Hungary szemszöge

- Poland? - ma sem kell fel korábban mint én. Bezzeg tegnap! Korábban kelt fel mint valaha is láttam. Persze hallottam hogy összekapott Romaniával ismét, de nem vagyok dühös emiatt. Inkább lehangol hogy nem én fékeztem meg őket, megbeszélve a dolgokat.

Poland lehet csakis emiatt kellt fel a szokásosabbnál is hamarabb. Biztos megbeszélték, vagy mifene. Minek nekik ez? Oké, nem vagyok én azért olyan békekedvelő én sem, meg ezzel látszódik hogy van gerincük, de mégis csak a csajomról és az egy legjobb barátomról van szó!
- Poland?~ - kelltegettem. Nem akar ébredni. