Június negyedikét írunk.
Szinte mindenki Hungary házánál van, és azt csinálják amire kedvük van. Hiszen nyár van azon belül is valaki létezik már 1055 éve...!
Szinte mindenki.
Egy szlávon hibádzik az európai csapat része.

- Na helósztok homók és heterók! - nyitott be a kicsi réssel létező ajtón Slovakia.
- Egy, még mindig milyen ez a köszönés, bakker?! - kezdte Hungary, majd megkomorodott. - Kettő meg HOGY MERÉSZELTED ROKON LÉTEDRE HOGY NEM JÖSSZ ÜNNEPELNI POLAND SZÜLETÉSNAPJÁT?!?!?!!
- Eh? Az ma volt? - tettette az ártatlant.
- Persze hogy nem tudja, kis lökött. - jelent meg Czech Republic egy doboz sörrel, ami épp felbontani kívánkozott. - De mi az ami mégis idehúzott a fülednél fogva? Megint az apró eszed gondolatai?

- Nos, igazából pont erről lenne szó... - kezdett úgy viselkedni, hogy felkeltse az érdeklődésüket. - Mivel ugye Június van-
- Lengyel születésnapja... - vágott közbe kiemelő hangrenddel.
- ...Gondoltam hogy "Hé, évszázadokat vagyunk itt a nyarakat szétunva, nem lehetne valami ennél izgalmasabb?" - majd folytatta. - És így jött az ötlet hogy elmehetnénk ideiglenesen egy érdekes helyre lent! Egész nyárra!
- Egész nyárra? - hökkent meg Austria. - Azalatt sok születésnap lesz még amire eleve ráérnénk! És mégis merre? Azt sem tudjuk hogy ha lemegyünk, hova kerülünk!
- Ne aggódj emiatt! Megnéztem a go- googl-
- Google. Google Maps? - javította ki America.
- Igen. Szóval a "Goglie Meps" szerint úgy valahol Czech földjén lehetünk.
- Életem vágya volt hogy különböző drogokat lássak a saját földrészemen. - irónizált Czech, aki ezzel a lendülettel leszedte a sör nyitóját, és belecélozta a többi közé. Volt úgy öt mellette még. - Remek, emellett hova mennénk?

- Nos, itt avatkozik közbe Croatia! - felelt. - Odaadott jó sok értékű pénzt nekünk, cserébe csak az ő részére megyünk, és őt is hozni kell. Jó alku nemde? - itt biztos büszke volt magára, de a többiek meg se rezzentek.

- Illetve, hol van Croatia? - nézett körbe.
- Khmm, veled ellentétben nem felejtem el a szlávtestvérem születésének napját. - emelte fel a kezét az említett lány.
- Hmm, hallottam már pár jó dolgot a horvátokról... - enyhült meg az elsők között Hungary. - De nem élnék folyton csakis kardhalakon majdnem egész három hónapig...van valami más is ott?
- Persze, van ott még mindenféle mediterrán dolog is, példákat hadd ne mondjak! - válaszolt erre Croatia.
- Én maradnék a céklánál... - jegyezte meg Poland. - De nem bánom ha megyünk!

- Ez esetben... - gondolta át Romania. - Ha Pol jön, jön vele Hungary is...! Az meg azt jelenti nekem...
- Vágjuk, követed őt vele! - mondták szinkronban a többiek.
- Egen, ismertek engem elég jól~! - vágta a tipikus huncut mosolyát.
- Valaki még benne van? - forgolódott Slovakia.
- Gondolom van tészta, vagy az ugye nem valami illegális kaja ugye?! - fordult ijedten Italy Croatia felé.
- Persze, ott nem illegális semmi étel...? - vonta fel a szemöldökét.
- Huh, megnyugodtam. Akkor jövök! - fordult Slovakia felé.

- Valaki még? - a németek feltették a kezüket.
- Még valaki? - még Russia és America de senki más a kis körből.
- Ja igen, az ázsiaiak ugyen nem tudtak idejönni, de ők is tervezik ezt! - mondta még. Ekkor már felszállt egy kicsit bátortalan kéz is.
- Tudtam én... - vigyorgott. Sejtette hogy a kéz gazdája a barátnője miatt is jönne.

