Poland szemszöge

Van az az érzésem, hogy este kelltem fel. Bár itt lámpa nélkül nincs nagyon fény, este és nappal is ugyanannyi fény szűrődne ki az ajtón, ablakok meg nincsenek. Motoszkálást hallottam fentről. Vaksötét volt, így semmit se láttam, viszont megszokásból a lámpámhoz nyúltam.

A lámpa fényreakciója után ezredmásodperccel hatalmas csörömpölésszerű hangot hallottam, amire felnéztem. Drága barátnőm lógott a falon, kezeiben két serpenyővel, amivel valószínűleg csapta a [^^"]rwanagy zajt.

- Hun, mit keresel felettem?! - suttogtam felé.
- Jó reggelt Csipkerózsika! Hogy aludtál? Kellemetlenül? Remekül? - köszöntött Hungary a maga kellemes verziójában.
- Inkább kellemetlenül kelltem... Mi a nem létező jóédes anyádért kellett felébreszteni?? - hangosítottam fel magam.

- Áh, ez itt mind jelzés volt neked, és Transylvaniának. - mászott le a falról. Néha egészen meglep, bár igaz ami igaz, rokonától vámpír.
- Miféle jelzés? - érdeklődtem.
- Semmi, semmi, úgyis meghallod tíz szekundumon belül... - csöndesített el. Vártunk. Igaz nem tudtam mire, de vártunk.
Majd jó messziről egy halk sikolyt hallottam, analizálni nem tudtam kié, de sikoly volt, és megosztotta velem az élményét e hanggal.

- Ki volt ez? - kérdeztem motyogva.
- Ő... - hallani lehetett hogy mindjárt kitör valamitől. - Pfft, Románia volt Erdély álltal!

Erre hangosan kacagni kezdett, ami rám is ragadt, így együtt nevettünk egy sikoly miatt.
- Na de most komolyan, milyen jelzés volt ez? - nyugtattam le magam gyorsan.

- Ez most figyelmeztetés volt a télnek, hogy ugyanígy fog járni! - válaszolt végre.
- Mi- vagyis mit csinálsz a téllel? - pislogtam értetlenül.
- Eljött az ideje hogy kigyilkoljuk a telet! - mosolygott. - Ez nálunk ünnep, igaz csak most felyeztem ki ezt igazából neked. Gondoltuk jó lenne titeket is felébreszteni, mert miért ne? Aztán jön Austria, Slovakia...Czechet még nem tudjuk, hogyan, de bejutunk-e... - sorolta, miközben leült az ágyam szélére.

- Aha, és hagysz hogy legalább felöltözzek normálisan? - ripakodtam rá.
- Te...ruha nélkül alszol? - fordult felém vörösen. Úristen, miért ilyen aranyos.
- Nie, pizsamában. - válaszoltam közömbösen. Ettől mégvörösebb lett, és megindult az ajtó felé.

Gyorsan átvedlettem magam, majd mire végeztem, már Slovakia ordítását is hallottam, tehát végzett a székely-magyar testvérpár. Fogalmam sincs mit terveznek ezzel, de ez csak egy kis kár nekünk így elsőre.

Persze rögtön mentem hozzájuk, ahol nem csak én voltam, hanem persze a tipik társaság, közülük hiányozva Czech, aki szerintem végleg bezárkózott legalább hónap végére.

Hungary bliccelte a találkozást mindenkivel helyette Transylvania állta a sarat, hogy náluk ez szokás, satöbbi. Persze sejtettem hogy Węgry valamit titkol, amit bizonyított, hogy miközben a többiek Transylvaniát halgatták, kiment óvakodva a kevésbé észrevehető szobájából, az alkoholraktárából.

Sokáig nem tudtam hogy pontosan mi van, de aztán megláttam Austria mögött a már megismert serpenyőket, és már fogtam le a fülem, tudva hogy mi következik a legközelebb.

Szerencsére én alig hallottam valamit, de ahogy láttam, az - egyébként csak fiúkból álló - csapat alaposan összerezzent, Slovakia meg egy sikítás után ismét sokkott kapott.

- Ezt most mié... - nézett rá Romania, majd lefagyott, ahogyan meglátta Hunt. Én is felé fordultam, és ugyanazzal a reakcióval néztem felé. Lassan mindenki így nézett rá. Hogy miért is?

