-Akkor induljunk?- pillant hátra Angi a volán mögül
-Aha!- bólintunk majd el is indulunk
Hamar oda is értünk. Kiszálltunk és elindultunk befele. Gyönyörű ez a ház...

Lassan belépünk a nappaliba és mindannyiunknak -kivéve Anginak- tátva maradt a szája.
Amikor megláttam a konyhát a szemem felcsillant és egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra

~~~Taehyung nézete~~~

Angi körbe vezetett minket a lakásban majd átadta a kulcsokat. Mindenki kapott egy kulcsot a lakáshoz és Jin-nek odaadta a kocsikulcsot is majd  elment.
-Tae! Miért nézed még mindig azt az ajtót? Angi már fél órája elment!- kocogtatja meg a vállam Nam
-He?- válaszolok értelmesen
-Gyere vacsorázni!- hagy ott
Elindulok a konyha felé de megbukok valamiben és minden elsötétül...a hangok is halkulnak és végül minden eltűnik...se hang se kép...

-Tae!! Tae!!! Taehyung!! Kim Taehyung!!- üvöltözik egy ismerős hang
Lassan kinyitom pilláim és meglátom ŐT...elmosolyodom
-

Végre hogy felkeltél!- néz rám aggódóan -Min mosolyogsz ennyire?- ül ki egy kíváncsi mosoly az arcára
-Jó hogy itt vagy!- suttogom mert be vagyok rekedve
-Kérsz inni?- kérdi mire bólintok-Hozom!- megy el
-Többiek?- mondom amint visszaér
-Jungkook körbe vezeti őket azon a területen amit ő is ismer!- kuncog - Engem kértek meg hogy vigyázzak rád mert nagyon elszerettek volna menni de nem akartak itthagyni ezért én eljöttem és egész este csak azt figyeltem hogy alszol mert nem tudtam úgy elaludni hogy te még mindig nem keltél fel a "kómából"! Ne kérdezd miért! Nemtudom! - mondja el ezt végig úgy hogy nem vált vörösebb színre de én ezt megtettem helyette....
-T..te e..egész é...éjjel n..nem a...aludtál a..azért m..mert é..én n..nem k...keltem f..fel?- dadogok mire bólint -De miért? Nem vagy álmos? Hogy-hogy aggódsz értem?- zúdítom rá kérdéseim
-Nem vagyok álmos! Mivel valamilyen szinten Jungkook-hoz tartozol és tartoztok ezért jóhogy aggódok értetek! Meg am~ -nem hagyom hogy befejezze mert közbeszólok
-Szereted Jungkook-ot?- nézek rá hunyorítva
-Mi ez a kérdés?- ráncolja a szemöldökét
-Szóval szereted...-hajtom le a fejem
-Szeretem barátként! Ő sem szeret másként! Csak barátok vagyunk semmi más!- mosolyog
-Értem..-suttogom
-Figyelj!- ül le mellém az ágyra- Nemtudom mi facsarja a kis szíved de én itt vagyok ha beszélni szeretnél róla és ne mond hogy nem nyomja semmi a lelked mert amikor kimondom Jungkook nevét te egyből összébbrándulsz és hunyorítasz rám....-néz rám
-De semmi bajom sincs..
-Akkor miért suttogsz? Akkor miért hajtod le a fejed? Taehyung! Nem vagyok hülye! Itt vagyok ha el akarod mondani de ha nem mondod el nem tudok segíteni!- teszi a vállamra a kezét majd nagynehezen vele szembe fordít ami megmosolyogtat.
-Rendben...figyelj...van  olyan hogy első látásra szerelem? De konkrétan!- nézek méllyen a szemébe
-Hm...van...létezik olyan de az ritka..kibe? Jungkook?- húzogatja a szemöldökét fel-le
-Mivan?!- nyílik nagyra a szemem -Neeem!- rázom a fejem
-Hm...-gondolkozik majd hirtelen felkapja a fejét és méllyen a szemembe fúrja az övéit és magára mutat
-Ömm...-hajtom la fejem aprót bólintva
-Tényleg?- hajol közelebb hogy a szemembe tudjon nézni én meg vörös árnyalatba festett fejjel bólintok majd a szemébe nézek..azok a gyönyörű zöldes-barna szem...

------------------------------------------------------
Hali! Tudom késtem egy napot de nem nagyon jutottam a készülékem közelébe! Rájöttem hogy akkor sokkal hamarabb kész tudok lenni ezekkel a fejezetekkel ha olyan 500 words körül írom mint a másik ficim! 5 nap után hozom a kövit! Kellemes hétvégét! 😘😉