- Ezek szerint sikerült mindenkit meggyőznöm. Erre nem számítottam! - persze hogy hazudott, nagyon is sejtette hogy meg tudja nyerni őket mind. - Ammm, miért nem szólaltok meg?

Semmi válasz. Helyette csak bámultak mögé. Romania abbahagyta Hungary vállának a piszkálását, Russia és America elengedték egymás kezeit, csak úgy mint Hungary Polandot fél kézzel. Czech elrúgta még gyorsan a "pár" üres sörös dobozt, úgy hogy legalább elsőre ne látszódjon.

- Hm? Talán itt lenne Japan, és féltek hogy együtt szétcseszünk titeket a shippeinkkel? Há, nem lenne rossz az annyira...! - fordult maga mögé, és egyből lefagyott a mosoly a képéről.

- Japan...? Eh, eléggé becsaptál első pillanatra! - nevetett kínosan.
- Khmm. Nem épp. - válaszolt a szemben lévő egy apróval magasabb nőszemély.
- Eh, ki az aki beöltözne Europenak, és még tökéletesen is utánozza a hangját és személyiségét? - kérdezte.
Semmi válasz ismét.
- E-EU? - rebegte ijedten.
- Köszönöm hogy rájöttél végre. - mondta röviden EU. - Megtennéd hogy ne legyél útban, Slovakia?
- P-per-persze! - lépett párat arrébb, hogy a kontinens, és egyben unió közelebb kerüljön a többiekhez. Vetett pár lenéző pillantást, majd megszólalt:

- Megbocsássanak kérem hogy így megjelenek... - kezdte. - Csak tudtom szerint Slovakia képes volt titeket mind meghívni lentre, a nyár hátralévő idejéig.
Mindenki bólogatott.
- Honnan tudhatja? - lepődött meg Slovakia.
- Két illető tervez ide átjönni. - folytatta. - Ők mondták hogy meghívták őket. Ellent nem mondhatok, hiszen meghívták őket, illetve ezek hónapok lesznek nektek az utolsó szabadok őszig, mielőtt iskoláztatunk titeket... De ezzel hogy nem szóltál nekem, nagy hibát követtél el, Slovakia.
- Biztos? - gondolkodott el Slovakia.
- Velem ne beszélj ilyen hangrendben! - szólt vissza idegesen EU. - Mondhatnám hogy elengedem ezt az esetet, de nem igazán erről van szó.

- Hogy érti? Lesz valami? Mint amikor Hunnak és Czechnek kellett takarítani? - hadarta a kérdéseket.
- Nem igazán. Nem olyan nagy ügy. - ebből mindenki arra következtetett, hogy csak neki lesz "nem olyan nagy ügy".
- Csak csatlakoznék hozzátok. Nem akarok zavarni, csak hogy figyelem alá vegyem maguk.

Erre senki semmit nem tudott mondani.
- Ezt eggyetértésnek veszem. - szakította meg a csöndet EU, majd távozni készült. - Illetve, itt van mindkét vendéged is még!

Miután elment, az ajtóban megjelent mindkét ismerősük. Japan és Vezlania.
- Fhú, rég láttunk titeket...! - szólalt meg a dermedt csapat közül elsőként Slovakia.
- Igaz, de nekem ti szerencsére nem nagyon hiányoztatok. - válaszolt Japan erre. - De csak mert alapjából közületek Hunt és téged ismerlek a legjobban.
- Nekem nagyon. - nézett végig a társaságon Vezlania. - Mintha valaki hiányozna, nem?
- Ha a férjedre gondolsz, őt megtalálod itt, nézz körbe alaposabban!~ - cukkolta Slovakia.
- Liet nem a férjem, értve? - sandított felé.
- Persze, "Liet" nem a férjed még, kicsit még vár párszáz évet, és akkor már nem nevezheti magát pedonak! - fonta össze a karjait. Persze hogy mindjárt megtalálták Lithuaniát a vörös képétől.
- Tudjátok jól ki a pedofil... - szólalt meg kézemeléssel Germany. Erre a legtöbben Romaniára néztek, aki ismét Hun nyakával volt el.
- Most mivan? - nézett fel.
- Süket vagy, vagy nem hallassz a szerelmed mélyéről? - mondta neki Hun.
- Jóóóó naaa, ki ne akarna egy ilyen szexi csajt!~ - folyt le Hungary hátán keresztül le a földre(?).
- Foglalt. - sziszegte Poland átölelve Hunt.
- Még nem lehet semmi sem biztos Poland~ - kúszott oda hozzá.
- Hé, ha Romania ilyen állapotban van, akkor ivott, vagy józan? Mert ha valaha ismét részeg lenne, akkor Hun már rég át lett volna [^^"]szva. - mondta nyíltan Czech. Biztos hatott rá az alkohol.
- Nos, én ezeket mindig ügyesen kikerülöm. - vágott büszke arcot Hungary. - Én tudod igyekszem nem átverve lenni, és nagyrészt megoldok mindent.
- Még engem is elég megszivattál gyakran a múltban... - szipogott Austria.

