Czech Republic szemszöge

- Hé, van még- veletek meg mi történt... - nyitottam be a fenti szintre a hűtő mélyében rejlő, rám várakozó sörért, bámulva egy valószínűleg Hunból és Polandból álló személyre.
- Hogy velünk? Hát, [^^"]rwa tudja... - vallotta be hogy fogalma sincs erről.
- Hát, mindenesetre azért igyekeztek szétválni... - itt valami megpattanhatott valamelyikük agyában.

- MI??! Válni?! Kizárt!! - hadonászott a kezeivel.
Ja, csak félreértés. Gyakori nálunk, mint Prágában a szellemek.
 

- 'Értem hogy ismét két testben lennétek. Megoldanátok minél hamarabb? - forgattam a szemeimet.
- Oh, vagy úgy... Talán. - vont vállat. - De ha lehet most kicsit kihasználnánk hogy ez történt. Fura hogy most, itt, velünk, de figyelj, tök menci hogy két pár szárnyam van!
- Legyen...maximum egy napig maradhatok így... - adtam be a derekamat.

Egy nap múlva...
Ugyanaz a látvány.

- Ti még mindig- áh, mindegy is.... - indultam meg a hűtő felé.
- Zavaró? - kérdezte.
- Igen, az, szörnyen zavaró! - vallottam be. - Kérlek, könyörgök nektek hogy térjenek vissza, ti nem isztok ketten annyi alkoholt velem mint Hun magában! És Poland, Pol meg a húgom!
- Eh....való igaz... De azért jó volt a tegnapi egyszemélyes randi is... A kedvedért talán megoldjuk... - hajtotta le a fejét. - De talán még elmegyünk egy étterembe...

- Nem. - vágtam rá.
- Jó van'na', igyekszünk szétválni minél előbb... - gondolkodott. - ...Ti hogyan csináljátok?
- Hogy én és Slo'? - lepődtem meg. - Tudtommal ti is keveredtek már mással, vagy rosszul tudom?
- Azok esetek miatt történtek, vagy akarat nélkül... - legyintett. - Alapjából sosem erőlködtünk.
- Próbáljatok egymás ellen lenni. - vettem ki egy sört végre a hűtőből. - Nálunk az mindig bejön.

Kaptam ezért egy sújtó pillantást.
- Jó, tudom hogy ez nálatok nehéz, de csak, próbáljátok meg...! - bíztattam őket. - Mondjuk... Az "S-SZ" dumátok!
Igen, a hatalmas eszem nem hagy cserben!

- Ez már régóta megvan beszélve, nem tudnánk ezen összekapni... - mondta.
- Oh...valahogy oldjátok meg... - hagytam annyiban, majd inkább kint a teraszon használtam fel a megszerzett, és megérdemelt sörömet.

- Hé, Czech... - jött oda Slovakia.
- Hm? - fordultam felé.
- Hungary és Poland még mindig úgy vannak? - üllt mellém.
- Ja, még mindig... Milyen meglepő. - lapítottam össze a sörösdobozomat.
- Azt hiszem hogy én közbetudnék lépni. De eleve csoda hogy EU nem látta meg őket így... - folytatta. Én közben meg épp feléleszteni próbáltam az öngyújtómat, hogy még rá is gyújtsak.

- *khh!* Mindig akkor szükséges cigarettát használod mikor itt vagyok? - köhécselt.
- A közeledben leszek ideges, szóval... - vontam vállat hagyva annyiban.
- Te valamiért depis vagy, vagy... - kezdte, de nem is fejezte be. - Mármint...

- Nem, nem hinném hogy az vagyok. - fújtam ki a beszívott füstöt. - Csak kihasználom hogy akaratlanul akarattal nem vagyok képes kinyírni magam, akármennyi alkohol folyik bennem füsttel vagy porokkal keveredve.

Lényegében tényleg ez van. Ember vagyok vagy sem, sokat nem árthat nekem. Emberként igazából nagyon csak ebben a pár hónapban voltam, alig roncsolódhatott májam, tüdőm, vérkeringésem. El sem rákosodtam eddig még. Ha visszatérek - valaha - talán még jobban fogom ezeket csinálni. Mondhatni függő vagyok ezeknek. Nem igazán van oka hogy miért is, így gondolta ki az életem Isten, már ha a keresztényeknek igazuk van ezzel a lénnyel kapcsolatban...

- *KHh!* Szerintem én inkább nekikezdenék annak hogy szétszedjem a két országot. - állt fel. - Kéne egy kis segítség... Japan.... Japan!

És elrohant. Itt hagyva engem.
- Nos, ha ő megoldja... - dobtam le a csikket, majd felállva el is tapostam. - Nekem nincs nagyon más dolgom... Elmehetnénk addig a legközelebbi illegális drogüzletbe hogy meglegyen a jövő heti adagom előre.

A legközelebbi drogüzlet egyébként egy óra oda-vissza. Elég messze van, de estefele mégis érdemes sétálni errefelé. Az utcák ki vannak világítva rendesen, kanos férfiak is akcióba lépnek, így "gyönyörű" pillanatokat tapasztaltam, keresve a megfelelő zsákutcát.

Igen, aszex lévén remekül traumatizáltam ezeken...
És igen, zsákutca. Tipikus drogárusok vannak a kincset érő zsákutcában, vagy árad belőlük a füstszag, vagy kigyúrtabb fajták, esetleg mindkettő egyszerre. Rengetegszer lepődtek ezek még hogy "egy ilyen lány drogot akar vásárolni", és a többi. Az egyetlen dolog ami miatt haverok nem leszünk, hogy szűk a nadrágjuk ahogy megjelentek, még be is próbáltak már dzsináztatni.

De persze nem dőltem be ezeknek, mindent megteszek hogy ne legyek ismét nemi áldozat.

Eltérve ettől, csak ritkán szoktam maradni egy negyed órácskát még, most szintén kivételeztem. Egy óránál nem is akartam többet maradni távol a szállástól jelenleg, este vaksötét lenne ha nem lennének utcalámpák.

- Na, megoldottad? - néztem Slovakiára.
- Meg bizony! - bólogatott. - Japan tudott dolgokat, szóval egyszerűbben megoldottuk mint gondoltuk! Viszont...
- Mit akarsz? - érdeklődtem.
- ...Kedvet kaptam egy kis...kö-zös-ü...lésre, vagy hogy is mondjam... - mondta zavarodottan.
- Tedd Japannal. - vontam meg a vállam ismét.
- Várj- te-
- Ahj, láttalak titeket úgy egy hónapja egy utcasarkon...igen...
- Oh...bazki... - állapította meg hogy milyen kínos szituban van. - Azt hittem hogy már köztünk is kutakodsz...
- Elég volt csak jobbra néznem és tudtam, nincs mit ezen szépíteni, ott [^^"]sztatok. - mondtam ki nyíltan.
- Az első alkalmamat láttad akkor... - gondolkodott.
- Te meg pont lemaradtál arról ahogyan én elvesztem a szüzességem... - emlékeztem vissza.

- Az mikor is volt....?
- "V2" eleje.
- Oh, igen, tiszta már, akkor már nem voltunk egy testben, csak  külön egy helyen. Igen... Akkor lecsúszhattam arról... Elvoltam foglalva a cicás alsóneműiddel...
- Nagyon vicces... - hunyorítottam rá. - Kár is hogy nem együtt lettünk megerőszakolva, legalább felfedhettük volna hamarabb hogy más nemes van mint ami látszik.
- Hát igen, belém is szorult egy kis ész! - vigyorgott, mire pofáncsaptam.
- Hazugság. Bennem van a legtöbb ész! - dicsekedtem.
- Oh-hóó, bunyózni akarsz, pejoratív Sherlock Holmes? - vigyorgott ismét.
- Kizárt, biztos legyőznél, kis lökött! - löktem kicsit meg nevetve.
Milyen jól nosztalgiázunk ilyen keserves időkön közösen...

876 szó.

- Na gyerkőcök, lehet ez volt az utolsó rész... Kivéve ha holnap van ötletem, utána még kétrészes Finálé...

Japp, Finálé...
Milyen hamar is jött el...

A Nyeh legyen veled!