle.."
"Igen vizes, de most elérted hogy a bugyim is nedvesebb legyen mint eddig..."

"A-Akkor leveszem ezeket is.."

Kicsatolta a melltartómat és azt is a többi ruhám mellé tette. Nem bírtam tovább...Olyan izgatóan csinálta ezt az egészet, hogy iszonyatosan bizseregtem odalent, és a bugyim is szanaszét ázott.

Nekidöntöttem a falnak, és végigsimítottam a kezem felsőtestén a pólón keresztül.

"Ez is vizes.. Jobb lenne ha levennéd..."-Néztem rá elpirulva
"Nem is, tudod mit, segítek..."-Folytattam.

Kezeimet bevezettem a póló alá, majd végig izmos felsőtestén, egészen a póló tetejéig, amikoris kibújtattam a ruhadarabból.

A kockás hasa és a szexi teste olyan izgató látványban részesített, hogy azt hittem már a látványától elélvezek.

De nem. Ennél jobbat találtam ki. Lábait nagyjából kinyújtotta a földön, én pedig ráültem úgy, hogy a nemiszervem bugyin keresztül hozzá ért a nadrágjába zárt fenevadhoz. Éreztem a forróságát, és azt ahogy lüktet.

"Jean..."-Hajoltam közel a füléhez
"Nem bírom..."-Folytattam
"Szeretlek"-Súgtam a fülébe, mire ő egy erőset lökött a csípőjén, ezzel extra örömet okozva nekem.

"Ahhh~"-Nyögtem fel hangosan

Kicsit eltávolodtam tőle, hogy lássam az arcát, de amikor megláttam egy picit meglepődtem.

Olyan őszinte boldogság volt az arcán, amire sosem számítottam volna.

"Megcsókolhatlak?"-Kérdezte.
"Ezt te most komolyan megkérdezted?"-Nem is kellett neki több, ajkait hevesen enyémekre tapasztotta.

Csak úgy falta, miközben már nyelvét is bejuttatta számba. Nem gondoltam, hogy egy csók lehet annyira heves.. Hogy valami plusz örömet okozzak neki, elkezdtem mozgatni a csípőmet, így pénisze egyre keményebb és keményebb lett.
Végül megszakította a csókot.

"Nhh~...Nem..Nem bírom..Megtehetem? Elvehetem azt, amit utána nem kaphatsz vissza?"-Kérdezte lihegve.

"Ha valakinek, akkor neked most odaadom."-Mondtam neki mosolyogva.

Levette a nadrágját, így az alsóján keresztül láttam a hatalmas-nagy férfiasságát.

"Ez most felejthetetlen lesz."-Súgta kéjesen a fülembe.
"Ohh abban teljesen biztos vagyok"-Válaszoltam.

Elkezdte csókokkal behinteni a testem minden porcikáját.

A számról áthaladt a nyakamra, onnan pedig áttért a melleimre. Nagyon sokat időzött ott, csókolgatta nyalogatta, csak hogy nekem jó érzés legyen.

Ezután haladt tovább. Végig haladt a hasamon egyre lejjebb és lejjebb. Kínzó lassusággal közelítette nőiességemet, mely egyre jobban lüktetett. Mikor elég közel ért hozzá két ujját hozzáérintette bugyin keresztül.

"Tényleg nagyon nedves vagy."-Mondta
"T-Tudom..Fel fogok fázni, ha nem segítessz gyorsan."

Ezután két mutatóujját beakasztotta a bugyim két oldalába és kínzó lassúsággal levette azt is, majd a többi ruhadarabhoz dobta.

"Most mit fogsz csinálni?"-Kérdeztem tőle ártatlanul.
"Ohh <Név>-chan..semmi rosszat, csak a fellegek közé repítelek."

Majd elkezdett nyalni odalent. Egyre hevesebben és hevesebben.

Az egész házat a nyögéseim sorozata zengte be..
Végül berakta egy ujját...majd még egyet, és még egyet.

