Poland szemszöge

- Most halálkomoly vagy Erdély? - Hungary már megint nem tudott arról hogy Transylvania már megint idehívott estére mindenkit.
- Még mindig nem szoktad meg? Úgy hetente van ilyen, igazán kihasználhatnád ezt is. Mostanában nem láthatunk mindenkit olyan napi szinten. Na meg még van egy olyan...negyed órád hogy beleélj a tudatba...? - magyarázta, majd hozzátette: - Furcsa hogy ilyen gyorsan meg az idő.
- Remek, és mit csináljak? Addig erőszakoljam meg Polandot?! - remélem poénból vette. - Még arra sincs idő! - huh, most megnyugodtam.
- Hmm, talán húzódj félre egy helyre, és csinálj amit akarsz. - vont vállat Transylvania. De mire észbe kaptunk volna, már Slovakia állt mellettünk.

- Csehet meg hol hagytad? - kérdezte Hungary.
- Dehát itt van! - mutatott a földre. Czech tényleg ott volt, de eléggé rossz állapotban, a földön kúszva? Áh, valami hasonló dolgot.

- Hé, Slo', hol vagyunk? - hörögte a srác lábát piszkálva.
- Hunnál ismét. - válaszolt mintha teljesen normális lenne hogy nem ismeri fel, vagy hogy egyre gyakrabban járnak itt.
- Mi baja van Czech Republicnak? - nem vártam erre választ, nem is kaptam. Nyílván beszívott valamit.

- Eh, de akkor, miért van itt két vörös tündér, heh...? - nézett ránk.
- Oké, Czech meg mit szívott? - jött mellénk Transylvania is.
- ÓÓÓH, és most itt egy türkiz is! Ez a legszebb! - bámult Czech Transylwaniára.
- Szerintem nagyrészt arany vagyok nem? - tért el.

Tíz perc múlva már rengetegen összegyűltünk. És ez idő alatt még kibírtuk Czechet, de közben megalkottuk V4-et, de ő nem lett sokkal jobb, főleg miután Romania felcukkolta Slovakiát hogy Visegrad fourt "szexi nagylánynak" nevezte. Engem is egy kicsit, de inkább csak mert jelen volt köztünk. Na meg miután meglátott Hungary mellett, végig nézni kezdett.
Na de ezek után viszont megjelent Finland és Sweden. Czech elkezdett hozzájuk kúszni, amire persze mi ugrottunk. Megakartuk állítani, mert mindenki érezte, hogy a két országból, bármilyen kínos pillanatot csinálhat nekik egy életre.

- Engedjetek eeel!! Látni akarom a Mikulást! - akadékoskodott, nagynehezen kibújt a karjaink közül, és szinte rohant a két Északihoz.
- Kész, már menthetetlen... - adta fel Slovakia.
- Ne legyél már gerinctelen mint Romania! Megoldjuk! - adott belénk egy kis erőt Hungary.
- Mikulásbácsiii! Mi ez a sok tündér? - ragadta meg Finland lábát Czech.
- Eh? Ííííjj, azt hiszem ki kell ábrándítalak... - akarta tisztázni a félreértést, de Czech már a mellkasáig mászott.
- Nem is számít, tudom mit kérek karácsonyra mindenkinek, felsoroljam? - kérdezte.
- Még- vagyis nem hoztam a jegyzetfüzetem, így karácsonyig nem tudom megjegyezni... - oké, itt már közbe kell szállni! - gondolkodott el Finland. Közben Sweden kicsit bökni kezdte Czech derekát, "Ez az én pasimat" morogva.

- Szóval kezdjük a legközelebbi barátaimmal, Polandnak és Hunnak jeggyűrűket hozz, bár tényleg nincsenek is ujjain-
- NEM!!! - ordított Hungary, és rögtön letépte Czechet Finlandról.
- Kár, pedig könnyen lehetett volna ezt megJEGYezni. - hiába, rokon.
- Ez elég satnya volt... - sutyorogta nekem Węgry. - Figyelj Czech, szerintem menjél valami nyugtató helyre ahol semmit sem barmolsz szét, mondjuk a gyógyfürdő! Igen, ez jól hangzik, neeem? Neked most megengedem, mivel Csütörtök van, túl vagyunk a hét felén!

- Bocsánat... - lett egy kicsit komor Finland. - De szerintem egy szauna sokkal jobban hangzana neki neeem?
- Persze, sörösdoboznak nézi az izzó szenet, oszt' leég a fél keze! - kezdte Hungary is.
- Áh, mintha a termálvíz jobb lenne! Megfulladhat, elcsúszhat, leforrázhatja magát, széttöri a gerincét!
- Egy, eleve a földön van, kettő, azért a víz nem kilencven fokos hogy leégjen a bőre! Csak olyan meleg mint én! Alig, de mégis eléggé!

Remek, családi vita, mire végetér, már Czech is feldolgozza az anyagot.
- Hát jó, holnap egész nap leteszteljük mindkettőt külön-külön. Azzal eldönthetjük hogy mi jó a másiknak. - Hun, csak ne eggyez bele! Kérlek!
- Legyen! - Aaahjj, ez nagyon nem tetszik!
- Nie, Hun, kellesz holnap is! - nyüfögtem hozzábújva.
- Nyugalom, holnap este és ma este itt leszek. Nyílván nem szószerint leszek el huszonnégy óráig... - ölelt át.
- Nos...ha ma este fennmaradok veled sokáig, holnap sokáig alszok és kevesebbet foglalkozok veled! Oh... - jöttem rá hogy ez elég félreérthető volt.
- Heh, nem baj ha nem foglalkozol velem, én szinte mindig rád gondolok, és ez szerintem bepótolja! - mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Azt hiszem túlélem így már...! - nevettem egy kicsit...

- Na meg még kérnék Slovakiának egy új szalagot, mert az a fehér nem tűnik olyan jónak, na meg azt sem tudom hogy minek! - folytatta Czech ismét a földön...

686 szó.

EEEEEEHH, már megint, annyira sajnálom de tényleg, csak mostanában dolgozok egy random képregényen, és teljesen elvagyok vele!

De remélem tényleg megbocsátotok, de legalább:

A Nyeh legyen veled!