Czech szemszöge

- Switzer! - rontottam be a németek szobájába. Korán keltem ismét, hogy kevesebbet kelljen várnia.
- Hun egy órán belül visz minket vissza, megvan Slovakia? - hadartam. Switzerland

- Nos, ha ő olyan mint Slovakia... - mutatott balra, ahol Slovakia egy lepedővel betakarva maga elé bámult.
- Slovakia! - öleltem át, de nagyon nem változott a utóbbi hangulatától.
- Te nem szoktál ilyesmit csinálni. - jegyezte meg kicsit sokára.
- Igaz. Khmm. - engedtem el. - Hol voltál már, napokig kerestünk?! Ami valójában egy olyan másfél nap, de ez most nem fontos, hanem hogy hol voltál annyi idejig?!

Csöndben van.

- Ugyanott volt ahol kerestük, csak párszáz méterrel arrébb, közel az elmebeteghez. - magyarázta helyette Switzerland. - A lepedő meg azért van rajta, mivel este esett az eső, más meg nem volt...
- Aha. De azért nem csinált semmi baromságot, igaz? - kérdeztem.
- Ha az hogy folyton ahogy hozzáértem, elment, akkor az lehet...? - ez inkább kérdésnek tűnt.
- Ez nekem elég nagy baromságnak tűnik. - gondoltam át, majd ismét Slovakia felé néztem. - Hungary mindjárt felvisz minket, szerintem elég hamar itt le-
- Nem vagyok süket. Hallottam már. - szólt bele. - Talán otthon tudok beszélgetni Japannal, és elküld pár hentai képregényt...

- Hééé! - hallottuk Hungary hangját. Kinéztünk Switzerrel az ablakon, ahol Hun integetett.
- Ez gyorsabb volt mint hittem. - mondtuk Switzerlanddal szinkronban.
- Most jöttök akkor, vagy még várjak a többtíz kilók  felrepítésével? - folytatta.
- Pillanat, mindjárt jövünk! - indult kifele Switzerland.
- Slovakia? - kérdeztem.
- Hm?
- Jössz akkor?
- Ühüm, pillanat. - állt fel.

- Tényleg, ez nagyon gyorsan ment! - jegyezte meg ismét Switzerland, mikor mi is ott voltunk már.
- Nem is csodálkozok, elég furcsa álmom volt... Azt álmodtam hogy Romania kinyírta az összes európai országot, kivéve engem, nekem kivájta a szemem hogy ne tudjak másra támaszkodni csakis rá. - mesélte Hungary. - Oh, téged Cseh megmérgezett, Svájcot leszúrta, és Slovakiának szétkente a lakását a bélsőségeivel, és felírta rengetegszer vele hogy ”Kamu„ szóval ja, ez elég furának nevezhető. Miért írna ilyesmit Slovakia falaira?

Persze Switzerland első dolga volt eldobnia a bicskáját, nekem meg megfogadnom hogy amíg lehet, nem juttatok semmit a szervezetembe.
- Te beteg vagy ember? - adtam ki az őszinte gondolataimat.
- Talán egy kicsit. - mosolygott. - De akkor jöttök vagy várunk még?
- Menjünk. - szólalt meg Slovakia.
- Első? - Switzerland jelentkezett.

- Slovakia? - kérdeztem a mellettem álló országot. Hungary már felvitt minket.
- Mi az? - fordult felém.
- Csak... ezt tegnapelőtt ott hagytad nálam. - szedtem elő a szalagot. Ő csak csöndben nézte.
- Köszönöm. - vette el a kezemből. - Hogy nem dobtad ki, vagy ilyesmi...
- Miért tettem volna ilyesmit? - kérdeztem.
- Mert ismerlek. - válaszolt röviden.
- Biztos mégsem lehettél benne.
- Ez igaz.
- Emiatt sértődtél meg ennyire?
- Nem igazán. Inkább... Hagyjuk. - ment az ajtajához.

- Miért nem akarsz beszélni erről? Valami rejteni valód van ezzel? - érdeklődtem továbbra is.
- Úgy vagyok vele hogy később. Nem most. Nem mindenkinek egyszerre. És neked most kifelyezetten nem az utóbbik után, érthető voltam?! - emelte fel a hangját, majd bevágta az ajtót. Mire lett ilyen agresszív?

456 szó.

Azt hiszem folyton  kifogom már írni.

De most!
Omi-nee?

Tessék, itt a válasz!

Élveztem ezt a képregényt csinálni, szóval nyugodtan kérdezhetsz még ilyesmiket!
A következő Vezlania himnusza lesz, egyébként.
Senpainak és a többieknek meg:

A Nyeh legyen veled!