Valahol Európában 3/???

Slovakia szemszöge

- Ki van ott? - kérdeztem Czech-t, aki úgynézett rám, mint egy hülyére.
- Nem az hogy "ki", hanem "kik", idióta! - sutyorgott. - Hungary fojtja Romaniát. Megfizetjük az előzőt? - kérdezte, én meg nem értettem.
- Amikor CzechoSlovakia megszűnt, akkor! - térített észre.
- De Hungary megtámadott! - sutyorogtam én is.
- Az most nem számít!
- És akkor mit bosszuljunk meg?
- Amit én bosszultam akkor. Romania bántalmazta a szomszédunkat, és gondolom most is, végülis miért bántaná Hungary Romaniát, fafej?!
- Rendben. - mondtam, majd megpróbáltuk létrehozni.
-Hallottad ezt a morajt? - hallottam Hungary-t.

Nem sikerült.

- Mi- Miért, Hogy?!Miért nem sikerül?! - törte a fejét Czech Republic.
- Szerintem mi nekünk mennünk kéne eléjük. - suttogtam.

Ez voltam két perce.

Elég kínosan jöttünk ki a fák, és bokrok árnyéka mögül. De azért még megpróbálkoztuk mégegyszer létrehozni CzechoSlovakiát.

Amikor rájöttünk hogy emberek vagyunk.

Czech megszólalni sem tudott, csak néztünk egymásra, a furcsán fekvő Romaniára, A teljesen normális, csak most kivételesen mentazöld pulóverben lévő Hungary-re, és az értetlen, fiatalabb testvéremre, aki utál, de szükségünk van egymásra. A percek negyedóráknak tűntek. Végtére kinyögtem a nagy igazságot:

- Emberek vagyunk.
- Emberek vagyunk? EMBEREK VAGYUNK?!?!?!?! Itt állunk, mint akik csak tévé előtt ülünk, erre kimondod azt, amit már pár perce tudatosult bennünk?!?! - ordított rám a húgom.
- Csehország, ne kezeld úgy a fivéred, mintha nincs ki mind a négy kereke. - mentett meg Hungary az ő stílusában.
- Szóval ha mi emberek vagyunk szószerint, akkor ti nem vagytok vérszívók, vagy szószerint? - kérdeztem egy elég bonyolult kérdést.
- Nem vagyunk, vagyis Hungary ezt ügyesen megmagyarázta. - fejtette ki a kérdésemet Romania.
- Jó' van, ki vámpír tudta volna kifeljteni, hogy "szálljak le a kezedről", ha nem a repülésre gondol? - ezen a mondaton kicsit elkellett filóznom.

- Szóval tudjátok, ki vagy mi miatt vagyunk itt? - kérdezte Czech Republic.
- Szerintem EU. - mondta Romania.
- Miért nem hívjátok fel? - kérdezte Czech. Majd elő is vette az okostelefonját, amit próbált bekapcsolni.
- Miért nem működik ez sem?! - értetlenkedett. Majd rájöttem. Azt hiszem én vagyok a bűnbak.
- Ömh...azt hiszem az én bűnöm.... - kezdtem bele, és persze Czech megint azt a "persze hogy ő" arcot.
- Czech, ha megint-! - mentett meg megint Hungary. Túl sok a megint.

- Szóval kiborult az almalevem Poland és Hungary szilveszterén. Azt hittem megússza a telód, de...nem így lett... - kezdődött a bűntudatom. És utána...

Czech Republic megölelt.

El se hittem, hogy a testvérem szeret. Az egyik testvérem, aki jobban nem utálhat.
- Hé, legalább elmerted mondani, bro'. - mosolyott.
- Polandnak van okostelefonja. Biztos itt van a közelben. És akkor felhívjuk EU-t, aki - ha nem is ő volt - tudni fogja ki szórakozik velünk! - gondolkodott Hungary.
- De addig ki fog velem lenni? - kérdezte Romania feszülten.
- Hát...ez jó kérdés. - szólaltam meg nagysokára.
- Én itt maradhatok! Ha a kicsi vámpír fééééll...~ - vállalkozott Hungary, kicsit mintha utánozta volna Romaniát.
- Nem félek! Csak mi van ha hirtelen minuszokba megy át a hőmérséklet, és kialszik a tűz? Tél van, bakker! - feleselt Romania.

- Menjünk akkor? - kérdeztem.
- Talán. - mordult meg egy kicsit Czech, mert persze maradt a régi egy kicsit.

Így belegondolva mindenki azzal a személlyel volt, akit a legjobban gyűlöl... Poland húgom sok mindenkivel lehet... szegény...

500 szó.