~~~Író nézete~~~

Angi szorosan ölelte magához Tuffty-t, a kiskutyáját, hogy enyhítse félelmét. A kölyök vakkantott egyet, amivel jelezte; engedj kicsit a szorításodból!
A lány megtette amit "kért" és csak gyengén tartotta közel magához. Hogy került hozzá? Elmesélem:

•Négy nappal ezelőtt•

Angi lassan sétált a busz felé, egy nagy szatyorral a kezében, és a hátán a megszokott hátizsákja.
Halk nyüszítést hallott, mikor már majdnem odaért a tömegközlekedési járműhöz.
-Szia kispajtás, hát te?- guggol le egy pad elé, a kiskutyushoz- Gazdi?- de amint jobban megnézte csapzott-kopott szőrét, rájött, hogy szegényke, árva.
A szatyorból előkapta a Roxinak szánt tápot feltépte, majd a kiskutya elé öntött egy kis kupacot a száraz eledelből. Az ott nyombam felfalta mindet, majd vízért vágyakozva nézett körbe.
A lány tudta mit szeretne, ezért a palackjából öntött a tenyerébe, az életeket mentő folyadékból. A kölyök nagyon lassan közelítette meg Angi, felé nyújtott testrészét. Mikor odaért kiitta az összes vizet, s a lánynak négyszer kellett újra töltenie, hogy a kiskutya úgy gondolta; életben fog maradni.
Angi megfogta, és szép lassan bekerakta a szatyrába, úgy, hogy a kölyök is kényelmesen ellegyen benne.
a buszon megvette a jegyet, majd leült leghátra és teljesen elfeküdt, hogy senki ne vegye észre, hogy kutyát vitt fel a buszra.
Kapott pár szúrós pillantást, a sok hely elfoglalása miatt, de őt nem értdekelte, csak haza akarta vinni a kiskutyust.

•Jelen•

Angi beoltatta az állatorvosnál, bolha- és féregtelenítette, papirokat kapott vele kapcsolatban. Minden megoldódott és most egy egészséges és boldog kis kutyus.

Tuffty lett a neve, de Angi sem tudja miért, csak úgy...Jól hangzik. Most a kisfiúval együtt alszanak, ezzel Angi idegessége kissé alábbhagyott.
Hamarosan mind a kettejüket elnyomta az álom...

~~~Angi nézete~~~

Reggel kómásan kelek ki az ágyból, szememmel Tuffty-t keresve.
-Éhes vagy pajti, hm?- mosolygok a kutyusra, mire vakkant egyet.
A konyhában a tálkájába töltöm a konzervet, majd a többi állattot is megetetem...

•Délután•

Vígan játszok Tuffty-val, egy labdát húzok magam után, bent a házban. Kint nem merem hagyni, Roxi miatt, mert lehet -Sőt biztos!- megölné. Csak egy harapás lenne számára, és a kölyöknek lőttek...

Este lefürödtem, hajatmostam, majd magamra kaptam a pizsim, ami egy trikóból és egy bugyiból állt.