"J-Jean óvath-óvatoshan...én..énh még n-nemh..."
"Tudom hogy szűz vagy. Te mondtad nekem."

"J-Jean....Nhhh~.."-Majd kihúzta az ujjait.
"Még nem élvezhetsz el. Elöbb mond mit szeretnél?"-Nézett rám perverz vigyorral.

Megfogta a kezem, felhúzott a földről és a falnak nyomott.

"Ahh~..Azt...Azt akarom..hogy vedd...vedd el a szüzességem.."

A derekamnál fogva felemelt, így a kezeimet nyaka köré, lábaimat dereka köré fontam.

"Akkor m-most...beteszem..."-Majd belém is tolta méretes tagját.

"V-várj! Ez fáj!"Öleltem át a nyakát szorosan, mire ő megállt.
"S...Ahh~..Sajnálom..Nem akartam fájdalmat okozni..De olyan szexi vagy! Nem bírok magammal!"

"M-Mostmár mozoghatsz! Már..Már egy kicsit hozzászoktam a..Ahh~ a méretedhez.."

Nem is kellett neki több, gyorsan kezdte mozgatni a péniszét ki és be, ki és be, újra és újra, egyre gyorsabban.

"Aaahhh~ J-Jean..Ha ilyen gy-gyorsan csinálod...El-elfogok élvezni!"-Nyögtem, miközben erősen beletúrtam a hajába.

"V-várj nhh~ mást is ki akarok próbálni!"-Majd letett a földre és lefeküdt.

"Ohh csak nem a lovagló pózra gerjedsz?"-Mosolyogtam rá perverzül.

"Cs-Csönd és folytassuk"-Mondta rendezetlen lélegzetvétel közben.

Oda mentem és újra beraktam magamnak hatalmas férfiasságát.
Először csak én mozogtam, de utána ő is elkezdte mozgatni a csípőjét, még csak nem is sejtve, hogy ez milyen jó érzés lesz mindkettőnknek.

"Ahhh~ Nhh~ el..Elfogokhh..Él-élvezni!"-Kiáltottam
"Éh...Én is..! Aahh~!
<N-Név>! Ha nem engedsz el beléd fogok élvezni!"
"N..nhhh~ Nem érdekel! Élvezz belém Jean! Ahh~!!!"

Pár másodpercel késöbb már éreztem a forró folyadékot, ami teljesen kitöltött bellülről.

Leszáltam Jean-ról és lihegve feküdtem mellé.

"Jean..."
"hmm?"

"Igen"

"Mi igen?"

"Leszek a barátnőd."-Mondtam mosolyogva.

"Ja, én azt hittem már a gondolataimban olvasol és másra mondtál igent."

"Például mire?"-feküdtem rá a hasára.

"Például hogy a feleségem leszel."-Mondta szélesen mosolyogva, én pedig teljesen elpirultam.

"Nem korai ez még egy kicsit?"

"Miért? Romeó és Júlia pár nap ismeretség után összeházasodtak."

"De meghaltak a történet végén."-Pöcköltem meg az orrát.

"Jaaa baszkiii. Sosem voltam jó irodalomból."-Erre mind a ketten felnevettünk.

"Majd korrepetállak ha akarod."-Mondtam neki kedvesen.

"Ne irodalomból. Biosz-korepet szeretnék."-Mondta perverzül vigyorogva.

"Ahha..És milyen jellegű biosz-korepet szeretnél?"

"Szeretném felfedezni a tested minden egyes apró pontját"-Mondta, majd adott egy puszit az arcomra.

"Jean..."
"Mi az megint?"-Kérdezte kuncogva.

"Igen."
"Most mi igen?"

"Megígérem hogy ha eljön az ideje a feleséged leszek."-Erre csak gyengéden megcsókolt.

A csodás pillanatot a telefonom csörgése szakította meg.
Kicsit morogva, de Jean elengedett hogy felvegyem.

"Igen?"
"Szia <Név>-chan. Eren vagyok."

