Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

A Kőfal

(Random kép Bendy malackámról ^^)

Hungary szemszöge

- Hé, Pol! - integettem a vízből, mire visszaintegetett. Majd kimásztam a vízből, és hozzámentem.
- Te nem jössz? - túrtam bele a hajába.
- Hát, én elég amatőr vagyok úszásban, meg fura érzés volt legutóbb is ruhában a vízben lenni- - magyarázta volna ha én nem ráncigáltam volna magammal.

- Naaaa, eléggé sekély a víz még itt, látod? - mutattam a térdemig érő vízre. Persze neki nem volt térdig érő, de nem kell ettől még beparázni. - Meg ha jól tudom, a sós víz valamennyire felemel téged, nehéz lenne elsüllyedned a te 30-40 kilóddal.

Beljebb mentünk, amíg nekem a mellkasomig ért. Neki akkor úgy a válláig, és már próbált nem a szárnyaival valahogy menekülni kijjebbre. Majd látta hogy ez nem igazán fog menni, ezért inkább csak megfogta a kezeimet.
- Nem annyira félelmetes ugye? - mosolyogtam.
- Eddig sem volt. Csak...na, más itt a nyílt vizen mint egy kis tóban. Ami úgy akkora mint egy kissebb szoba... - akadékoskodott.

- Azért nem olyan más az! - kuncogtam.
- Kinevetsz? - nyüfögte.
- Nem-nem dehogy! Csak aranyos vagy. Mint mindig! - pusziltam meg a homlokát.

- Várj! - állított meg. - Nincs erre felé senki akit nem ismerünk és homofób?
- Én nem láttam, de szerinted erre nem figyeltem volna? - eresztettem el a figyelmén kívül a kezeit.
- Hát, kitudja, sose figyelek arra hogy épp hova nézel. - vallotta be. - Gyakrabban inkább a kötésedet szoktam nézni. Tudod...sokkal különlegesebb mint egy olajzöld szem. Mármint, te magad is elég különleges vagy, de érted nya!~
- Ezt hagyd abba most azonnal kérlek, vagy közös útirányunk lesz az ágy.
- Mit, azt hogy... Nya?~
- Igen, ez nekem...ÁH, túl aranyos!! - néztem félre tőle. És még egy ideig. Néha rápillantottam és vártam hogy ezzel szekáljon.

- Fázok. - közölte velem.
- Pedig elég meleg vagy! - fordultam felé ismét egy poén kíséretében. És erre várt csak.
- Nyaa~ - vigyorgott felém olyan cuki szemekkel, amit sosem hittem volna hogy látni fogok.
- Pol lesben állt hogy elkapjon engem ez o'an aljaaaaaasss! - jöttem rá.
- Hehehehh, az vagyok! - jelentette ki teljes eltökéltséggel. - De amúgy tényleg fázok...
- Ez esetben menjünk a többiekhez. - határoztam.

- Oh, itt vagytok!..... Mégis hol voltatok? - kérdezte Transylvania.
- Hát...a vízben? Nem látszik? - néztem végig magamon.
- Igaz, hülye vagyok. De valaki még nem hiányzik?

- Ki hiányozna? - számoltam meg gyorsan mindenkit. Tizenhárom. Két ország hiányzik tényleg.
- Kik hiányoznak? - kérdezte Pol is.
- Vezlaniát és Lithuaniát keresitek? - jött hozzánk Croatia is. - Vezlania legutóbb a kőfalon egyensúlyozott mint egy gyerek. De attól még rohadt sladak volt. Arrafele tartott.
- Balra? Nem arra szokott több ember menni? - lepődtem meg.
- Ilyenkor nem jönnek, és inkább még messzebb vannak. Jobban szeretik a homokot, vagy mi. - tisztázta.
- Mindegy, ha ott vannak, menjünk. - sóhajtottam, majd elkezdtem arra rohanni.

Tudniillik, baloldalt a kőfal tesz egy kanyart jó magasan a tenger felé, és a tetején van valami bódé vagy mi. Tehát nem láthattuk pont őket. Retkes fal, nem is tudom hogy nagyon mi értelme, a dekoráláson kívül nincs semmi haszna. Tehát fel kell lépcsőzni... Itt csakis lépcsők vannak?!
Fent viszont nem láttam őket szétnézve. Csak úgy találtam meg őket hogy Lithuania leszólt nekem.
- Mit kere- - és befelyeztem volna a mondatomat ha leérkezve nem látom hogy Lithuania az oldalát fogja, Vezlania meg egy bottal bökdösi egy macska tetemét.

- Oké, tényleg, most mit csináltok. - fontam össze a karjaimat.
- Nos... Én éppen egyensúlyoztam a hosszú falon, ami aztán megemelkedett, és elvesztettem az egyensúlyom. Liet nézett engem, és volt olyan tipik "Megmentelek hercegnőm!" szerűje, én drámaian az ölébe estem, ő viszont nem túl drámaian hátra velem. És így véletlenül kinyiffantottuk szegény cecát... - mesélte Vez kicsi színjátszással, miközben majdnem kidöfte Lithuania szemét a bottal.

- Magyarul megöltetek egy macskát? - jelent meg mellettem Czech.
- Véletlen! - hangsúlyozta ki Lithuania Vezlania egyik szavát. - És nagyon sajnáljuk a gazdáját! Ezért holnap felhívjuk.
- Hogy fog az nektek menni? - jött hozzám Poland is.

- Megvan a nyakörve. - magyarázta Vezlania. - Rajta volt a száma, meg a lakcím is. Ha kéri a tetemet telefonon keresztül a gazdája, odahozzunk neki, bocsánatot kérünk, és megússzuk könnyedén...




















638 szó.

Végeztem mára! Remek! Már csak a többi napra kellene talán előre írnom...vagy nem, egy lusta dög vagyok...

A Nyeh legyen veled!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro