Védeni Valakit
Czech Republic szemszöge
- Egy szárnyas van itt! Egy nagyon. Dühödt. Szárnyas... - mosolygott depressziós vigyorral az ajtót bámulva...
- Te most komolyan, mi lehet olyan ijesztő egy baromfib- - de ekkor láttam már hogy mire célozta ezeket a mondatokat.
Poland állt az ajtóban ránk meredve.
- Mit néztek annyira? - kérdezte ártatlanul.
- Eh, semmit, igazából...izé... - próbálkozott Slovakia.
- Csak ilyen...dolog, hogy... - mentegettem én is magam.
- Na, semmi olyan, ami Hun szerelmi életével lenne kapcsolatos, tehát "SKH"! - atyám borogass, ez az idióta...
- Nem tudtjátok elrejteni ezt, mondhatom. - majd azzal a lendülettel megragadt minket, és kiszállt az ablakon.
- Hun! - kiabált, mire Hungary rögtön felfigyelt. Kicsit túl nagy lendületet adott bele Poland, így teljes erővel leterítette a földre. Vagyis, mi leterítettük, mivel nem engedett el minket. Hogy lehet ilyen erős?
Visegrad Four szemszöge
- ...Remek... - néztem magamon végig. Rumunsko meg sem moccant, ő is csak nézett engem.
- Mégis mi történt így hirtelen? - értetlenkedett.
- Nehéz lenne mind a négy szemszöget elmagyarázni. - mondtam neki.
- Megértem, azt hiszem...? - fogd vissza magad, Lengyel!
- Ideje lenne mennünk. Nem gondolod, Rumunia? - nem, nem maradunk, Slovensko!
- Nem akartok szétvállni? - kérdezte.
- Itt nem lenne jó ötlet. - fogtam vissza a jobb kezem. - Ha itt lenne, abból neked halál lesz.
- Halál? - lepődött meg.
- Úgy értem, talán olyan vészes nem, csak fenyegetni akar téged Pol'sko. - nyugtattam a Csehtől kapott semmilyen hangsúlyommal. - Bye!
- Viszlát! - búcsúzott el ő is, majd felszálltam. Szinte el is felejtettem már hogy milyen furcsa két pár szárnnyal repülni... Nem hinném hogy megtudnám ezt szokni.
Hungary szemszöge
- Hun, hogy tehetted hogy elmész éjszaka mellőlem csak hogy megláss egy olyan embert, akivel eleve szomszédok vagytok?! - ripakodott rám Poland.
- Hé-hé, nyugalom, egy, nem tudtam hogy ő az. Lehet hogy te sejtetted, de nekem fogalmam se volt hogy ki lehetett. Kettő, te ennyire féltékeny vagy? - magyaráztam.
- Nem vagyok féltékeny! - duzzogott.
- Hunnak márpedig igaza van, kezdessz mindenkit eltiltani előle, az elején még az sem volt bajod, ha valakinél éjszakákat tölt. - bizonygatta Czech. - Sőt, ha nagyon régre visszamegyünk, akkor téged azt sem zavart hogy kiskorában Russiát megpuszilta mert egy idős embernek nézte a mérete miatt.
- És persze hasonlítasz Ayano Aishire is! - egyezett bele Slovakia is. - Ő pedig egy tömeggyilkos szerelmes lány egy animés játékban.
- Nem is védem! Węgry, nem gondolhatod ezt! - akadt ki.
- Hidd el Lengyel, én- nézd, tudod jól hogy én bennem nem kell kételkedned soha. Rossz döntéseket hozok, - itt egy erős pillantást vetettem a két másik szláv testvérre. - De az kizárt hogy én másra cseréljelek. Kiszámítottam az évek alatt hogy milyen vagy, így teljesen készen állok veled egy kapcsolatra. Nem tudnék mást mondani akit ugyanúgy kitudtam számítani évek alatt hogy azzal megcsaljalak. Meg eleve nem is tenném meg, hiszen nekem úgy vagy jó ahogy vagy. Ha más kellene akkor is mindig foglalkoznék veled- Áh, ne értsd félre, ezt el[^^"]sztam...
- Megértettem. - válaszolt.
- Hogy mi? Meg tudtad érteni ezt a retket amit nem tudtam elmagyarázni? - lepődtem meg.
- Igen, teljes mértékben érthető volt. - folytatta.
- Kérlek ne utálj meg, tényleg nem csallak! - könyörögtem.
- Egy percig sem hittem ezt! - nyugtatott. - Lehet hogy tényleg kicsit túlságosan védlek...főleg Romania elől, és tudom hogy soha nem hagynál magamra, csak bennem van a félsz hogy „Mi van ha mégsem...? Mi van ha sokkal komolyabbról van szó...? MI VAN HA NEM AKAR TÖBBÉ?!?!?!”...
- Na gyere! - tártam szét a karjaim, mire rögtön megölelt.
- Szerintem nem volt ez a beszéd annyira cudar, Hun! - veregette volna meg a vállam Czech, de Poland rámordult.
- Ne nyúlj hozzá! - sutyorogta.
- Váó! Heh, ez ugye csak egy vicc...ugye Pol? - nevetett. - ...Heh?
- ...Persze hogy az volt, gyere te is! - ragadta meg Czech derekát is, és őt is ölelésbe húzta, csak persze nem viszonozta a flegma fajtája...
592 szó.
Hát, ismét egy rövid... de legalább nem hagytam ki még egy napot! És emiatt kell büszkének lennem!
A Nyeh legyen veled!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro