Fent a képet meg kell teljesen nyitni hogy lássad az egészet! ^^

Slovakia szemszöge

Úgy este lehetett már amikor ébredeztem. Japan karjaiban voltam, a pulóveréről ismertem meg főképp. Egyben az ágyában ülünk. Illetve a mellkasom szabad...
- J-japansko...? - néztem fel.
- Surobakia, felébredtél... - lepődött meg. De pontosan... Miből is ébredtem fel?
- Ki voltam ütve...? - gondolkodtam. Nagyon nem emlékeztem mindenre. Csak egy szorításra, és fényre, egy nedves dologra a számon... És sok országra.

- Eléggé, de nyugi, mert megvagy, egy darabban, élve. - szerintem ezzel magát nyugtatta.
- Nem emlékszem sokmindenre... - vallottam be.
- Én örülnék a felejtenék ebből mindent. Sőt, mások is talán örülnének ha felejtenék a tegnapi napot. - bökött a mellkasomra.
- Szóval kiderült...? - értettem a célzást.
- Mára reggelre el kéne magyaráznod nekik... - felelte. - Főleg a legeslegtestvérednek.

- Czechnek? - nem tehetek arról hogy folyton kérdezek.
- Ő az aki a legzavarodottabb, csak nem akarja mutatni. Egyébként az itt lévő összes szlávtestvéred nagyon aggódik, és zavart, de legfőképp Czech az. - mesélte. - De hajnali egy van még, aludj egy kicsit.

- Már kipihentem magam. - válaszoltam.
- Akkor csak próbálj, de nekem szükséges ennyi éberlét után pihennem... - dőlt hátra a falnak becsukott szemekkel. Én meg kifeküdtem a lábán, hátha úgy elér az álom, mire elkezdte a hátam simogatni.
Talán arra már sikerült kicsit talán elszunyálni...

Úgy öt órát aludtam még pluszba, ami elég fura, de biztos megnőtt bennem az adrenalin a hülye magyarázatom miatt. Hogy tudnám ezt érthetően elmondani sok országnak?!
Fogalmam sincs.
És ez nagyon felhúz...
De majd túl leszek rajta. Valahogy...
Remélem...
De most nem merek átmenni a többiekhez. Banyek.

- Ennyire izgulsz? - nézett rám Japan.
- Honnan tudtad? - furcsáltam.
- Tiszta vörös vagy, izzadságcseppes néhol, és a nézésedből. - sorolta.
- Áh, én csak-... - akadtam meg. - Csak nem tudom hogy mindenki megérti-e!...

- Én mindent értek, biztos mások is megértik... - húzott mellé. - Ne aggódj emiatt, ha valakinek meg ez nem tetszik, az legyen az ő dolga, nagyon mással nem foglalkozol úgysem.
- Ezt én nem így akartam hogy... - kezdtem könnyezni. - H-hogy kiderüljön...
- Naaa, nyugi, túl leszel rajta, nem kell magad ezen ostoroznod! - csitított magához ölelve. Kicsit nyugtatott. Biztos ezt használta Veznél is kiskorában.

- Nos, lenyugodtál már? - engedett el.
- Egy picit talán. - szerénykedtem.
- Tadashī, teljesen nem is baj ha nem vagy, ha túl leszel rajta, már semmi értelme, eleve lenyugodsz. - felelt. - Az jó hogyha melletted leszek?
- Áno! - vágtam rá, és gyorsan mégjobban mellébújtam.
- És ha utána még elköltök abból a kevés pénzemből annyit amennyiből kijön pár üveg-
- Kofola! - vidultam fel.
- Pontosan! - bólintott. - Szóval, mire vársz...?
- Menjünk. - álltam fel, megindulva fel a többiekhez.

Benyitva a legfölsőbb emeletre, hirtelen vésett belém vagy húsz szem, amitől nagyon beparáztam elsőként...
A maradék Japanra bámult, aki meg egy vállvonással elintézte.
- Szóval... - kezdtem. - Milyen vallomással kezdjek...
- Próbálod kihúzni a fejed a kötél alól, ez-ek-ről van szó! - bökött a mellkasomra Czech.
- Nos... - sóhajtottam. - Csaj lettem úgy száz év óta, oké?!

Csend. Biztos nem értik. Ez még annál is nehezebb lesz mint gondoltam.
- Nézzétek, a történelmem során sok volt az ellenkező nemmel való különböző kapcsolatom, és a Trianon után már a testem lányként gondolt rám, így értitek már? - magyaráztam.
- Én érteném, csak én már eleve tudtam erről. - vetette oda lazán Romania, majd tovább nyalogatta Hungary nyakát, aki nyílván ellenezte ezt.
- Érthető. De biztos aki nem érti, majd megérti. - szólalt meg Germany.
- Szóval azt akarod hogy fiúként nézzünk rád? - gondolkodott Hungary, eltolva Romania képét.
- Hát...igazából ha eddig rejteni akartam, igen, örülnék neki. - néztem a földet.
- ...Ehm.... - kezdte Czech, felkaparva az állát ami a földön koppant. - Én...
- Czech? Baj van ezzel? - néztem az arcát. Elég fura reakciója volt, de most csak a zavarodott képét mutatta.
- Én... Nem, n-nem tudom ezt felfogni. - rohant el a nyitott ajtón.
- Czech?? - indultam volna utána, de Hungary és Japan megállított.
- Hagyd, visszatér ha akar, ha nem, tud magára vigyázni. - közölte Hungary. - De én biztos vagyok benne hogy legfeljebb pár napig marad távolabb. Ismerem én annyira.

Igaza van Hunnak. Pár nap múlva biztos visszatér. De örültem volna ha én tudtam volna szót érteni vele.
- Megyünk akkor? Hátha közben meglátjuk. - nézett rám Japan.
- Hát jó... - sóhajtottam. - Hamarosan visszatérünk!
- Mivan? Hova mentek? - kérdezte Hungary.
- Beígért nekem Kofolát ha túl vagyok a beszédemen. - mutattam Japanra.
- Eh...hehe... - nevetett kínosan Japan.
- Valaki szerelmes itt? - vonta fel a szemöldökét egy mosollyal, és összefont karokkal Hungary.
- Dehogy...scak... Jókedvemben vagyok! Tudod... - pillantott oldalra Japan. - Inkább csak... Csak induljunk Slo'...

705 szó.

Ma még tervezek írni, szóval lehet ma még lesz egy rész...

Illetve, újra elkezdtem az angol képregényt, és íme:
(Spoiler alert, mert ez a 2. kötet vázlata lenne angolul)
(A képregény egyébként 11 oldalas még)

És szerintem ez sokkal jobb lett mint mondjuk...
Ez az oldal:

Főleg háttérben lettem jobb, bár igaz, a régebbi egy napos munka volt, míg az új...hát... Kettő-három napos...?

Szóval igen, fejlődök! ^^

A Nyeh legyen veled!