Ugyanaz a furcsa maszk volt rajta, mint a Valentin nap annak az idegennek.

- Hm? Miért néztek így rám? - emelte le magáról. Senki sem mert szólni neki.
- Jaaaa, a busómaszk a probléma... - fogta fel.
- Hát szerintem nekik nem az az igazán nagy baj, inkább hogy egy ember pont ilyenben volt. - szólalt meg végre Transylvania. - Bár ez nem jelentene semmit.

- Igaz, gyakran vannak ugyanolyanok, de persze nem a felvonulásokon! - kezdett Hungary olyan dolgokat is mondani, aminek a fogalma is elutazott telelni a fejünkből el.
- Már megbocsássatok, de mi a francról beszéltek?! - olvadt fel Romania a fagyásból.

- Ezeket a maszkokat ugyanaból a célból szoktuk hordani. - kezdett bele Transylvania. - Mivel régen ezzel űzte ki a magyar nép a törököket. Persze most csak látogatásból jön ritkábban, ezért a telet űzzük ezzel.
- Vagy megöljük! - emelte ki Hungary.
- Hun, lehet túl vérengzős vagy, de nem lehet a telet se megölni, se elűzni! Elmegy az gyorsabban mint gondolnád! - magyaráztam.
- Kezd ez annyira meseszerű lenni... - jelentette ki Austria, aki igyekszett még mindig távol lenni. Bár valószínűleg Austro-Hungary elég távol alszik nagyon mélyen hogy nem hallotta az egészet, még gondolom ígyis van valami a fejükben.
- Lehet hogy ezzel idehívjuk Czechet is ezzel a beszéddel! - válaszolt Slovakia a sokkból. Ez most gyors volt.

- Lényeg a lényeg, ha itt vagytok, valamit szeretnétek csinálni? - kérdezte Hungary, amire Romania megindult egy szoba felé. Nem értettük hogy pontosan mit csinál, de Węgry-t nem nagyon érdekelte.
- Ömh... Magyar, az ahova ment a román, az nem a fürdőd? - mutatott Transylvania.

- Pontosan az. De mint mondtam, vissza már nem megyek abba a vízbe, amit Romania már használt! - válaszolt logikusan Hungary. Transylvania erre unott fejjel nézett vissza.
- Ömh... Mi van? - nézett vissza a testvérére Hungary.
- Magyar, a vizet tegnap cseréltük. Nem emlékszel? - tisztázta Transylvania vele.

Hungary erre szinte fénysebességgel nekicsapódott a bizonyos szobának az ajtajának.
- Romania! Nyisd ki! - dörömbölt.
- Késő!~ - hallottuk odaát Romania gúnyos hangvételét.

Jó ideig mindenki csak azt nézte, ahogy Hungary karmolászta, és veri magát az ajtón, majd nagysokára beesett az túloldalra, mivel Romaniának elege volt ebből. Addigra már csak én és Slovakia maradt, Transylvania és Austria megelégelte a dolgot ugyanúgy. Illetve dél volt már ahhoz képest hogy még kora nyolckor voltunk itt ma először.

- Egy balfék vagyok... Hogy nem emlékeztem...?! - mormogta Hungary az orra alá, miközben Romania felsegítette.
- Olyan aranyos vagy ilyenkor! - nevettem.
- Aranyos? - kérdezett vissza mindkettejük. Na jó, most mit mondjak?
- Ömh...félrehallottátok! - takartam el az arcomat, hogy ne nagyon látszódjon a vörösségem. Lassan leemeltem a kezemet, és éppen Romania készült távozni.

Furcsa érzés fogott el a nézésével. Mintha csalódott lenne, és kissé határozott? Ez elég furcsa, lehet hogy csak ráképzeltem, bár mivan ha tényleg így van magában? Végülis rajta remekül lehet látni az érzéseket...

Remek dolog fog megörténni srácok, ugyanis hamarosan meg lesz az, amit semelyik könyvemnél sem értem el...

1 ezer olvasottság...

Olyan messzinek hat ez nekem még, pedig most hogy 1 éve ismerem az alkalmazást- Bakker tényleg, elfelejtettem megünnepelni!

Bocsi de most mennem kell boldogítani magam!

OwO