Tuffty az ágyamra ugrott, hogy aludjunk már, de megindultam ki a házból. Be kell zárnom a kaput, hogy este be ne jöjjön én nekem valaki. Mondjuk Roxi olyan "A lelkedbe látok" fejet szokott vágni, ahogy az ember ránéz, és kirázza a hideg.
Elfordítom a kulcsot a zárban, majd utoljára rápillantottam a látókörömben lévő útra, és a járdára.
Lassan elindultam befele, de Roxi leült elém.
-Jó éjt Csillagom!- guggolok le hozzá, majd egy puszit nyomok a kobakjára. Befelé indulok meg, amikor is belerugtam egy kőbe, ami nemtudom hogyan került ide- Hogy a kurva isten basszon ketté te rohadt kő!!- káromkodom koreaiul.
-A...Angi?- hallok meg egy bizonytalan hangot, gondolom a kapu túloldaláról.
-I...igen?- fordulok meg. Nemtudom miért koreaiul mondtam...Rutinosan kezeltem a helyzetet...Aish!
-Te vagy az?- hallom azt a mély hangot.
-Taehyung?!- indulok a kapu felé.
-Igen...- halk...De él!!
-Oh édes istenem!! De jó, hogy élsz! Tudod te mennyire aggódtunk!! Jahj, drága jó isten!- nyitom ki gyorsan a kaput.
-De, hisz most szidtad le szegény istent!- poénkedott.
-De vicces kedvében van valaki!- ölelem át.
-Rágógumi illata van a hajadnak!- jelenti ki.
-Ömm...Talán mert most mostam meg?- kérdezem mosolyogva.
-Hiányoztál!- tol kicsit távolabb magától
-Te is nekem!- bólintok.
-Hm...Szerintem mindenkinek!- mosolyodik el féloldalasan.
-Igazad van.- kuncogok.
Kicsit lentebb hajolt, a tekintete az ajkamra terelődöt, majd vissza az íriszeimhez. Közelebb lépett, és párnáit enyémnek nyomta.
Lassan mozgatni kezdte azokat, és én is követten tettét.
Taehyung elhajolt, nem mélyítette el a "puszit", de nekem ez is elég.
-Szeretlek!- suttogta ajkamra.
-É...én i...is!- jövök zavarba- De menjünk be, mert Roxit és Tuffty-t megeszi az aggodalom, hogy hova lettem!- húzom a csuklójánál fogva befelé.
-Ki az a Roxi? És a Tuffty?
-A kutyáim! Roxi a család kutyája Tuffty-t pedig négy nappal ezelőtt találtam!- mondom, majd be is zárom a kaput, és megindulunk a házba.
-Kiskutya?- csillan fel a szeme, majd egy óriásit ugrik amikor Roxi a tompa kis orrát a lábának nyomta, hogy megszaglássza.

-Fajtiszta boxer!- jegyzem meg.
-Nem volt drága?- néz rám kíváncsian.
-Nem. Apa munkatársa nagyon olcsón adta, ráadásul nagyon gyermekbarát fajta. Roxikám inkább a nőkkel haverkodik meg a leghamarabb. A férfiakat nem túlzottan fogadja el a közelben.
-De engem igen ugye?- gügyög a kutyusnak, mire egy mély "wuf" hagyja el a torkát- Jaj! Nem szeret!- bújik mögém. A boxer gomb szemeivel a mögöttem kukucskáló fiút figyeli.

-Roxána! Ő vendég, nem ellenség!- nézek szigorúan a kutyára, aki lefekszik előttem, szégyelve viselkedését.
-Kutyasuttogó! Boszorkány Cicaaaa!- indul meg a macskák felé, én meg nevetve követem.
-Hogy hívják?- veszi fel mind a hármat, majd leül a földre, és az ölébe helyezi a három áldozatot.
-A fekefét Bonifác-nak a fehéret Kapitány-nak a fekete-fehéret meg Jimin-nek.
-Ka~ mi?- vág értetlen fejet, így elmondom a koreai megfelelőjét- De miért Jimin? Miért nem én?- mutat megjátszott szomorúságot, mire az emlegetett cicus hozzábújt és dorombolni kezdtett.
-Nemtudom...Benne őt láttam...- gondolkozok.
-Park? Vagy csak Jimin?- pillant rám.
-Park!- bólintok, mire kiszakad belőle a nevetés- Mi az? - kezdek kuncogni.
-Seh...Sehmmi!- hahotázik.
-Kérsz enni?- állok fel.
-Aha...A szendvicseimet,  megosztottam egy hajléktalannal...- vakarja a tarkóját.
-Milyen jó indulatú vagy! Gyere!- megyek be.
-Kiskutya!!- kiált fel, amint megláttja a kölyköt.
-Ő itt Tuffty! - mosolygok.
-Nem bánt ugye?- néz rám.
-Megmondom őszintén, nem tudom...- mosolygok...