- Hát...belegondolva... - szólalt meg Czech egy rövid idő után míg mindenki mindent elintézz amit akar. - Azért EU igazán adhatott volna kegyesebb dolgot is nekünk. Végülis ezt Slovakia rontotta el.
- A szemedben mindig én vagyok a hibás... - felelt Slovakia beletörődve.
- Oh, eszembe jutott ki hiányzik! - ugrott Lithuaniára Vezlania. - Transylvania hol van?
- Erdély? A helyén, nem? - gondolkodott Hungary mikor visszajött Poland evéséből. - Bár itt szokott lenni elég gyakran, ugye Poland?
- Aham, minden reggel velünk vagy... - sétált oda ő is.
- Te, azért finoman a hölggyel! - figyelmeztette Czech meglátva Poland vállánál összevérzett ingét.
- Így jár az ember ha egy vámpírral van folyton. De nem kell félteni...! - válaszolt Poland. - Már amennyire féltenek.
- Ma mindenkinek féltenie kéne téged! - simogatta meg a majdnem legalacsonyabb országot. - Épp ezért haraptam csak a vállad és nem a teljes kiterjedéseden ahol csak lehet.
- Aranyos vagy! - kuncogott egy aprót. - De elengednéd a fejem?

Hun csak hunyorgott rá.
- Nem. - válaszolt kurtán.
- Megkérlek? - próbálta.
- Na jó...ha téged annyira zavar! - engedelmeskedett.
- Hé Lengyel! - jött ki Transylvania az ideátkötő ajtaján. - Kérsz születésnapi fehérkenyeret? Két hét volt a kovász készítése, csak úgy hozzáteszem!
- Nie, de kösz? - zavarodott össze.
- Mi kenyeret csinálunk a születésnapunkon. - magyarázta Hungary
- Igen, valami ilyesmit hallottam már. - gondolta át.
- Szerintetek tudja EU hogy Hunnak is nyáron lesz születésnapja? - jelent meg Austria is.
- Europet rohadtul nem érdekli. - nyitott fel egy újabb doboz sört Czech. - Ő nem von figyelmet a V4-re főleg. Amiért összefogunk és mert a népeink rasszisták és gerinctelenek.
- Ne ítéld el azért őket Czech! - vágott vissza Hungary. - Szerintem a magyaroknak igenis van gerince.
- Sok mindent kell EU-tól távol tartanunk. - sóhajtott Poland. - Gondoljatok bele, Romania vagdossa magát, mi...kapcsolatot tartunk Hunnal, és még sorolhatnánk...
- Igaz... - futott át Slovakia fején. - De biztos vagyok benne hogy ezt mind tudjuk rejteni! Romania elég sok ideje csinálja a vérontását, mégsem bukott le...csak Hunnál...csak egyszer!
- Emlékeim szerint kétszer. - javította ki.
- Az mindegy. Három hónap meg se kottyan nekünk, és olyan gyors lesz, hogy csak képek maradnak utána! És ne is felejtsük hogy biztos jó is lesz...!

1380 szó.

Rengeteget írtam ezt a részt... Fhú, jó kezdése egy könyvnek igaz?
De az előző első résznek ez majdnem pontosan háromszorosa volt. Kicsit több na!

A Nyeh legyen veled!