Hungary szemszöge

A

lig érkeztünk meg, már lassan mindenki berendezkedett az otthonomban. Elég szűkösen volt mindenki, ezért páran csatlakoztak inkább Erdélyhez. Vagyis, hát Romaniát nem engedte be, szóval Japannel helyet cseréltek.

Amikor meg már Czech is lassan már valami makacs gyurmának látszódott, illetve pár messzi rokon is becsórt pár nedűt,(Nem tudom hogyan jutott el Finnhez és Estoniához olyan északra, hogy a fél European Union és egy ázsiai itt "alszik" nálam, miközben felfedem a legféltettebb kincsemet, de nem ez a lényeg) idejének láttam bezárni a helyet. Persze páran nem ittak, ugyanis Romania csak elszublimált, Slovakia és Japan meg tervezett valamit.

Remek, máris jól alakul...

Aztán Slovakia végre megosztotta a tervét.
- Szóval azon gondolkoztam... - kezdett bele, amire mindenki felfigyelt.
- ...Hogy a legutóbbi ilyen hasonlóknál fogva játszhatnánk "Felelsz vagy merszet" csak... Japan mondta, hogy ezt lehet fokozni a következőkkel... - emelte fel még jobban a hangját, és hagyta hogy feszüljön a hangulat.
- Csókolsz vagy ígérsz, mert nincs életünk, és izguljunk mégjobban. - mondta ki Japan, nem törődve a drámaisággal.

Erre nem tudtunk mit szólni, helyett páran leültek a földre beleegyezésként.
- Szóval akkor legyen újként Japan, kérdezz bárkitől! - nézett felé Slovakia.
- Slovakia. - pillantott vissza Japan.
- Felelek. - mosolygott élesen.
- Szóval, Slovakia...Mi a kedvenc shipped?

Nos, soha nem láttam még ilyen mosolyt Szlovákiától. Erre a kérdésre csak felém fordult.
- Hé...~ - hunyorított. Egy ideig nem láttam, hogy mi a válasz, majd megláttam a mellettem ülő vörös Polandot, és villámcsapásként ért az egész.
- Miért lett a kettő veres? - értetlenkedett Transylvania.
- Áh, semmiii... - hagyta annyiban Slo'. - Mad'arsko!

- Szivatsz most komolyan? Amúgy merek. - feleltem.
- Vedd fel ezt! - húzott elő egy szivárványos pulóvert.
- [^^"]zdmeg, pont otthon hagytam a gépet! - káromkodott Czech. - Pedig egy gyönyörű darab lett volna a "Slovakia mindig kikap" fényképgyűjteményembe!

- Nem kell válaszolnod... - sóhajtottam. - Előbb leszek ruhátlanul mindenki előtt, mint hogy ezt felvegyem!
- Igazán? - szólt közbe Austria, amire csak elkezdtem csúsztatni a vállamról a jelenleg hordottat.

- NEMKELL! Nem akartuk komolyan venni!! - állított meg Slovakia és Austria.
- Na azért... - húztam vissza. - Mivel a második legújabb, Vezlania!
- Igazán? - utánozta kicsit félénkebben Austriát.
- Igen, te. - bizonygattam.
- MUTASD MEG A POGÁNYTÁNCOT, MUTASD MEG!!! - ordított közbe a testvérem, amire rajtam kívül mindenki más felé fordult.
- K-kissé kitört ez belőlem, bocsánat. - halkult el.

- Szóval? - tértem a lényegre.
- Legyen az új csókos, mert mindenki ilyen korszakban van. - gondolkozott.
- Remek...? Akkor...amh...nem akarok gonosz lenni, de...Litvániával. - Lithuania teljesen lesokkolt mellette.
- Hát jó. - ragadta meg a srác karját. - Gyerünk Liet, csak egy az egész!
- Én... - rebegte, majd Vezlania közelebb hajolt hozzá.
- ÉN NEM AKAROM!! - próbált menekülni, de Vezlania erősen tartotta, így nem nagyon sikerült mennie, főleg ülőhelyzetben.
- Nem akarooooomm! - nyafogta még egyszer.
- Ne legyél most ilyen drámai, semmiség az egész... - fogta vissza, majd végre elkapta az ajkait.

Lithunia hamar eltolta a másikat, de Czech megtalálta a fényképezőgépét, így csak úgy fogta, és megragadta a pillanatot.
- Ez volt az első! - mondta halkan a kettő.

- Animesztárok lennétek, komolyan! - jelentette ki Japan. - Most rajtad a sor, Vez.

- In ordnung... - nézett körbe, majd megakadt a szeme, a már ismét szilárd állapotú Romaniára.
- Románia!
- Ehh...Da? - lepődött meg Romania a hirtelen kijelentéstől.
- Mit akarsz?
- Csak Hu- - fogta a szája elé a kezét.
- Ehm...nem, úgy értem, felelsz, vagy mersz, csókolsz... - próbálta felidézni a legutóbbi témát.
- Hát...nekem bármi jó, ha a legszebb lányról van szó~ - fordult felém perverz arccal. Heh, ezt nem úszom meg "kivételesen".
- Hát jó...akkor menyországozzatok fél óráig... - adta meg Vezlania.
- Az meg mi a...khm, nemiszerv. - cenzúráztam magam.
- Az, hogy semmivel belesztek zárva egy szekrénybe, vagy egyéb szűk helyre egy kis ideig, de nektek adok fél órát egy kevésbé szűkösebb helyen, mit szóltok hozzá? - rendezte az ítéletet.
- Nekem tetszik!~ - húzott fel egy újabb mosolyt Slovakia. - Hátha lesz egy kis dolog...Hun szobája tökéletes lenne, csak egy ajtó jön ki belőle, van ágy, és hangmentes!~~~~
- A franc. - sóhajtottam, majd megfogtam Romaniát a gallérjánál fogva, és behurcoltam a szobámba.

- Jó szórakozást továbbra is! - adtam oda a kulcsot Slovakiának. - Apropó, Hun! - fordult még hozzám.
- Mi az? - idegeskedtem.
- Reménykedj hoy Romaniának van gumija!~~~~~~~~~ - suttogta, majd bezárta az ajtót.

Khmm, legyen egy kis keksz?~~
Előre jelezzetek, most!!
Kérlek, tanácstalan vagyok!
°^°

Khm, 16+...
Milyen jól hangzik 13 évesen, 1 hónappal a felvilágosító óra előtt...