Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Nyárzárás

Hungary szemszöge

- Hun! - na, Poland előbb ébredt fel... Hogy mutassam meg így neki a rátermettségemet? - Hun, ébredj!
- ...Időt. - kértem meg mormogva.
- Négy óra. - oh, remek, miért is kelsz hajnalokban?
- Még bővebben is aludhatunk Poland. Nem kell hajnalokkor kelni. - simogattam meg a fejét.
- Nya, miért is nem, kis születésnapos? - oh...

- Meh. - esett le a fejem neki a kanapénak, mintha nyakam nem is lenne mostantól. - Huszadika van máris?
Szemem sarkából láttam hogy bólogat.
- Transylvania a konyhában?
Mindig bólogat.
- Van vele valaki?
Folyton bólogat.

- Rumunia.
- Hát jó... - ugrottam fel ülőhelyzetben a kanapén. - Azt hiszem jobb ha segítek neki, mielőtt felégeti véletlen a helyet...

- Miért nem vagy olyan lelkes...? - kérdezte meg tőlem nagysokára Pol.
- Hogy érted? - néztem a sütőt.
- 'Érti hogy még ez a 1125. születésnapod, alig tapasztalhattál a múlt évszázadokból egyet sem, ráadásul még nagyon fiatal vagy, eleve nem tapasztaltál eleget. - magyarázta meg helyette Romania.
- Hagyjátok csak, tudom mi a baja! - legyintett Erdély. - Elhalasztották az összes tűzijátékot a vírus miatt, legközelebb Budapestől meg Visegrádon van.
- Nem, nem hinném hogy ezért olyan másnapos mosott [^^"]ar lennék... - válaszoltam. - Egyszerűen lehet csak fáradt vagyok.
- Biztos... - gondolkodtak.

- ...De ha a tűzijáték miatt is...! - szólalt meg Transylvania ismét. - Szólnék hogy nem tudod milyen nap is van ma Omîsban!
- ...Mmmiért? Milyen nap van? - érdeklődtem. Egyikük sem szólalt meg, csak nézték a földet. Majd lassan egymást. És elrohantak előlem mintha az életük múlna rajta.
- HÉ!! Mi lesz velem? Mi lesz a kenyérrel?! - értetlenkedtem, majd a sütőre néztem. - Kész vagy már? Beszélgethetünk?

A nap nagyrésze ugyanúgy telt mint mindegyik, baromkodás baromkodás hátán, és ugyanez van a perverzeknél is, mint mondjuk én. Vagy Romania. Vagy Slo'.

Vagy igazából bárki aki ért ezekhez.
 

 
Megnéztünk még pár Hetalia részt is a harmadik évadból, mikor Poland megfogta a vállam. Hirtelen akkor a sorozat is megállt, és Lithuania olajban sütött burgonyaszirmai is hirtelen eltűntek America kezében.
- Mehetünk most már? - kérdezte csillogó szemekkel Poland.
- Menjünk! - jelentette ki Slovakia. - Utoljára Szilveszterkor láttam-
- ScHSsS, nehogy itt elmond! - vágta rá szinkronban mindenki más, mire ő is elnémult.

Csak lementünk látszatra sétálni, de mégis, csak alig beszéltünk.
Erdély meg rejtélyesen eltűnt.
Mármint-
Kizárt hogy miattam és Transylvania miatt csak lerendeztek valamit...
Kizárt...

- Megérkeztünk!~ - futott előre Ittálpia, kitárva a karjait és felénk fordulva ismét. - Nagy máglya és tűzijáték! Vee~
Tényleg máglya volt ott. Égő, hatalmas máglya, mellette Transylvaniával és Russal.
- ... Tessék? Ezt csakis értem csináltátok...? - pislogtam, rápillantva a tűz mellett guggoló Transylvaniára.
- Nem, nem csak mert ünnepeltek vagyunk... - vont vállat. Mindjárt vége a nyárnak, és most kihasználhatunk a kalózfesztivállal egy remek lezárást előre.

- Mert igen, itt olyan IS van! - jelentette ki büszkén Croatia. Szólni nem tudtam, annyira meglepődtem. De inkább nem is nagyon kérettem magam, simán leültem a homokba Poland mellé.

- Transyl', ugye faragtál...? - fordult felé America.
- Tessék, fogalmam sincs hogy minek szükséges neked, de itt van. - nyújtott felé Transylvania egy hegyes végű botot. - A "Transyl'" meg valami új becenév?

- Aha, az lenne. - húzott elő America egy nagyobb kék csomagot.
- Mint a Transzi is! - vigyorgott Slo'.
- Ne kezd megint kérlek. - hunyorított rá "Transyl'".
- Marshmallow? - bontotta ki a zacskót America.

- Mit akarsz egy faragott bottal és egy tömeg cukorral? - furcsálta Romania.
- Felszúrni a botra, és szénné égetni! - közölte vele Ame, felényújtva a két dolgot. - Kipróbálnád? Tudtommal szeretsz feltűzni dolgokat botra-
- JÓ, azt a tényt hagyd most, csak...- Oh... Oh...! - szúrt fel egyet, majd még húzogatni kezdte a boton. - Nézzétek! Megerőszakolok egy cukrot!

- Gratulálok, de előttem kérlek ne. - hunyorgott Czech.
- Szegény mályvacukor... - ártatlankodott Italy.
- Ne sajnáld, nem fáj neki. - nyugtatta Germany.
- Ja, biztos élvezi hogy egy román fel[^^"]ssza. - nevetett Transylvania. Persze nem ő volt az egyetlen.

- Mindjárt tűzijáték! - jött rá Japan. Szinte azonnal már hallottuk a robbanásokat, és az égen látszódó fényeket.
- Hogy tudtad ezt ilyen pontosan? - lepődött meg Slo'.
- Suro', és igyekszem, sosem késni. Nem is tudtad? - mosolygott.
- Eddig nem. De jó tudni hogy nem vagy egy olyan mint Hungary! - kuncogott.
- Kikérem magamnak- - már képtelen voltam nem elnevetni én is a végét. Való igaz, késős típusú vagyok, de most kivételesen nem késtem!
Na ugye!

Már egy-két perce füstölt az ég a tűzijátékok maradványaiból, mikor rájöttem hogy egyre inkább fáradtunk le, és már csak hangulatból dúdoljuk Arthur démonidéző dalát.

Poland már a vállamra dőlt és úgy a semmibe bámulva énekelte halkan.
- Fáradt vagy picim...? - néztem rá.
- Nem vagyok pici! De amúgy tak...  - bújt belém.
- Visszamenjünk a szállásra? - szorítottam magamhoz.
- Még nem, még maradjunk...! - nyüfögte.
- Hát, még maradhatunk egy másfél órát...de ma alig aludtál legalább hozzád képest is, azonnal lefekszel a visszaérünk...! - figyelmeztettem.
- Meglesz... - suttogta.
Még annyit sem bírt ki elalvás nélkül...
Így sikerült lezárnunk a nyári szabadságunkat...




















































740 szó.

Annyira inspirálódtam hogy öt órától kezdve most nyolcig írtam ennyit...
...
Miért van Hetalia érzésem ezzel a résszel kapcsolatban...?



A Nyeh legyen veled!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro