Lelki társak - 25.fejezet
~~~Angi nézete~~~
Miután Tae megfürdött, apa illata lett, mert csak az volt az egyetlen férfi tusfürdő...Mintha egy igazi apuka lenne...
-Kérsz valamit még enni, inni?- kérdezem, mikor a kezébe nyomtam a forrócsokit, amit nemrég kért.
-Nem, köszi!- rázza a fejét mosolyogva, majd belekortyolt az italba- Ez nagyon finom!- jelenik meg a négyzet, vagy kör (nem tudom pontosan melyikre hasonlít) alakú vigyora, amit úgy imádok!
-Akkor jó!- bólintok- Itt alszunk a nappaliban, mert csak itt férünk el ketten!
-AlszUNK?- kérdezi- Gyere ide!- int egy kicsit, majd leteszi a kávéasztalra a csokit, és kitárta a két kezét. Odasétáltam és amikor odaértem átölelte a derekam.
-Hjaj Tae, ugye tudod, hogy nem hagylak egyedül!- mondom.
-De mégis megtetted!- emeli fel a fejét.
-Figyelj...- veszek egy mély levegőt és kifújom- Nem v...volt szán...szándékom el...elmenni nélkü...nélküled, d...de n...nem v...volt m...más v...vá...választásom!- dadogok.
-De lett volna!- erősködik.
-Micsoda? Magyarázd meg!- hajolok lentebb, majd a fejére nyomok egy puszit, és visszaegyenesedem.
-Hát...- zavarba jött...- A...az, h...hogy m...megyek veled!- böki ki.
-Aish!- túrok a hajamba, és a kezét lehámozom magamról. Leülök mellé és a kávébarna szemeibe nézek- Nem jöhettél volna velem, mert Nam bezárt volna a szobádba! Mondjuk, hogy megszöktél...Az sem volt brilliáns ötlet!- rázom a fejem.
-Felnőtt férfi vagyok ember!- csattan fel.
-De Namjoon tudod milyen! - rázom a fejem, mire ő felsóhajt.
-A...Angi?- szólla meg fél óra múlva Tae.
-Igen?- pillantok felé.
-T...Te sz...szeretsz?- teszi fel a kérdést, amit nemrég megválaszoltam a fejemben-M...mármint n...nem cs...csak ú...úgy m...mint p...például J...Jungkook-ot!- mondja az egyértelműt.
Felé fordultam, majd megnyaltam az ajkam, mert kiszáradt. Tae a nyelvem mozdulatát tekintetével követte, és mikor visszahúztam a rejtekhelyére, fülig vörösödött.
-Igen!- bólintok, és közelebb hajolok-Be is bizonyítsam?- lehelem az ajkára.
-Bizonyíts!- morogja. Ajkam rátapasztom az ő édes, és telt ajkaira, és mozgatni kezdem azokat.
Eddig már egyszer eljutottunk! Lassan a nyelvemet végighúzom az ő alsó ajkán, mire mélyről jövő halk sóhajt ereszt el, ezzel a nyelvemmel már bent is vagyok, és egy felfedező utat teszek az ő szájában. Amikor a nyelvünk találkozik ő játékba hívja az enyémet, mire belemosolygok a csókba.
Ezt az idilli pillanatot a levegőhiány miatt hagyjuk abba.
-Bizonyítottam!- enyhítem a zihálásom.
-Szeretlek!- részesít még egy ilyen csókban.
-Én is!- a szívem úgy dobog, hogy majd' kiszakítja a mellkasom.
Visszaülök a lábamra, mert eddig térden álltam.
-Na aludjunk, me' reggel nem tudunk felkelni!- mosolygok szélesen.
-Rendben.- bólint, majd befekszik az ágyba.
-Jó éjt!- a takaróm csak egyik csücskét teszem a derekemra, mert már így is a levegő nagyon forró köztünk, de ő ezt fokozta...Hozzám bújt. Átölelt. Én a mellkasához tettem a fejem, ő belepuszilt a hajamba és visszatette a fejét a párnára. A fent lévő kezemet átdobtam Tae másik oldalára, és apró köröket rajzoltam oda, mire pár sóhaj elhagyta a száját. Szívverése felgyorsult, lélegzetvétele sűrűbb lett.
Amikor lenyugtatta a kalapáló szervét, és a oxigénhez jutása is normálisra beállt, akkor csukódott le a szemem és merültem az álmok világába.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro