faceless_13 kérésére❤

Figyelmeztetés! Még nem láttam az animét, de próbáltam anyagot gyűjteni a drága 'áldozatom' személyiségéről, így remélem sikerül jól megírnom és remélem hogy tetszeni fog. Azthiszem ennyi lenne. Jó szórakozást😊😏

U.I. Remélem rá gondoltál és nem a nővérére😅 Mondjuk megkérdezhettem volna. Na mindegy. Ha nem rá gondoltál szólj, és megírom neked a másikat is😅😊

U.I2: A többi lemonnal is sietek ahogy tudok ígérem😅😍

Ryunosuke Tanaka. Mit nem adnék azért, hogy viszont szeressen, úgy ahogy én őt...de ez esélytelen. Még csak idén kezdtem az iskolát, de már az első nap beleszerettem.

Beleszerettem abba a hangos, vicces bolondba. Aztán kiderítettem hogy hívják, sőt minden meccsükön ott vagyok és szurkolok nekik.

Viszont Tanaka-senpai és Noya-senpai is..Kiyoko-senpait istenítik..Meg amúgy is...Sose szeretne egy olyan túl átlagos lányt, mint én...

"De hát nem is vagy átlagos! Főleg a mellméretedet nézve!"-Kiáltotta legjobb barátnőm, mire én azonnal befogtam a száját.

"Cssss"-Csitítottam le, hisz épp tesi órára mentünk átöltözni és hallottuk Tanaka-senpai-ék hangját.

"Ne kiabáld ezt ilyen hangosan..Tudod milyen kínos?"-Pirultam el teljesen.

"Ohh csak nem félsz hogy a drága senpai-od meghallja, hogy MEKKORA A MELLMÉRETED??!"-Mondta a végét ordítva

"<LB Név>-Chaaan!! Olyan kegyetlen vagy!"-Ugrottam a nyakába, majd a fülébe súgtam:

"Ezt még vissza kapod...Hol is van Noya-senpai?"
Ezután ártatlanul körbenéztem Noya-senpait keresve.

"Ne-ne-ne, hagyd abba <Név>-chan. Bocsi-Bocsi.. Tudod hogy már a neve hallatán zavarba jövök és azt is tudod hogy nem merek vele beszélni. Bocsi hogy szivattalak, de nem tudtam megálni, hogy ne tegyem meg"-Nézett rám kicsit szomorkásan és idegesen mosolyogva <LB Név>.

<LB Név>-Val/vel közösen szenvedünk. Míg én Tanaka-senpaiba vagyok szerelmes, ő Noya-senpaiba.

"Ne aggódj..Tudom mit érzel"-Mosolyogtam rá egy kicsit fájdalmasan.

"Ez nem igaz. Ti már párszor beszéltetek, mert odament hozzád a meccsek után a szúrkolásod miatt..Én meg..Amint Noya-senpai rám nézett azonnal teljesen elpirultam és elkaptam a fejem egy másik irányba."

"Párszor beszéltünk? Ez nem is igaz..Egyszer jött oda, akkor is teljesen elpirultam és nem tudtam dadogás nélkül beszélni..Úgyhogy teljesen abban a helyzetben vagyok mint te.."

"Miért vagyunk ennyire szerencsétlenek?"-Kérdezte, és egy-két könnycsepp lefolyt az arcán.

Közelebb léptem hozzá és letöröltem a könnyeit.
"Ne sírj. Nem akarom hogy szomorú legyél, hisz-"

Ekkor Tanaka-senpai és Noya-senpai kilépett az öltözőből. Felénk pillantottak és meglátták, hogy <LB Név> sír.

Abban a pillanatban még nem értettem miért, de Noya-senpai azonnal odasietett hozzánk és kezét <LB Név> vállára tette, aki ettől természetesen teljesen elpirult.

"Miért sírsz <LB Név>-chan? Mondd el ki siratott meg és esküszöm megölöm"-Kezdte el ropogtatni a kezeit, és mintha lángbaborult volna a dühtől.

Ránéztem <LB Név>-re, egy kicsit elmosolyodtam rajta, majd sóhajtottam egyet.
"<LB Név>-chan úgy gondolja, hogy akit szeret, nem érez ugyan úgy iránta. De én úgy gondolom, hogy nem tudhatjuk hogyan érez a másik ember, kivéve ha őszintén elmondja nekünk. Addig nem lehetünk biztosak semmiben."-Ránéztem legjobb barátnőmre, és egy kicsit fájdalmas, de széles mosoly kíséretében megöleltem.

"<LB Név>-chan..Tudnánk..négyszemközt beszélni egy kicsit?"-Nyújtotta ki bal kezét Noya a legjobb barátnőm felé, aki félve, de megfogta Senpai kezét, és kettesben elindultak egy csöndesebb helyre.

Én csak meglepődve és könnyeket hullatva néztem ahogy távolodnak, arról megfeletkezve, hogy Tanaka-senpai ott áll mellettem.(Áll, de nem mindegy milyen értelemben( ͡° ͜ʖ ͡°))

"Tudod miért hívta el Noya <LB Név>-t négyszemközt beszélni?"

"Nem, ötletem sincs."-Ráztam meg a fejem.
"Noya szerelmes <LB Név>-ba/be. Rákaptam a fejem és a szám egy kicsit tátva maradt.

"Csukd be a szád mielött bele megy valami"-Nézett rám édesen mosolyogva.
"Öhmm..mármint légy vagy valami ilyesmi érted..N-ne gondolj rosszra."-Méghogy én gondolok rosszra mi?-Olyan más..Nem értem..Miért viseledik máshogy, amikor a közelemben van?..

"S-Senpai p-perverz v-vagy. Én nem is g-gondoltam semmi rosszra.."-Pirultam el teljesen

"Nemár, ha senpai-nak hívsz nem tudom visszafogni magam.."-Motyogta lehajtott fejjel.

"Senpai..elmondanad mégegyszer? Nem értettem"-Vakartam meg kínosan a tarkóm.

Igazából értettem..Kristály tisztán, csak azt hittem hülye vagyok, vagy valami ilyesmi.

"Nem fontos, ne is törődj vele.."
"De-"
"MONDOM NEM FONTOS!"-Kezdett el kiabálni.
"S-senpai?"
"Ahh bocsi. Csak amikor senpainak hívsz..Na mindegy."

"Tényleg, miért vagytok itt? Most az én osztályomnak lesz órája."-Néztem rá egy kicsit oldalra döntve a fejem.

"A csapat kíváncsi rá hogy az elsősök mennyire értenek a röpihez, ezért megbeszéltük az igazgatóval, hogy idejöhessünk megnézni titeket."

'Na ne..Ezek figyelni fognak, miközben játszunk? Nem okozhatok csalódást! Megmutatom hogy mennyire vagyok jó ebben. Az egyetlen dolog amihez értek és szeretem is.'

"Oh umm. Értem."

Ekkor <LB Név>-chan és Noya vissza jöttek.. Kézen fogva..

*~*~*

~<LB Név>-chan szemszöge~

'A szívem olyan hevesen ver..Én most komolyan Noya-senpai kezét fogom?'

"M-Mit szeretnél S-Senpai?"
Ekkor ő megállt és szembe fordult velem.

"<LB Név>-chan...Ki az akit szeretsz?"
"T-Tessék? Nos..Umm..Az..Hehe..Nem fontos"- Nevettem kínosan.

"<LB Név>-chan..."
"I-Igen?"
"Sz.."
"Sz?"

"Szeretlek!"
Én csak lesokkoltam. Hogy szeret? Ez..Nem lehet igaz...Nem lehet valódi..

A könnyeim elkezdtek folyni.
"Noya-senpai...Én is szeretlek!"-Ugrottam a nyakába. Nem olyan embernek ismertem meg, aki hazudna, így nem is kételkedtem abban amit mondott.

"Te is szeretsz engem? Ez nem lehet igaz.. Annyira boldog vagyok!"-Mondta, miközben ő is szorosan megölelt.

Kicsit eltávolodott tőlem, hosszassan a szemembe nézett, megérintette az arcom, majd elkezdett közeledni, végül...Megcsókolt..Ennyire boldog még sosem voltam.

*~*~*

~<Név> szemszöge~

"Cs-csak nem?"-Vigyorodtam el
"D-De."-Mosolyodott el
Erre a nyakába ugrottam.
"Annyira örülök"-Mondtam neki, miközben még mindig szorosan öleltem.

"Én mondtam hogy nem tudhatod mit érez a másik. Ez Tanaka-senpai esetében kivétel.."-Suttogtam a végét.
Ekkor <LB Név> és Noya egymásra néztek és kuncogni kezdtek.

"Mi az? Miért kuncogtok?"-Kérdeztem értetlenkedve.
"Nem fontos <Név>-chan"-Legyintett a levegőbe <LB Név>.

"Ja hogy Noya-senpai tudhat róla én meg nem? Gratulálok az új legjobb barátodhoz."-Dúrcáztam be

"Naa <Név>-chaan ne dúrcizz! Tudod hogy te vagy a legjobb! Mint egy testvér.."

"Mint egy testvér"-Erre enyhült az arcom, odamentem hozzá és megöleltem.

"Ugye nem haragszol?"
"Nem,dehogy is..Csak fáj, ha más előbb tudja meg a dolgokat veled kapcsolatban mint én..Olyankor úgy érzem nem is vagyok igazán fontos. Azzal hogy nekem mondassz el mindent először, érezteted velem hogy igenis az vagyok."

Ezt az idilli pillanatot a csengő zavarta meg. <LB Név>-val/vel pánikolva egymásra néztünk, hiszen nem öltöztünk át.

"Most sietnünk kell"-Köszönt el a két fiútól.
"Majd késöbb még találkozunk."-Integettem nekik, majd futottunk is az öltözőbe.

Gyorsan beszaladtunk az öltözőbe és kapkodva átvettük a ruháinkat.
Már épp léptünk volna ki az öltözőből, de az ajtóból visszanézve <LB Név>-chan visszakiabált, hogy '<Név>-chan! Póló!'

Igen..majdnem kimentem póló nélkül, annyira kapkodtam.

Gyorsan visszafutottam és felvettem a pólóm, majd odafutottam <LB Név>-chanhoz.

"Mond hogy Tanaka-senpai nem látta.."
"Akkor nem mondom"-Vigyorgott

Én teljesen elpirultam. Nem hiszem el hogy ilyen szerencsétlen vagyok.

"A p😈csába.."

"Na de <Név>-chan! Ne beszélj csúnyán!"

"Bocsi..anyu"-Kezdtünk el mind a ketten nevetni, majd berohantunk a torna terembe, de a röplabda pálya nem volt felállítva...

Odasiettünk az osztályhoz, és pont ekkor jött a tanár.

"Mint már páran hallhattátok, a röplabda csapat kiharcolta, hogy megnézhesse ahogy Röplabdáztok. Viszont..Nem itt fogtok játszani, hanem egy kinti téren, de busszal kell odautaznunk, szóval induljatok is az iskola elé"-Mikor a tanár befejezte a mondandóját az egész osztály és a röpabda csapat elindultak a teremből.

Alig léptünk kettőt, Noya-senpai és Tanaka-senpai mellénk siettek, és mi volt az első dolga Noya-senpainak amikor odaért? Hát persze, hogy megfogta <LB Név> kezét.

Szomorúan néztem az ő kezüket, majd ránéztem Tanaka-senpai és az én kezemre, majd sóhajtottam egyet.

Hát igen...sose fog megtörténni..

~<LB Név> szemszöge~

Annyira fáj <Név>-chant szomorúnak látni..Ha tudná..Nem ez még titok..

<Név>-chan annyira elgondolkodott valamin, hogy észre se vette hogy lelassult és már nem mellettünk sétál.

Ekkor..

~<Név> szemszöge~

Nagyban szomorkodtam magamban, mikor hirtelen valaki megfogta a kezem. Mikor ránéztem hogy ki volt, a szívem kihagyott egy ütemet.

"Ha így lelassulsz lekéssük a buszt"-Mosolygott rám a fiú

Tanaka-senpai...megfogta a kezem...Úr isten...Megfogta a kezem...Te jó ég..Mindjárt elájulok...

Én is viszonoztam a kézfogást, és úgy kezdtünk el a busz felé futni.

"<Név>-chan majdnem itt hagytak minket!"
"Bocsi-bocsi.."
"Mégis miről fantáziáltál, hmmm?
"S-Semmiről.."
"Ne hazudj, tudom ám"-Vigyorgott rám.
"Hahh..Na jó, Az esküvőtökről álmodoztam"-Öltöttem ki rá a nyelvem legjobb barátomra

Mivel már nem volt sok hely a buszon, csak két-két ülés egymással szemben, ezért én megfogtam <LB Név> kezét.

"Ugye ülhetek melléd?"-Kérdeztem tőle suttogva
"Áh..<Név>-chan...bocsi, de nem lenne baj, ha Noya mellé ülnék?"-Vakargatta meg kínosan a tarkóját.

"Oh..p-persze..nem baj.."-majd leültem az egyik ablak melletti helyre.
Megértem..Hiszen most Noya-senpaial járnak..Nem várhatom el, hogy mindig velem legyen...

Ezután nem vettem észre, de sikeresen elaludtam a buszon, nem is akárhogy..Tanaka-senpai vállára dőlve..

"S-S-Senpai! Bocsi! Nem vettem észre hogy elaludtam!"-Mondtam neki, mikor odaértünk.
"Semmi baj"-Nézett a szemembe, de utána egyből el is fordult.

'Jól..láttam? Elpirult? Áhh neem biztos csak képzelődtem'

"Ha nem szálltok le a buszról plusz köröket fogtok futni!"-kiabált nekünk a tesitanár. Oh basszus, tényleg, sietnünk kéne..