"Mit szeretnél?"

"Segítségre lenne szükségem...
Gondolkodtam..Rájöttem, hogy eddig mindent elbasztam az életemben...És szeretnék megváltozni. Mikasa megbocsátott és adott egy új esélyt..de nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom egy rendes kapcsolatban.. Tudsz valami tanácsot adni?"

"Wow..Először is..Gratulálok az új célodhoz. Másodszor akkor a tanács. Holnap menjünk el közösen valahova. Én megyek Jean-nal, te hozod Mikasa-t, oké? Ott közösen megtárgyaljuk mit kéne csinálnod. De ne aggódj. Segíteni fogok és minden rendben lesz."

"Köszi <Név>-chan! Mindenkinek igaza volt! Tényleg te vagy a legjobb!"

"Ugyan..nem vagyok én a legjobb. Csak azt akarom hogy akik fontosak nekem boldogok legyenek. Ennyi az egész. Akkor holnap találkozunk. Sayonara."

"Akkor holnap. Sziaa"-Majd letettük a telefont.

"Holnap egy "dupla-randira" megyünk Erennel és Mikasa-val ha nem bánod. Eren meg akar változni és szüksége van a kettőnk segítségére."
"Oh rendben. Miért is ne."-Mosolyodott el kedvesen

~Timeskip~
~Másnap~

"Sajnálom hogy megütöttelek!"-Hajolt meg elöttem bocsánatkérés-képp Eren.

"Ugyan Eren. Nehogy itt hajolgass nekem. Inkább csak ölelj meg és ígérd meg hogy soha többet nem teszed meg senkivel, kivéve ha bántja akit szeretsz"-Mosolyogtam rá

"Ígérem!"-Majd szorosan megölelt.

~*~*~

"Hát ez történt anyátok szemszögéből. Aztán pár évvel késöbb összeházasodtunk, és megszülettetek ti. Eren végül tényleg megváltozott, és született egy kislányuk Mikasa-val, az a kislány Saya, akivel hétvégente szoktatok játszani."

"Connie és Sasha elkezdtek járni."

"Végül Annie és Bert is összeházasodtak, és Annie most várja az első gyermekét..Pontosabban ikreit."

"Mi lesz a nevük az ikreknek?"-Kérdezte Mavis, a 7 éves kislányunk.

"A kisfiút Seto-nak, a kislányt pedig Marry-nek fogják hívni."

"Játszhatunk majd velük ugye apaaa?"-Kérdezte az 5 éves kisfiúnk, Zeke.
"Persze Zeke. Annie biztos megfogja engedni."-Mosolyogtam rá.

"És mi lett Marco-val?"-Kérdezte Mavis.
"Nos ő..."

"Megjöttüüüünk!"-Kiabálta <Név> a bejárati ajtón belépve.
"Na végreee"-Kiabálták a gyerekek, majd odafutottak az anyukájukhoz.

"Már azt hittem sosem értek haza."-Léptem oda <Név>-hez, majd adtam a szájára egy puszit.

"Anyuuu. Hogy van a pici?"-Kérdezte Zeke
"Nagyon rakoncátlan ma, valószínüleg olyan virgonc lesz mit te vagy a nővéred"-Simogatta meg a fiúnk fejét <Név>.

"Köszi Marco hogy vigyáztál a feleségemre, ameddig én figyeltem a gyerekekre."

"Ugyan nincs mit haver. Értetek bármit."-Mosolyodott el Marco.

"Anyaa! Apa valami fura sztorit mesélt el rólatook"-Mondta Mavis.

"M-Miféle sztorit?"
"Hát volt benne erdő,meg lovaglás, meg egy házikó, meg valami randi cucc.."

"Te elmesélted nekik te ütődött???"

"Ééén? Ugyan dehooogy"-vigyorodtam el.

"Aha persze. Csukd be szemed, nyisd ki szád Jean"-Parancsolta, én pedig tettem amit mondott.
"Tessék egyél kockacukrot, aztán menj a sarokba, mert rossz voltál."

"N-Na de <Nééév>."
"Ne gyerekeskedj itt nekem. Oké, akkor terítsd meg a karácsonyi asztalt gyorsan, mert mindjárt itt vannak a vendégek."

"De jó lesz végre látni a régi osztályt.."-Sóhajtott fel Marco
"Én is így gondolom"-Mosolyodott el <Név> is.

"Ez lesz az eddigi legszebb karácsony"-Értettem egyet
"Pontosan"-Mondta mindenki egyszerre, majd mindenki kacagott.

És tényleg az volt a legszebb karácsony. Mindenki eljött.

Annie és Bert nagyon-nagyon boldognak látszottak, és ez <Név>-re is igaz volt, mert annyi év után is..Annie felvette a hajdíszt amit tőle kapott.

Connie és Sasha nagyon jól szórakoztak, és nem nagy meglepetésünkre Connie megkérte Sasha kezét, aki persze igent mondott.
(Még akkor is, ha "Ő már a krumplié")

Reiner szerzett magának egy barátnőt, aki nem mellékesen hasonlított Historiára, de nagyon őszinte szerelem látszódott közöttük.

Historia és Ymir között elvileg történt valami abban az 1 hétben, de még nem mondták el micsoda...<Név>-át/ét ismerve úgyis kiszedi belőlük.

Eren-ből egy nagyon jó apa és szerető férj lett, sőt egész jóban vagyunk, bár folyton ugratjuk egymást, Mikasa pedig kicsit szigorú feleség létére mindig tudja mikor kell leállítania a férjét, de Eren hallgat rá, mert nagyon szereti őt. A gyerekük pedig nagyon, de nagyon cuki. A kicsi Saya folyamatosan játszik a mi gyerekeinkkel, sőt alig lehet hazahúrcolni. Már nem egyszer aludt nálunk, vagy a mi gyerekeink náluk.

Marco a szomszédunkban lakik, és mindig nagyon szívesen jön nekünk segíteni, ha szükségünk van rá, ha nem, de persze mindig szívesen látjuk.

és végül Armin. Armin...
Armin eljutott a tengerhez, és ott szerzett magának egy barátnőt, aki ugyan annyira rajong a tengerekért, mint ő. Azt hiszem Aine-nak hívják. Aranyos lány, és egészen biztos vagyok benne hogy jó gondját fogja viselni Arminnak.

Én pedig..
Azzal lehetek, akiért az életemet áldoztam volna, és áldoznám most is ha kellene. Semmi, de semmi nem okozhatna nagyobb örömet, mivel én már boldog vagyok...

Az örökkévalóságig...

Atyaúúúúristeeen ez eddig a leghosszaaabb😱 Nagyon-nagyon remélem hogy tetszett nektek, és hogy nem fogtok megkövezni amiért ilyen sokáig tart megírni egy-egy új fejezetet.
Higgyétek el próbálkozooom😅😢

Katona24 remélem neked is tetszett, és nem okozok csalódást🙇‍♀️🙏❤

Jajj hogy én hogy imádom ezt a jópofa-lópofát de komolyan😍😍

Nagyon-nagyon próbálok sietni a többi kéréssel, de most van jelenleg 6 lemon kérés, amit meg kell irnom, szóval sietek ahogy tudok😊😙

Remélem tetszett, amint tudom hozom a következőt (mint a gólya a gyereket😂😂😂) addig is:

Sayonara, drága FanGrelljeim❤❤

(Ha valaki nem értené a FanGrell elnevezést, a Megidézve c. könyvem első fejezetének a végén leírtam hogy honnan is jött, nem kell elolvasni a könyvet, csak azt akarom hogy tudjátok honnan jött a becenevetek❤❤😇😂)

Imádlak titekeeet❤❤❤

Ja még szereztem két képet jópofa-lópofáról, amiket ide akarok rakni.😍😍

Waaaah😍😍😍

Na Sayonara😂😂❤❤❤