Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Kötél

Romania szemszöge

Ma már nagyon nem megyünk sehova, csak készülünk a bekövetkező átokra.

Aki jelen esetben Europe.

A napokban már kezdtek gyógyulni a sebeim, így alig látszanak, majd mondhatom hogy megvágtam magam papírral. Vagy épp elkezdek szőrösödni karon, és nem fog látszódni. Hmm, ebben az esetben viszont akár lehetne borostám is... Talán kihozna valamit az amúgy retek ronda kinézetemen. Bár nem hinném hogy Hun nagyon így is felfigyelne rám.

Megértem hogy nem jönnek be neki a férfiak, hiszen Czech is ezt mondta. Mi csak magasak vagyunk, keveset káromkodunk hozzájuk képest, és hajtunk másokra akikre amúgy már teljesen értelmetlen...

Képtelen leszek nem próbálkozni...

Erős kijelentés de ez van, kéne sok idő ahhoz hogy elfogadja hogy mindent, mindent bánok, és talán a végén esküvő és happy end lesz. Együtt egy lánnyal akivel folyton együtt voltunk de észre se vettük egymást egy darabig...
(És most lespoilereztem a 2. kötet végét. :3)

- ITT A VILÁG VÉGE!!! - ordított a szomszédból Italy.
- Mi van? - nyitottam ki az egyszemélyes erkély ajtaját, amit lestoppoltam pár napja magamnak.
- Itt a világ vége. - mondta normális hangsúllyal mostmár.
- Miért is? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem tudom. - vallotta be hülye képpel. - De ezt mondta Slovakia, így híresztelem a világgal hogy vége, hátha nem tudja.

- Ééééértem...én most megyek és próbálom fékezni hogy ne használjam a Fintől kapott kötelet. - hagytam magára.
A kötél!
Hoztam a kötelet?

Keresni kezdtem, viszont nem találtam meg sehol sem a szobámban. Remélem hogy EU nem találja meg ügyesebben mint én.

De ha otthon hagytam, nem fogom kibírni itt azt a három hónapot. Majd magamat kell fojtogatnom, amitől valljuk be, eléggé sejthető lenne hogy egy idióta állat vagyok.

- Te nem is készülődsz? - nyitott rám Slovakia.
- Miért kéne nekem? Még nem húztam ki a gyufát teljesen EU-nál mint ahogy ti négyen. - magyaráztam.

- Oh...értem, és igaz. - üllt le mellem olyan semmibe néző arccal. - Nos, mi bántja a szíved?
- Semmmmmi...? Miből gondolod hogy van nekem bármi bajom? - pislogtam fel az én bámulásomból.
- Úgy nézel mint akinek hiányzik valami ami miatt aggódik...Na és persze hazudnék ha azt mondanám hogy nem sejtem~ - bökött vállba.
- Nah, az csak ráad...vagy...lehet a nagyrésze az. De na, tudod. Úgy minden baj. Kicsit depi vagyok. - kuporodtam össze magzatpózba.
- Esetleg talán még van egy apró esélyed. Talán egy olyan...nulla egész kettő százaléknyi? Áh, remélem nem fogunk majd úgy matekozni ősszel mint a felső általánosok. - hagyta annyiban. - De lehet még valakit helyette akit kedvelsz. Mi van Transylvaniával?

- Ember - vagy, nő, vagy transzi, vagy mit'tudom én - Transylvania Hungary testvére! Meg gyűlöljük egymást eleve. Ha valaha is vele tölteném le az életem, mit szólna Hun ha meg[^^"]rnám a testvérét?! Az ikertestvérét! - daráltam le neki kicsit dühödten. - Meg nagyon nem változna meg az életem. Az utóbbi évekkel egyenlő lenne inkább...
- Nyugodj meg haver, oké? - fogta meg vállam. - Ja és ne ordítsd ki hogy jelenleg csaj vagyok. De inkább csak mond, mi még a bajod?
- Mondtam már. Úgy minden. Nem láttál kötelet nálam? - néztem szét.

- Nem kötheted fel magad itt. Itt belehalsz ha felakasztod magad.
- Igaz. Akkor kicsit fojtogatsz engem. Nem túl erősen, csak hogy beleszédüljek.
- Mennyi ideig?
- Kajak megtennéd?
- Rövid ideig igen, nem annyira veszélyes, csak ne bukjunk le. Mármint, ez elég perverzen hangzott, de ne úgy vedd!

- Hát jó, most talán nem úgy veszem. De csak mert nem vagyok meleg. - tisztáztam.
- Örülök hogy fiúként tekintessz rám. - mosolygott. - De amúgy tényleg, mennyi ideig akarsz fulladozni?
- Legyen amennyire erős vagy. - raktam a kezeit a nyakamra, mire megszorította. A megszokott érzés ismét ködössé tette gondolataim.

Remekül csinálja.
Nem roppantja szét a csigolyáimat, de nem is tudok beszélni.
Mutattam neki hogy elég lesz nekem három perc mára, mire bevágta az ajtót és engedni akart a szorításból, de nem engedtem, csak mégjobban a nyakamhoz nyomtam a kezeit.
Ne kíméljen meg nekem...






















620 szó.

Elég depisre sikerült, de cserébe tessék:

Slopan logó Aminóra!
(Azért fekete mert nincs háttere, és fehér meg nem lehet persze)

Illetve biztos hogy valaki ezután sok mindenkivel kezdte shippelni Romaniát.

Vagy ha most nem, majd valaki a jövőben fogja.



A Nyeh legyen veled!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro