Japan szemszöge

- Japan! - rontott be ismét az ajtón Slovakia, csak most ébredésben szerencsére megelőztem, mielőtt rám ugrott volna.
- Igen? - kérdeztem.
- Most nincs semmi. Csak mindjárt jön EU. - mászott mellém az ágyra, elnyúlva még a lábamon keresztül is. - Folytatod a tegnapi firkádat?
- Nagyon úgy tűnik nem? - pillantottam néha-néha rá.

- Oh, várjál, most álljak modelt neked? - kapta fel a fejét. - Mármint, én tudok és szívesen is, vagy esetleg másért nézel ennyire? Poros lettem a lesifotózás hevében?
- Nem ezek, csak úgy... Baj ha vigyázok rád? - néztem fel a munkámból.
- Ja, dehogy, de ha kellenék, képes vagyok neked beállni ilyen "apuci én akarlak~" vagy cuki térdelősbe,  vagy másba is. De persze ezeket nem kell, ugye? - mutatta hogy mikre is gondol.

- Nem, nem hinném hogy ezekre most szükségem lenne. Legalábbis még. - szívtam vissza az orromba a vért. - Nyugodtan maradhatsz Europe érkezéséig ahogy kényelmes.
- Remek, már féltem hogy órákig kell egyhelyben állnom. Azt hiszem... Nem valahogy így szokták? - engedte el magát teljesen, hogy akár folyadéknak is lehetett volna nézni. De közben eszméletlenül aranyos is volt ismeretlen okokból. Talán a könnyed, elengedett arckifejezése, vagy ahogy fekszik... Vagy épp mindkettő...
Jó kérdés.

- De amúgy mennyi is az idő? - érdeklődtem.
- Úgy... Reggel nyolc-kilenc, miért? - gondolkodott.
- Csak hogy tudjam mennyi idő van még EU körbenézéséig. Mármint, nem amiatt mert nem az ami- Na, érted, ne gondolj perverzre, perverz! - mit is mondtam most hirtelen? Most elakadtam saját magamon.

- Óóóh~ Nem fogok! - fogta vissza magát.
- Rendben, akkor nincs semmi félreértés. - könnyebbültem meg. Hmm...hova tűnt a rotring ceruza?

Elkezdtem tapogatózni, nehogy elfelejtsem hogy közben milyen vonalat akartam is húzni vele.
- Öhm, szia! - bakker, ez Slovakia hasa. - Mit csinálsz?
- Bocs, csak, kerestem... - húztam volna már el a kezem, de ő ott tartotta még.
- Izé, nekem... Tetszett ez az érintés? Ja, valami olyasmi. - vallotta be. Szerencse hogy nincsenek itt a szobatársaim. Már nem tudom mit szóltak volna ehhez.

- Oh, szóval, neked, izé, tetszik a pocaksimi? - kezdtem a kezem mozgatni a felsőtestén.
- Lehet...Na jó, teljesen biztos. - állapította meg ide-oda mozgolódva egy mosollyal. Még szipognom kellett emiatt. Remélem sikerül felszippantanom a vérem, vagy lebukok.

- Akkor te egy kutya vagy? Nehogy megzabáljon téged China! - mivel majd én fogom a kawaiiságától és ezektől a csípőrázásoktól. De csak annyira hogy maradjon belőle.

- Mit szólnál a hagyományos buksisimire? - tértem át a hajára.
- Ez sem rossz! - hunyorított rám. Erre a nézésre végigfutott rajtam egy enyhe borzongás, mire váratlanul beletúrtam a hajába.

- B-bocs, véletlen volt! Kicsit talán...furák lennénk? Mármint- -  akadtam meg.
- Jah, talán kicsit. De mit számít, téged ugyanúgy szeretnek!
- És téged?
- Engem meg ugyanúgy gyűlölnek! És fognak mert én nem fogok változni! Soha, mivel ez az élet teljesen tökéletes nekem! - nevetett kínosan. - Vagyis...még mindig örülnék ha nem csak fiúként tekintenének rám, hanem ismét az lennék. Igaz, a hangom nagyjából alig változott, viszont örülnék ha a mellkasom szabad lenne, és nem elszorítva a rettegésem miatt.

- Ejha, ez aztán költői volt! - jegyeztem meg.
- Heh, kösz haver! - üllt fel. - Kicsit talán előre megterveztem ezt az egészet.
- De amúgy... - találtam meg a rotringot. - Mikor is tervezed pontosan elmondani "ezt az egészet"?
- Áh, annyira nem akarom, de muszáj lesz... - sóhajtott. - Ha nem mondom el még a nyáron magyarázattal legalább az itteni országoknak mind, később nagyobb bajok törtébhetnének sok idegen ország között...

532 szó.

Íme az a rajz, amit megakartam volna ma mutatni...

Tudom hogy a minőség örömlány rossz, meg hogy alig vannak rajta színek, de nem is terveztem jobbra...mármint, a minőséget jobbra akartam, dehát esett és lehet esni is fog még...

A Nyeh legyen veled!