Összezárva 1/???

Poland szemszöge

Az este zavarosan telt, Hungary óránként felkellt, és amikor én is vele együtt, latin szavakat suttogott. Mikor megkérdeztem, hogy mi baja van, ijedten felémfordult, és könnyezni kezdett.

A sok alkohol tette ilyenné, vagy valami megszállta? Jó kérdés.

Mikor felébredtem, Hungary nem volt mellettem. Azonban nem csak ő tűnt el, hanem még Austria is. Persze ez jó nagy rejtély volt, mert még Romania sem lehetett, ugyanis mi baja lehetett volna Romaniának Austriával?

A másik Czech Republic, de ő észre sem vett minket, szóval elhalasztottuk. De azért mondott pár dolgot, amit megfigyeltem Hungary-nál ugyanúgy az éjjel.
- Szóval ezeken kívül nem is hallottad, hogy ki ment volna...? - kérdeztem.
- Nem. - nézte a tévét.
- Ez nagyon határozott kijelentés volt. - jelentette ki Romania. - Bevallom, kicsit hiányzik Ungaria.

Ekkor jött az isteni gondolat, amin csodálkozok, hogy nem előbb jött.
- Nem gondoljátok hogy Austro-Hungary keze van a dologban? - szólaltam meg. Szinte mindenkit villámcsapásként ért ez, és átgondolták, hogy miért nem előbb jutott eszükbe. És ebbe a szűk körben Czech kivételezett.

Ő nézte tovább a tévét.

Mivel nem volt semmi ötletünk, így kimentünk, hátha kint vannak.

Jól sejtettük.

Kint ájultan, és látszólag vizesen feküdtek, mint Austro-Hungary.

- JÉZUSOM!!! - rohantam oda. - Meg fognak halni ha itt maradnak továbbra is!
- Legalább fel kéne kelteni őket. - szólalt meg Slovakia. - Aztán ők talán tudnak maguk menni. Ha nem, segítünk.
- Normális vagy?! Hungary eleve nehéz, mi lenne, ha egy férfival összeolvadt változatát próbáljuk felemelni?! - kiabált Romania. Egy ideig csend volt. Én a szárnyaimmal öleltem a két országot. Mintha egy méhűtőben tárolt húsvéti bárányt fogtam volna meg, kicsit kirázott a hideg.

- Te...te honnan tudod, hogy nehéz? - érdeklődött Slovakia.
- Régi történet. De nem is számít.
- Romaniának igaza van, ez most nem számít. Kénytelenek vagyunk bevonszolni őket. - határoztam.
- Az lehetetlen. Hárman vagyunk, és két embert akarunk csak úgy bevonszolni? - mondta Slovakia.
- Nem hárman. - határoztam, gyorsan beszálltam, és kihúztam Czech Republicot.

Gyorsan levázoltam a helyzetet, majd valahogyan sikerült. Viszont mire szinte végeztünk velük, már sötétedett. És jó kérdés volt, hogy kinél fognak lenni. Majd végül - mint kábé minden esetben - nálam lyukadtak ki.

Igyekeztem minnél hamarabb felébreszteni őket, elég sikertelenül, de még éltek. Szerencsére egyre több levegőt vettek, így biztos volta, hogy ez nem valami kóma, vagy ilyesmi. Viszont megkérdőjeleződött bennem, hogy: Ki tehette velük?

Hamarosan már egy hosszabb fél álomban voltak, abból is felkeltettem őket.
- Hé, ébren vagy?
- ...É-én...?
- Igen Austro-Hungary.
- Austro-Hungary?! - kérdőjelezték meg. Már csak bámultak magukra értetlenül.
- Mi a halál? - hallottam Hungary felét.
- Austro-Hungary vagyunk? - hallottam most Austriát.
- Nem mondod? - vágta pofon a felét Hungary.
- De kár hogy nem szólhatok közbe. - válaszolt Austria.
- Héhé, nyugalom, mi sem tudjuk mi történt veletek-
- A régi Austro-Hungary szelleme volt! Azt akarja hogy én vemhes legyek ebbe! - mondta Hungary.
- Azért ezt a szlenget ne használd, amíg így vagyunk! - feleselt Austria fele.
- Tessék?! - kiabáltam. Ezt nem értettem.

- Ne is hallgass ránk, Poland! Nem is tudhatjuk ilyenkor, hogy miket is mondunk. Gondolom Austro-Hungary megszállt, azért vagyunk együtt! - próbált megnyugtatni Hungary.
- Egyébként, jó lenne, ha pihennétek, késő van.
- Igyekszem. - válaszolt Austria.
- Rendben. - mondta Hungary.

Pár perc múlva már semmit se hallottak. Tíz óra volt, és rohantam a többiekhez, hogy elmondjam, hogy mit mondott Hungary.

Lusta voltam rajzolni. Deeeee remélem nem baj!