Hungary szemszöge

- Romania, ki hív téged folyton? Kezd elegem lenni hogy meghallom a román himnuszt folyton, és te leteszed! Cseszd meg, legalább menj el akkor már! - akadt ki végre Czech. Romania erre a telefonjára nézett, ahol épp hívták.
- ... Nem akarom. - tette le.
- Miért, ki hív téged? - vontam fel a szemöldököm.
- Vagy Pisztácia, vagy anyám. Mindketten gyakran hívnak. - forgatta meg a szemeit.

- Essék túl rajta. Értünk. - emelte ki a végét Slovakia.
- Ha anyámat nem veszem fel, hatvan százalékban azt gondolja hogy halott vagy, harmincban haldokolsz, kilencven hogy valakivel viszonyról épp, egyben meg hogy nem érsz rá. - magyarázta America.
- Ez a pasiknál is igaz, csak az utolsó előbbit nagyobb eséllyel gondolják. - bólogatott Russ.
- Russ, mikor nem vettelek fel? - lepődött meg Ame.
- Mondjuk soha? - nevetett Russia.
- Eh...Ehm, anya mondta hogy inkább csak írjak másoknak... - hagyta annyiban.

- ...Legyen... - sóhajtott, majd befészkelte magát a takarójába, és felhívta őket, hogy gondolom ne lássuk ahogyan ég a pofája.
Bocsássatok meg, az arca. Hallottunk egy vidám halk hangot, de abba Romania közbeszólt.
- Figyelj, Pisztácia, te [^^"]zi vagy, vagy mi a [^^"]szért hívogatsz engem folyton?? Hagyd abba, kínos helyzetbe hozol!

Még hallottunk egy olyan "bottom" szócskát, majd kibújt Románia a rejtekhelyéről.
- Anyámnak írok, de lényegében itt vagyok nektek. - közölte velünk. - Mit terveztünk mára?
- Áh, nem terveztünk semmit, majd közbejön valami, addig is megleszünk baromságokkal... - hagyta annyiban Transylvania, majd valami eszébe jutott neki. - Jó lenne mondjuk egy Heta-
- Hetalia maraton? - pillantott fel Slovakia a kanapéról lelógásából, nevetve a fejét Japán állába, aki viszont rajta feküdt, nem akarjuk tudni miért.

Ezzel meg is lett beszélve a program, viszont nem akartuk a egész sorozatot látni, ezért ismételtük az elejétől kezdve. Talán így jobb is.

- Amúgy nektek ki a kedvencetek? - említette meg Slovakia.
- Kedvenc? - vontam fel a szemöldököm.
- Jah, minthogy, a karakter! Japan, ez egy kicsit túl szoros... - fogta meg a bekötözött fejét.
- Várj egy kicsit... - lazította meg a kötést Japan. - Így már megfelel. Szóval?

- Nekem mindenképpen Iggy! - válaszolt vidáman Transylvania. - Tetszenek hogy vannak képzeletbeli barátai mint mondjuk a beképzelt Serbiának!
- Serbie-testvér nem is beképzelt! Csak szereti magát! - vágta rá Croatia.
- Bocsáss meg Horvát, de igen, Serbia egy beképzelt féreg szláv. - értettem egyet Transylvaniával. - Amúgy nekem Ivan a személyes kedvencem, csak úgy hozzáteszem.
- Nekem is ő. - hejeselte Russia, és halkan hozzátette még hogy "vodkaaaa..."

- Nekem nincs kedvencem, hiszen minek nekem fiktív karakter, ha itt van élőben a kedvencem. - vigyorgott Romania rám rendesen megmutatva éles fogsorát.
- Mikor kopsz le rólam végre? - hunyorítottam.
- Kis hölgy, még nem számíthatok rád? Ha nem számíthatnék már, már a temetésemen lennétek mindannyian. - felelte nyájasan. Nem rossz...

- Bevallom jó próbálkozás volt, esetleg próbálkozhatnál vele pár szerencsés srácnál. - könyököltem a kanapé faljára.
- Oltááás...! - húzta meg Slovakia gúnyosan a mondatát. Én magamban meg csak büszke voltam nagyon. Romania meg inkább visszahúzódott a takarója mögé kínosan kacarászva.

- Oh, nekem egyébként Feliks a kedvencem! Szóval lényegében a saját magamat jelképező karakter... De nem vagyok hiú! - tette hozzá Poland.

- Nekem meg Toris! - szólt bele Vezlania is végül. - Olyan gyengéd és kedves személyisége van!~
- Tényleg a gerléd hol hagytad Vezská? - jutott Slovakia eszébe.
- Liet nem a gerlém! - nyafogott.
- Áh, nem, de persze az animés megtestesítője a kedvenced! - legyintett Slo'. - Biztos teljes mértékben véletlen az egész...

- Japan, ugye mellettem vagy? - nézett Japanra Vez reménykedő szemekkel.
- Bocsáss meg Vez, de ez tényleg nem lehet véletlen. - közölte finoman vele, hogy Slovakiának biztos igaza van.
- Srácok, az baj hogy Toris szerintem is a legjobb? - mondta Aust váratlanul.
- Csak az én kedvencem lehet! - mordult ijesztően Austra Vezlania.

És itt most konkrétan kitörhetett egy konkrét háború, amit a legtöbben csak néztünk. Kis vita után meg America elmondta nekem hogy a kedvence mindig is az America Mochi volt.
De nagyon más nem történt, Vez kicsit megvadulva rohangált Japannal, és a nyakában ülő Slovakiával, Austria meg megszeppenve hullatott pár könnycseppet, míg az egész alatt a többiek énekelték Arthurral a démonidéző dalát, ami épp a sorozatban ment...
Lényegében, ez is egy átlagos nap volt nálunk...!

643 szó.

Nyeh, most már igazán kell az az a macikávé...
Végre viszont végeztem a mai publikálási listámmal! Ideje pihenni...

A Nyeh legyen veled!