Stroy time, így az elején.

Apa: A németeket fritzeknek nevezik.
Tesó: És a magyarokat?
Én: Parasztoknak.

Úton a célhoz  2/???

Hungary szemszöge

Már két napja nem hallok Romania felől. Már mindenki tudja hogy elment, de még senki se hitte volna, hogy ennyi idő múlva sem jön.

Ma reggel is kinéztem az ablakon, Lengyel rákérdezett a komorságomra, de ma viszont láttam valakit. Nem Romania, még egy régi ismerősöm, aki eléggé eltévedve nézett körbe. "Talán ő segíthet Romaniával kapcsolatban" gondoltam kis feszültséggel, de az illető látványára még is kicsit boldogabb lettem.

Az ország hamarosan észrevett az ablakban, amire integetni kezdett:

- Ciao, Ungheria!
- Reggelt, Olasz! - köszöntöttem, majd kirohantam hozzá.

Igen, Itáliával már volt pár kapcsolatunk a múltban. Ritkán hívom "Olasznak", legtöbbször inkább...

- Most miért nem neveztél "Ittálpiának"? - vágott kis durcit a srác.

Hát igen, néha pár tényleg hülye ötleteim is vannak.

- Most nem volt kedvem rá. - magyaráztam, majd belekezdtem a sajátos dumámba: - Figyelj Italy, tudom hogy nem ideillő téma, de nem tudod hogy miért volt nálam egy babérkoszorú?
- Nem, nem is sejteném hogy valaki csak úgy odarakta volna. Amúgy mit jelent a "Ittálpia"? Tényleg ez magyarul a nevem? - furcsálta. Igazából ezt még párszáz év után sem kérdezte.
- Egyébként körübelül ekkora volt. - mutattam a kezemmel a méretet. - Illetve sárga, de az szerintem csak az idő nyoma.
- És külön állt felfele és lefele a két elágazásánál? - tanakodott.

Visszaemlékeztem gyorsan rá.

- Igen, mintha a egyik végén lévő levél felfele állt volna, a másik oldalt meg lefelé... - gondolkodtam hangosan.
- *Gasp* Olyat hordott kiskorában Romaniaaaaa!~ Emlékszem milyen aranyos volt benneee! - kezdett el durván aranyosan viselkedni.

Eszembe jutott az első találkozásom Romaniával, és az is, hogy Italy válasza igaz volt. Tényleg olyasmit hordott. Ezzel máris megértettem hogy miért volt nálam a babér. Amikor megismerkedtem beszédben is vele, már nem volt rajta. Egyértelmű. Nálam hagyta el. Magyarul az a koszorú ezer múlt ideje rothadt nálam. Ezzel a gondolattal mégjobban vártam rá, hogy elmondjam neki. Bár minek várni?! nem is fogom megvárni, magam jövök utána! Ki fog akadni... De nem, ha megint nem ismer meg!

- Kösz Italy, mostmár szinte mindent értek! - rohantam vissza Polandhoz.
- Várj Hungary! - futott utánam Italy. - Hogyan jutok hazaaaa?
- Kér meg Polandot! - kiabáltam vissza neki.

Romania szemszöge

Lassan teljesen elmerültem a tudatlanságban. Azt hittem végleg végem, de még mindig csak fájdalmat éreztem. Órákat lehettem kifeküdve, majd nagysokára megéreztem valamit. Pontosan nem tudom mit, talán több dolog is volt, elsősorban a gravitációt, és a visszaszálló erőmet.

Röviden nem haltam meg. Ez pozitív.

Hamarosan már tudtam magam mozgatni, így ennek hatására kinyitottam a szemem. Ugyanott voltam, ahogy hagytak. Oldalra nézve meg valami fehéreset láttam. Fel kéne tápászkodnom hogy lássam rendesen a dolgot, így a kezeimmel neki rugaszkodtam hogy felüljek, de egy állatfej megállított, és visszaakart fektettni.

- Hé! Nem kell félteni enge- - szóltam hozzá, de ő annak ellenére is ledöntött.
- Mondhatom kedves vagy... - jegyeztem meg flegmásan, majd az állat az alhasamra nézett, ahol már alvadó vér volt. Mondjuk szerencse hogy nem lyukadt ki valamelyik szervem.

Elkezdte nyalogatni, és ekkor megláttam pár dolgot rajta. Valamilyen furcsa dolog volt a fején, illetve hosszú nyaka volt. Mandulavágású szemei vannak.
- Öhm...khm, mit csinálsz velem? - próbáltam ismét felállni, de megint csak visszalökött a "helyemre". Miért jut eszembe róla Ungaria? Bár igaz, flegma, különleges, és makacs, ez nem kizárható, de most komolyan, egy vadról pont ő jut eszembe?

Később abbahagyta, majd rám nézett. Most is felakartam üllni, de most nem akadályozott meg. Nehezen sikerült is, de könnyebb lett volna, ha már a legelején megengedi.

Nagyjából megnéztem. Ismerős volt, de nem tudom már honnan.
- Ismerjük egymást? - érdeklődtem felőle. Csak nézni kezdett. Lehet nem nagyon értette. Így elkezdtem mutogatni neki. Mutattam magamra, rá, és még pár dologra, hogy megértse. Kezdte érteni mikor befelyeztem. Mellém sétált, felvette a mellettem fekvő száraz babért.
- Azzal meg mit akarsz kezdeni? - néztem fel rá kérdően.

Ezekre a szavakra a fejemre nyomta a már megrágott száraz levelekből készült befelyezetlen kört, és felsegített a hátamat lökve. Nem értettem mit csinál, de azért néztem.

Előhúzott egy vászondarabokból készült valamit egy kicsit messzebbről, majd azt az egyik furcsa kinőtt "izéjére" szúrta, és szélsebesen körözött körülöttem. Kezdtem szédülni a nézéséből, de nem igazán fejtettem ki a lényeget.

Látta hogy nem fogtam fel, ezért elment, és visszatért ugyanúgy, mint ahogy elment.

Kiöklendezett egy kis füvet,(mit ne mondjak, elundorodtam rajta eleget) majd ezzel elkezdett játszani vele a vásznon. Odatolt a cucchoz amit csinált, de csak egy pillanatra néztem rá, nehogy elhányjam magam. Majd máris megértettem hogy mit akar mondani.

Csinált egy "zászlót", pontosabban Hungary zászlaját, ugyanis hozzányomott még ilyen bogyót, tudjátok, azt aminek télen kell megcsípnie a dérnek, hogy ehető legyen.

Ebből következtettem arra az esetre, amikor először láttam Hungary-t. Akkor is egy állaton futott el, amikor meglátott.
"Te vagy az az állat?" mutogattam neki, amit megtudott érteni, és bólintott.
Hihetetlen hogy ilyen okos.

Hirtelen megbökött oldalt, jelezve valamire. Nem értettem hogy mit akar, de a furcsa dolgot tolta elém, ami a fején volt kinőve. Ráadásul duplán volt kinőve. Megfogtam, hátha azt akarja, erre felhántolt a hátára.

- Mit csinálsz megint?! - kiabáltam rá, mivelhogy még mindig fáj a sebem, és ez most nem segített. Nem csinált semmit se, csak elkezdett őrülten futni. Ettől csak beparáztam, és igyekeztem nem leesni róla...

850 szó!

Naaaa, Omi-nee, van most is pár teóriád UwU?~ És ha még volt is, jól tippeltél?

Igen, lusta voltam Romaniát megdögleszteni...

Meg hát ő az én második kedvencem Czech után...