~Timeskip~

'Mindjárt vége a játéknak...Alig bírok koncentrálni, hisz Tanaka-senpai-ék folyamatosan minket figyelnek, mégis az én csapatom áll nyerésre. Ha ezt az utolsó pontot megszerezzük nyerünk, és végre bizonyíthatok Senpainak!'-Ezzel bíztattam magam, és már láttam, hogy az ellenfél szerválni készül.

Ahogy feldobta a labdát hirtelen egy érzés siklott végig rajtam.

"<LB Név>-chan készülj! A labda feléd fog menni!"-Ő csak bólintott egyet, majd készenlétbe állt.

Nem tudom hogyan, de bejött a megérzésem. A labda <LB Név> fele ment, aki passzolt nekem. Viszont nem figyelt, így elkezdett a mellette levő beton oszlop felé esni.

Az idő belassult elöttem. Megmentem a legjobb barátomat, vagy bizonyítok. Hülyeség lett volna ezen gondolkodni. Odaszaladtam, és megrántottam <LB Név> kezét mielőtt baj lett volna, így ő a másik irányba esett, viszont én kétszeres erővel csapódtam háttal az oszlopnak. És innentől homály az egész.

Mikor felébredtem az iskolánknak a gyengélkedőjén voltam.
Senki nem volt bent, csak én.
Felültem az ágyban és ekkor vettem észre, hogy az egyenruhámban vagyok, aminek az ing része ki van gombolva.
'Mi az isten?!'

Ekkor észrevettem egy papírt az ágyam melletti szekrényen.

'Nahát, <LB Név>-chan írta'

--Szia <Név>-chan!

Ha ezt olvasod valószínüleg felébredtél.
Köszönöm hogy megmentettél. Ezt késöbb személyesen is elmondom, csak segítenem kell egy tanárnak.
Pedig melletted akartam lenni amikor felébredsz...
Mostmár mindegy. Ha Ryuu-senpai nincs ott, akkor várj egy kicsit, hamarosan visszaér, biztos tetszett neki a tested és elment dolgokat csinálni a wcben
( ͡° ͜ʖ ͡°)

De az is lehet hogy csak pisilnie kellett. Ja, én öltöztettelek át, de még így is látszott rajtad hogy meleged van, ezért kigombolva hagytam az inged (๑^ ^๑) Szokásodhoz híven gondolom el akarsz majd menni a suli zárt zuhanyzójába, de mivel csúnyán beütötted a fejed készülj arra, hogy -senpai nem fog engedni egyedül bemenni oda. Szóval kitartás♡

Amint tudok megyek hozzád,

Puszi: <LB Név> (*˙˘˙)♡--

'Oké..sok információ volt ez így egyszerre..Tehát engem Tanaka-senpai fog kísérgetni a zuhanyzóba?? Ez nekem túl sok...'

Pont mikor letettem volna a levelet valaki kinyitotta az ajtót, én pedig egy nagy lendülettel megfordultam.

"<Név>-chan miért nem pihe-"-Ekkor esett le nekem hogy nem gomboltam be az ingemet. Egy nap alatt kétszer látott Senpai szinte póló nélkül..Micsoda egy szuper nap!

Tanaka-senpai egyből elfordult es úgy beszélt tovább.

"<L-LB Név>-chan mondta hogy óra után az iskola zárt zuhanyzójába szoktál menni."
"I-Igen, oda sz-szoktam"
"Megvan hozzá a kulcs?"
"Igen, jóban voltam azzal akinél volt, és miután elhagyta az iskolát rám hagyta. Miután az igazgatóság megtudta hogy nálam van azt mondták megtarthatom, azzal a feltétellel, ha én takarítom és biztosítom benne a dolgokat, kivétel a vizet, villanyt satöbbit.

"Ohh értem. Nos akkor mehetünk?"
"Na várj, te tényleg el akarsz kísérni?"-kérdeztem értetlenkedve
"Persze. <LB Név> kinyírna, ha megtudná hogy nem vigyázok rád."

"O-Oh...Értem..Akkor indulni kéne, ha még ma haza akarok érni.."

~Timeskip~

~A zuhanyzónál~

Kinyitottam a lány öltözőből nyitható zuhanyzó ajtaját. Mikor beléptünk egy kb.12 négyzetméteres szoba tárult elénk. Az ajtóval szemben lévő fal bal oldali sarkában volt egy zuhanyzó, mellette egy kis szekrény és törölköző tartó, elötte pedig egy faltól-falig érő elhúzható zuhanyzó-függöny volt. A bal oldali falnál egy csap, tükörrel, a jobb oldali falnál pedig egy wc volt található.

"Hát..akkor mostmár mehetsz is."
"Felejtsd el. Nem hagyhatlak egyedül."
"S-Senpai..Itt akarsz lenni, ameddig zuhanyzok? Komolyan?"

"Igen."
"D-De.."
"Meg akarod tapasztalni <LB Név> haragját? Ő parancsolt rám."
"A fenébe..Akkor..Fordulj el."
"Jah. ömm persze oké."

Megvártam ameddig elfordul, majd bementem a függöny mögé.
Elkezdtem levenni a ruháimat, majd feltekertem magamra a törölközőmet.

"Senpai! Vigyáznál a ruháimra, ameddig zuhanyzom?"
"Persze!"-Majd odajött és egy könnyed lendülettel elhúzta a függönyt.

"S-Senpai! Azt nem kértem hogy az egész függönyt húzd el!"-A szemébe néztem, de látszott rajta, hogy ő nem a szemembe néz, hanem...egy kicsit lejjebb. Orrából elkezdett csöpögni a vér, és a cseppek a földön landoltak.

"Perverz!"-Nyomtam a kezébe a ruháimat, majd behúztam elötte a függönyt.

~Tanaka szemszöge~

'Már nem bírom visszafogni magam.. Alig 10 perce voltam wc-n mert felizgultam a kigombolt ingje látványától...Most meg itt zuhanyzik és csak egy függöny választ el a mesztelen testétől.'-Odaemeltem a már megtörölt orromhoz a ruháit, hogy érezzem az illatát, de mikor megláttam a bugyiját éreztem, hogy kezd szűkülni a nadrágom.

'Csak egy szippantás.."-Odaemeltem a fehérneműjét az orromhoz, de az illata olyan hatásokat váltott ki a testemben, amiket sosem vártam volna. A nadrágom olyan szűk lett mint még soha. Muszáj tennem amit ilyenkor kell...

"<Név>-chaaaan!"
"Igen?"
"Ne gyere ki még egy kicsit oké?! Muszáj használnom a wc-t!"
"De pont most??"
"Igen!"
"Hahh..Jól van."

~Timeskip~

~<Név> szemszöge~

Pár perc elteltével Senpai szólt hogy mostmár mehetek, mert kész van.

"Mennék én, de ide adnád a ruháimat?"
"Minek az? Jó leszel anélkül is!"
"S-Senpai! Perverz!"
"Bocsi-bocsi"-Nevetett fel hangosan-"Nem hagyhattam ki!"

"Szeretlek"-Suttogtam
"Tessék? Mondtál valamit?"
"N-Nem, semmit.."

Ezután kinyultam a ruháimért ő pedig odaadta azokat.

"Senpai?"
"Igen?"
"M-Mitől lett nedves a b-bugyim?"
"Lehet hogy reakciót váltottam ki belőled?"-Fura érzesem volt..Olyan mintha hallottam volna Senpai nézését, ahogy perverzen elvigyorodik.

"Perverz!"
"Jól van na, csak viccelek."-Nevetett. Jajj istenem megbolondít..-"Nem tudom mitől lett nedves"
"M-Mindegy..Nem fontos."

Felöltöztem, kimentünk az iskola elé, ahol elbúcsúztunk egymástól, majd hazamentünk.

~Timeskip-Este~

'Hát ez egy marhajó nap volt... Tanaka-senpai nem is egyszer látott melltartóban, sőt egyszer törölközőben, nem tudom meddig voltam eszméletlen a gyengélkedőn...

Egy olyan perverz oldalát ismertem meg Senpainak, amiről nem is tudtam hogy létezik...Az egyetlen jó dolog ebben a napban, hogy <LB Név>-channak sikerült elérnie amit akart, és nem sérült meg. Az a legfontosabb, hogy ő biztonságban van.'

A gondolataimat a telefonom rezgése szakította meg.
'Ki lehet az? Ismeretlen szám..'

"Haló?"
"<Név>-chan? Ryunosuke Tanaka beszél."
"S-Senpai! Honnan van meg a számom?"
"Noya-tól, neki pedig <LB Név>-chantól"
"Oh értem, és mit szeretnél ilyen későn?"-Hát igen, nem volt már délután 3 óra, az is biztos.

"Oh igaz is, Holnap elmarad az edzés, így gondoltam megkérdezem, hogy van-e kedved elmenni valahová iskola után. Szóval, van kedved elmenni valahova iskola után? Ha akarod Noya-ék is jöhetnek, de mehetünk csak ketten is"

'El fogok ájulni..'

"<LB Név> holnap nem ér rá sajnos..De ketten elmehetünk valahova, és ha ráér, akkor Noya-senpai is jöhet"-Te jó ég egy nagyjából értelmes mondat, amit dadogás nélkül nyögtem ki. Büszke vagyok magamra.

"Rendben, késöbb beszélek Noya-val. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt <Név>-chan"
"Jó éjt Tanaka-senpai"

'Atya ég! Mi lesz ha Noya-senpai nem ér rá? Akkor..olyan lesz mint egy randi..Nagyon várom a holnapot! Remélem nem rontok el semmit..'

~Timeskip~
~Másnap utolsó óra~
~Tesi~

~<Név> Szemszöge~

Hülye tesi óra. Majd meghalok. Azt mondták nem kéne tesiznem a tegnapi incidens miatt, de én inkább beálltam, mert miért ne. Viszont jelenleg a halálomon vagyok.

"Elnézést! Kimehetek inni?"
"Persze menj csak"-Válaszolta a tanárunk.

~Tanaka szemszőge~

Tegnap óta csak <Név>-chan illata jár a fejemben. 1 évvel ezelőtt még eszembe sem jutott volna bejönni a lány öltözőbe csak azért, hogy egy lány ruháját szagolgassam.

'Már nem tudom visszafogni magam a közelében.. Akarom őt..'-Gondoltam, miközben <Név>-chan ruháját szagolgattam, és megint kő kemény lettem odalent.

Nem bírtam tovább, neki álltam kielégíteni magam.
"<Név>-chan..<N-Név>-chan..."-Nyögtem a nevét, de ekkor lépéseket hallottam a folyosóról.

'A francba!'
Gyorsan bementem a szekrénybe, de nem tudtam abbahagyni, amit már elkeztem. Folytattam, és amikor már a végéhez értem...kinyílt a szekény ajtaja..

"Ahh.."-Nyögtem, miközben elélveztem, de nagy bajban vagyok.. Az egész élvezetem a szekrény gazdájára fröccsent. És ki más lenne a szekrény gazdája, ha nem <Név>..

Teljesen lesokkolva álltunk egymással szemben, mikor hirtelen meghallottuk a csengő fülsüketítő hangját.

Pánikolva berántottam a szekrénybe háttal nekem becsukva a szekrény ajtót, és befogtam a száját.

'A francba! Miért izgat fel fel ennyire?? Nem bírok már magammal...'

"<Nhh..Név>-chan...Nem bírok már magammál..."
"<Név>-chan...van két kérdésem...elmondhatom őket ugye?"
Erre ő csak bólogatott.
"Jó kislány"-Kuncogtam a mondat végén.

"1.kérdés...Ha leveszem a kezem a szádról..nem fogsz kiabálni ugye?"-Erre válaszul csak megrázta a fejét.
"Rendben."-Majd levettem a kezem a szájáról, ő pedig csak csönd ben állt elöttem, mire én nehezen, de magam felé fordítottam, ő pedig elpirulva nézett a szemeimbe.

"2.kérdés...Mondd csak <Név>...Szeretsz engem?"

~<Név> szemszöge~

H-Hogy mit kérdezett? Erre mégis hogy válaszolhatnák, mikor itt áll(szó szerint) lehúzott nadrággal elöttem?

Nem tudtam hogy reagáljak, ezért csak megérintettem a karjait, fejemet pedig a mellkasába fúrtam.

"<N-Név>-chan...szeretsz engem, ugye?
"I..."
"I?"
"Igen...Szeretlek Tanaka-senpai. Jobban mint bármi mást a földön és-"-Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Tanaka-senpai megcsókolt...

Nagyon heves csók volt. Amikor már éreztem hogy a testem kezd felmelegedni, és szinte minden kis apró érintése perzselt, nyelvével bejutást kért a számba.

Első gondolatom az volt hogy "Jézusom, mit tegyek? Én még sosem csináltam semmi ilyesmit.." Végül egy kicsit elemeltem egymástól az ajkaimat, így végül a nyelve bejutott a számba.

Az egész olyan végtelen volt. Teljesen olyan volt,mintha elvesztem volna az időben. Ekkor lépések és a lányok hangos beszéde hallatszódott az öltözőben.

Én megszakítottam a csókot és megpróbáltam kinézni a szekrény ajtaján található kis réseken. Látszott a lányokon, hogy nagyon sietnek, aminek nagyon örültem, hiszen ez az egész helyzet senpaijal nagyon felizgatott engem is.

Éreztem, ahogy a fehérneműm már teljesen szét van ázva és hogy nagyon bizsergek odalent.
Ekkor hirtelen éreztem, ahogy a keze benyúl a nadrágomba és simogatni kezdi nőiességemet.

"Ahh..S-Senpai..Nhh.."
"Halkan <Név>-chan..legalábbis addig légy halkan, ameddig a lányok kimennek, utána nyugodtan lehet hangoskodni, mert senki sem lesz az iskolában."-Kacsintott rám, majd tovább simogatott odalent.

"Ahhh.."-Belemarkoltam a pólójába, es a fejemet megint belefúrtam a mellkasába.

"Csodálkozom hol lehet <Név>-chan..."-Hallottam meg <LB Név> hangját az öltözőben.
"Ugyan már. Kit érdekel hol van? Ő csak egy k*rva. Nem értem miért vagy még vele."-Hallottam meg egy másik lány hangját is.

Ne..Ez nem lehet...<LB Név>-chan ilyenekről beszél a hátam mögött? Nem..nem..azthittem barátok vagyunk...

"Hé r*ibanc! Tudd hogy beszélsz a legjobb barátnőmről oké?! Attól hogy nagyon jóban vagy a bátyámmal, mi még nem vagyunk barátok! És jobb lenne ha inkább arra figyelsz hogy legyenek igaz barátaid mint <Név>, és nem bántani másokat a hátuk mögött!"-Mondta <LB Név>, majd kiviharzott az öltözőből, utána pár percel pedig a másik lány is.

Én csak szorosabban szorítottam Senpai polóját, és a könnyeimmel áztattam azt a mellkasánál, ő pedig elkezdte simogatni a fejem a szabad kezével.

"Látod? <LB Név> sosem árulna el téged. És én sem. <Név>-chan...Szeretlek."-Majd hirtelen iszonyatos gyorsasággal kezdte el dörzsölni a nőiességemet odalent, mire én hangosan felnyögtem.

Ő csak felkuncogott a reakciómon.
"Mostmár hangoskodhatsz"-Majd kilökte mögöttem az szekrényem ajtaját,engem felkapott az ölébe, kivitt az öltöző részre és letett az egyik padra.

"Sz-Szeretsz?"
"Igen. Mindennél jobban."-Majd leült mellém a padra és mutatta nekem hogy álljak fel. Tettem amit mondott, felkeltem a padról és elé álltam. Kezeit végigvezette a két oldalamon, egészen a csípőmig, ahol mindkét oldalon beakasztotta ujjait a nadrágomba és a bugyimba,majd így húzta tovább kezeit.

Végül kiléptem a két felesleges ruhadarabból, majd Tanaka-senpai megint mutatta mit csináljak.
"Ülj az ölembe"-Én megtettem, így mindkettőnk nemiszerve mesztelenül ért egymáshoz. Éreztem a pénisze forróságát és a lüktetését, ami mondhatom iszonyatosan kellemes érzés volt.

"Mondd csak <Név>...Szűz vagy még, igaz?"
"I-Igen..."
"Rendben. Akkor gyengéd leszek veled."-Mosolyodott el
"Készen állsz?"
"A-Azt hiszem.."
"Rendben. Egy kicsit emeld meg a csípőd"-Tettem amit mondott. Egy kicsit feljebb emeltem a csípőm, ő pedig belém helyezte kő-kemény tagját, melyet egy hírtelen éles fájdalom kísért.

"Aucs.."
"Ahh..Jól vagy <Név>-chan?
"Igen, csak egy kicsit fáj, de meg fogom szokni"
"<N-Név>...Nagyon szűk vagy...Nem bírom..Elkezdek mozogni.."-Majd nekiállt mozogni

"Ahh..S-Senpai...E-Ez túl jó é-érzés.."
"Haha. <Név>..Most vesztetted el a szüzességed, de máris élvezed."
"D-De hát olyan jól csinálod...Nhh..Ahh.."
"Ahh <N-Név>-chan..Túl szűk és forró vagy bellülről! Elélvezek!"
És tényleg megtette. Belém élvezett.
"Jesszusom bocsánat! Nem tudtam visszafogni magam!"
"Haha, semmi baj."
"De igen, mert ha terhes leszel az a csaj piszkálni fog. Ja nem. Majd én megvédelek."-Mosolygott rám

"Mit szólsz ha kipróbálunk egy másik pózt?"-Kérdezte
"Hmm. Oké, benne vagyok,miért is ne."-Mosolyogtam rá

Felkeltünk a padról és odamentünk a szekrényekez. A kezeim azokra támasztottam, Tanaka-senpai pedig hátulról hatolt belém. Kezeit a csípőmre tette, és úgy mozgott bennem, még az elöbbinél is gyorsabban.

"H-hahh ilyen gyhorsan csinálod, ennek hamar végeh leszh.."
"Leszh ez mégh jobb ish!"-Majd felemelte az egyik lábam, és úgy mozgott bennem tovább. Iszonyatosan jó érzés volt. Már alapból közel voltam a végéhez, de ez a tette elhozta a végét mindkettőnknek. Még lökött párat, majd mind a ketten elélveztünk és a földre rogytunk.

Én közel bújtam hozzá, hogy átölelhessem.
"S-Senpai.."
"Igen <Név>-chan?"-Nézett rám hatalmas vigyorral az arcán.
"Szeretlek."-Egy kicsit meglepődött, majd egy édesebb mosoly került az arcára.
"Én is szeretlek."

~*~*~

~6 Évvel késöbb~

"Ryu!!!"
"Igeen??"
"Ugye nem megint nekik telefonálsz?"
"Öhmm..Nem!"
"Komolyan...Ez már az 5 hívás az utóbbi 1 órában."
"Naaa, ugye nem leszel rám mérges? Ráadásul pont a nászútunkon"

"Nem vagyok mérges, de tudod hogy teljes mértékben bízhatunk <LB Név>-ékben!"
"Tudom-tudom...Csak még egy hívás <Név>-chaan. Légyszii."
"Rendben, de utána békénhagyjuk őket és velem foglalkozol."
"Oké-Oké, értettem asszonyom"

Ezután bekapcsolta a videó-hívást, amit Noya-kun azonnal fel is vett.
"Komolyan Ryu..Ez már az 5. hívás ebben az órában. Tudunk két gyerekre vigyázni, főleg úgy hogy egyre alapból is szoktunk..."
"<Név> is ezt mondta...Jól van na! Na és hol van Hotarou-chan? Hol az én kis kincsem?"

"Jesszusom Ryu. Mikor becéztél te valakit is így?"-Kezdett el kacagni Noya.
"Hé Noya, ne szidj! Ő az én egyetlen, gyönyörű, 3 éves kislányom."
"Jól van na..Értettem. Ho-chan! Taki-kun! Itt van Ryu és <Név>!"

Ekkor hangos gyerek-trappolás halladszódott az emeletről lefele.
"Anyuu! Apuu!"-Kiabálta a képernyőt nézve a három éves kislányunk, Hotarou.
"Szia Kincsem"-Simogatta meg a laptop képernyőjét Ryu

"Szia Taki-kun."-Integettem a kisfiúnak aki Hotarou mellett állt, ő pedig édesen mosolyogva visszaintegetett.

"Anyu képzeld! Ta-chan azt mondta, hogy ha nagyok leszünk feleségül vesz, mint téged apu"-Mondta csillogó szemekkel a kislány.

"Áh igazán? Csak ő ne egy öltözőben valljon szerelmet mi-"-Mondta volna Ryu, de nem tudta befejezni, mert fejbe vágtam.

"Nehogy elmond neki."-Néztem rá szúrós szemekkel
"Jajj, azt a részét úgysem mondom el nekik"-Kacsintott rám, majd összeborzolta a hajam.
"Hé..nem vagyok már 16..Baka..."
"Haha. Pedig néha ugyan oylan gyerekes vagy. De az nem számít senkinek. Az én gyönyörű feleségem vagy, és ez az egy fontos."-Majd megcsókolt

"Fúúúj! Anyu és Apu puszilkodnak!"-Kiabálta a képernyőre mutatva Hotarou
"Milyen dolog ez <Név>-chan? A kislányod elött puszilkodni?" Jött be a szobába <LB Név> két tányérral a kezében, amin palacsinta volt.

"Haha. Szia <LB Név>-chan. Hogy van a kicsi odabent?"
"Most éppen nyugodt, de általában nagyon elevennek bizonyul. Fogadni merek, hogy olyan lesz mint az apja"-Nézett Noya-kunra mosolyogva

"H-Hé anya...Mi az a puszilkodás?"-Kérdezte zavarban Taki-kun.
"Majd megtudod, ha feleségül veszed Ho-chant"-Mosolygott rá az anyukája a kisfiúra.

Taki-kun elpirulva nézett Hotarou-chanra, majd adott egy gyors puszit a szájára és felfutott az emeletre.
"Hotarou-chan,vidd fel neki a palacsintáját"-Mondta neki a mellettem ülő Ryu nagy mosollyal az arcán.
"O-Oké apu."-Majd elindult az emeletre a palacsintával a kezében.
"Milyen gyorsan felnőnek..."-Mondtuk mindannyian teljesen egyszerre, majd hangos nevetésbe kezdtünk.

Hát igen...Annyi szomorúság után, ami még az iskola elején volt, végre eggyütt lehetek életem egyetlen szerelmével, és végre egy nagy boldog családként élhetünk.
Noya-ék, akik már várják a második gyermeküket, Én és Ryu, és természetesen a két csodálatos gyerek, Taki és Hotarou. Ennél szebb életet álmodni sem mertem volna. Soha.

És hogy ezután mi lett a kicsi Hotarou és Taki sorsa, az már egy másik történet.♡