Vezlania szemszöge

- Liet! - láttam meg az országot. - Már ébren is vagy?
- Hát... Ha úgy vesszük hogy egész éjjel éber voltam, mint egy házőrző kutya, úgy véve igen. - masszírozta a vállát. - De remélem te azért jól aludtál, nem úgy mint én.
- Valami bajod lenne? - jöttem oda hozzá.
- Áh, nem igazán, csak rámtört ismét egy olyan érzés amikor te elmentél. - ezt nem nagyon értettem. De lehet hogy megmagyarázza ezt is ha megkérdezem.

- És azt pontosan milyen volt...? - kérdeztem kicsit kínosan.

- Hát...üresség...de mégsem. Teljesen elvagy a gondolataiban, fáradt vagy, de mindig kattog valami a fejedben. Üres vagy, mégis tele gondolatokkal, így próbálsz rájuk válaszolni hogy hátha nem kell rájuk gondolni többször, de a válaszok még több kérdést adnak neked át.... Érthető voltam? - fordult felém a végén. Nagyon nem figyeltem rá, mivel ahogyan bámult a tenger felé, túlságosan szépen nézett ki ahogyan megvilágítja az arcát a Nap...
Miket is beszélek, vonzódok Liethez, vagy mi?
Miért gondolok ilyenekre...?!

- ...M-majd biztos megértem később...! - szólaltam meg egy kis szünettel később.
- Hát...ezt egy nemnek veszem... - pillantott oldalra. - Remélem ez nem fog most napokig, vagy hetekig tartani nálam.

- Nos, most itt vagyok! Tehát, ez nem miattam lehet... - ha rájövök mi nála ez az érzés, biztos segítek azzal neki.
- Igazából-...mindegy. - hagyta annyiban.
- Hm? Lehet nem mindegy! - érdeklődtem.
- Ne-nem hinném tényleg hogy bármit változtatna, ha elmondanám. - rázta a fejét.
- Hát jó, a te döntésed... - adtam meg magam. - Esetleg az események?
- Velünk gyakran teljesen más dolgok történnek. - vont vállat.
- Kiemelném a "gyakrant", mivel valahogy már sikerült csókolóznunk háromszor...! - nevettem fel kicsit erőltetten. Hogy emlékszek arra hogy mennyiszer értek össze a szánk egymáshoz?! Eh... Nem hinném hogy valaha is tudnék vele lenni... Túl nagy köztünk a korkülönbség, Liet meg a maga félénk személyiségével instant pedofilnak nyílvánítaná magát.

A gondolkodásunkba beleütközött egy erős vita ismerős hangja. Hallani lehetett hogy Poland és Romania megint összekapott valamin.
- Igaz az nem változott meg hogy köztük is volt vita... - elmélkedett Liet. - De nem hinném hogy miattuk vagyok itt magamban.
- Én sem nagyon, hiszen csak most hallottam őket viaskodni. - jegyeztem meg. - De azért nézzük meg mit művelnek.
- Én itt maradnék. Ismét. - mondta, kis bűntudattal a hangjában.

Hát, nem nagyon láttam semmit sem, ugyanis tollak repültek mindenhova, elhomályosítva ezzel mindent.
- Fejezzétek be már végre! - parancsolt rájuk Hungary, ahogy láttam az arcát védte már a repülő tollaktól.
- Kizárt! - harapott Poland Romania szárnyában, amivel csökkent is a tollak száma a levegőben.
- Eressz el! - nyomta el magától Romania Polt.
- Sssssoha! - Poland erre komolyan letépett egy darabot Romania bőréből, amivel talán megfosztotta Romaniát egy életre a repülés élményéről. Romania erre még se tudott szólalni, de látszódott rajta hogy csak visszatartja az indulatait hogy ne ordítson fel.

- Heh... Eddig azt hittem én vagyok alul és te felül! - lőtt el egy béna perverz viccet vigyorogva, de közben zihált a fájdalomtól. Szegényt kicsit sajnálom...
- Hogy mi- - lepődött meg Poland, ezzel véletlenül lenyelve amit letépett a srácról.
- Jajj ne, Poland elkapta a vírust! - visított Slovakia lányosan. Bár én szinte biztos vagyok hogy megjátsza magát.

- Jaj ne, Slovakia, hagyd a baromságaidat! - fogta a fejét Czech.
- Jó'van'na, nem hagyhattam ezt ki! - nyafogta. Közben nagyon senki sem törődött a földön "haldokló" románnal.

- Talán jobb is ha most megyek innen... - hátráltam meg, mikor már láttam Hungary arcán, hogy Polanddal elszaladt a ló ezzel durva bánással, és én nem akarok látni egy szakítást itt helyben, mert az nekem most kapcsolatot fontolóra véve, nem hinném hogy hasznos lenne.
Szóval hogy még nagyon ne is halljam, még az erkély ajtaját is becsuktam, pedig azt mindenkinek kicsit megerőltető, nem hogy nekem! Kicsi  - lehet még nem is - másfél méteres töpörtyűnek!

- Liet? - jöttem vissza hozzá.
- Hallom folyik bent az élet...! - nevetett fel halkan.
- Hát...igen, kicsit túldurvult a helyzet... - vallottam be.
- "Túldurvult kicsit"? Sejtésem szerint Romaniáról ették le a bőrt...! - mosolygott erőltetve. - Bár miért is csodálkozom? Velünk minden történik!

- Ennyire jól megsaccoltad pár mondatból? - csodálkoztam.
- Sajnos ezeken is gondolkozóba estem... - fagyott le hirtelen róla a mosoly.
- ...Ha megnézel mindent, nem lesznek kérdéseid mindennel kapcsolatban, mivel látsz mindent, és miért is kérdeznél akkor rá?... - sutyorogtam halkan.
- Tessék? - fordult felém.
- Ha mindent amivel kérdésed van, megvan válaszolva a látásoddal, lehet nem lesznek azokkal még kérdéseid. - okoskodtam ki. - Tehát ha kíváncsi lennék hogy hogyan fürdök, "Már hogy lenne rá kíváncsi Vez, egy idióta perverz vagy?!" akkor csak megnézed! Vagy ha bármivel lenne. Esetleg kipróbálhatnánk!

- ...Egy próbát talán megérne rászentelni. - gondolkodott.
- Nos, ez esetben fontos lenne tudni hogy mikre szoktál gondolni. - na meg persze kicsit kíváncsi is voltam, na!

- Hát... Vezlania... - kezdte. - A napokban...eléggé furán viselkedsz körülöttem... Ne sértődj meg ezen kérlek, de...te... Esetleg többnek nézel...?

Na itt ezen eléggé meglepődtem, meg persze le is sokkoltam.
Miért kérdez ilyeneket?
Vajon neki is van ez a fura érzése?

Mit válaszoljak??
Szerelmes vagyok beléd fülig, nyugodtan szeretkezhetsz velem itt helyben is?

Már ilyen perverz leszek örök életemre?

Miért nem tudok most rögtön levágni neki egy hazugságot, és ezzel elkerülve hogy gondolkodjak lesokkolva a válaszon?

- Ehm... "Többként" a legjobb barátra gondolsz...? - feszítettek össze a combjaimat, mint ahogy az összes aranyos japán tinédzser.
- Szerintem sejted mire gondolok. De ha nemet jelent neked, máris sokkal nyugodtabb vagyok. - fújt ki egy kis levegőt.
- Nekem már a barátságunk kezdete óta legjobb barát vagy! De ezt már lehet tudod… - tettem hozzá.

- Hm, tudtam... Csak sosem értettem hogy mi ragadt meg benned annyira rólam hogy ilyen remekül kezelsz. - kicsit elmosolyodott erre. - De ha gondolod, talán ma velem együtt... Tudod...

- Hetaliát nézünk közösen végre? - csillantak meg az én feketés szemeim.
- Hát...erről is vannak kérdéseim. - adott nekem buksisimit. - Mikor is lesz az?
- Azt hiszem, még egy olyan negyed óra van addig. - miért tetszik nekem ez a buksisimi annyira?
- Addig még elleszek itt... - vettel le a kezét a fejemről.

Negyed órával később végül láttam mindenkit együtt. Vagyis, valami történhetett Pollal és Hunnal. Nyílvánvalóan a szokásosnál távolabb voltak egymástól, és csak ritkán pillantottak egymásra. Félek hogy nagyot romlott a kapcsolatuk. Bár elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből.
Hungary nagyon ragaszkodik igazából évszázadok óta Polandhoz szerelmileg is, szinte kizárt hogy szakítottak volna...

985 szó.

Az van most akkor... Hogy kilenc napra elmegyek nyaralni. Ismét. Huszadikán.
Szóval mint sejthetitek, ritkán leszek aktív, szóval csak ennyi...

A Nyeh legyen veled!