Japan szemszöge

- Na? Boldogság? - kérdeztem.
- De még mekkora! Csak...Czech... - hajtotta le a fejét.
- Lehet megtaláljuk, és mindent megbeszélünk vele. - bátorítottam.
- Szerinted hol lehet? - kortyolt egyet az üvegbe.
- Te jobban ismered mint én. - vontam vállat.
- Mennyire igazad van... - gondolkodott el. - Akkor keressük itt mindenhova, mert itt még nem láttam dohányboltot, ahova mehetett volna...

Kicsit nevettem ezen, majd tovább folytattuk a sétát. Gondoltuk hogy fene akar fellépcsőzni a szállásig, szóval még sétálunk egy keveset. Lehet hiányzunk a többieknek?
Lehet...

De nem érdekel! (uwu)

- Már meg is ittad? - néztem rá, ahogy keres a szemével egy szemetest.
- Ezen te még meglepődsz? - nevetett.
- Hát... Ha megengeded, meglepődnék. - vakartam a tarkóm.

- Még megengedem. - vigyorgott. - Mester!~~
Máris érzek egy vasas illatot az orromnál.
- Neh, csak szórakozok! - jött vissza mellém, majd előhúzott egy zsebkendőt. - Tessék! Használd nyugodtan!
- Kösz. - töröltem meg az orrom. - De ettől eskü beindulok! Ne csináld!
- Miért, különben megerőszakolsz helyben? - kuncogott.
- Akár. Meg tudnám tenni. - hunyorítottam.
- De ne tedd meg!
- Miért ne?
- Mert szűz vagyok. És főképp... Mert te vagy a legjobb barátom!
- Igaz, rohadt mocskos vagyok...
- Ebben én sem gyengélkedek!~ - ne-ne, ne tedd, már tiszta vér az orrom eleve-

- Szerintem menjünk most már visszafele. - határoztam.
- Ne-ne, még nem láttuk Czechet! - halogatta.
- Nem mondtam hogy biztosra megtaláljuk... - sóhajtottam. - Csak hogy ne nagyon számíts Czechre.
- De azért próbálkozzunk meg! - na ezért is kedvelem Slovakiát. Tud magabiztos is lenni ha nép-föld országokról van szó. Kivéve ha saját magáról. Akkor valamiért nagyon szerény. Milyen aranyos lenne ha ilyen szerényen nyomnám a falhoz- v-vagyis persze ha megtörténhet ilyen. Átkozott vágyak!

- Már megint esni fog...? - néztem a szürkés felhőkre. - Mindig ilyenkor kell jönnie a rohadt esőnek?
- Még maradhatunk egy keveset! Majd megindulunk egy hosszabb úton vissza a szállásra! - mondta Slovakia.
- És ha elér minket az eső? - aggódtam.
- Nyjaj, ne legyél ilyen félős, nem vagyunk mi cukorból! - de te abból vagy! Különben hogy lennél ilyen édes?

A hosszabb út húsz percet jelentett, ami alatt már tényleg szemerkélni kezdett az eső, szóval Slovakia akarata ellenére is megragadtam a karját, és rohantunk a szállás felé. Nem érdekelt hogy ő még keresné Czech testvérét. Nem akarom hogy megázzon, és én sem akartam vele együtt ázni kint az esőben.

- Ezt most miért kellett Japan? - kérdezte a szálláshoz érve.
- Nem akarok elázni. - válaszoltam nemes egyszerűséggel.
- Ja, biztos jobb hallgatni Aust rinyálását. - forgatta meg a szemeit.
- Majd nem is fogunk rá figyelni, ha teszünk egy hetalia maratont. - nyitottam ki a szobánk ajtaját, ahol az is történt amit Slovakia megjósolt helyesen.
- Austria, megtennéd hogy abbahagyod a bőgést? - öntött ki Croatia egy vödör vizet az ablakon keresztül. - Már három vedernyi vizet eresztettél ki a szemeden ezalatt a körübelül egy hónap alatt.

- Ehm, zavarunk? - néztem Austra.
- Nem,*szip* dehogy. - szipogta Austria.
- Hát...ha már muszáj bent lennem... - vetette magát az ágyamra Slovakia. - A Hetalia az ölünkbe ugrik, Japan?
- Nem, várj egy kicsit! - ülltem mellé.

- Mi az a...Hetalia? - érdeklődött Croatia.
- Egy sorozat komédiával, kis szerelemmel, sok shippel, és...rólunk szól? De igazán nem, nem rólunk. - próbálta elmondani Slovakia.
- Belenézhetek? - törölte a szemét Austria.
- Miért is ne? - vontam meg a vállam, mire mellémüllt...elválasztva engem Slovakiától.
- Öhm, ne haragudj, de én- - kértem volna meg, mire a másik oldalról meg Croatia vigyorgott.
- Hát jó... - sóhajtottam. Ennyi időt csak kibírok Slovakia "nélkül".

A nap maradék része az első évadtól a harmadik évad végignézésével ment el. Austria értékelte a zenéket,(Italia Doitsunek szóló dalától teljesen megríkattuk) Croatia meg csak nézett. És zavaróan nevetett túl sokszor. Bár állítólag ő eleve nagyon optimista, és örömmel lát úgy mindenkit.

Slovakia meg átmászott úgy a tömegen, hogy csak akkor vettem észre, amikor megragadta a vállam, úgy a második évad elejénél.
- Ahoj! Hiányoztam innen? - suttogta.
- Gyere csak. - csúsztam oldalra egy kicsit, hogy szűkösen, de elférjen ő is mellettünk.

A harmadik évadnál Austria távozott, mert kifogyott a zsebkendőkből, Croatia meg tíz perc múlva már fáradozott. Slovakia meg ismét elaludt a vállamon negyed órával később.
Szokása szerint.

Én még néztem már részt, de mivel nem akartam felébreszteni, inkább csak egy ideig birizgáltam a haját, magamban mocskos dolgokat képzelve. Majd lassan csak valahogy elaludtam...

666 szó.

Holnap irány a Balaton! Legalábbis nekem...
Három óra utazás, juhú!

Ja és fent a képregény újabb részét láthatjátok félkészen. Azóta már jobban néz ki, de lusta voltam screenshotolni...

A Nyeh legyen veled!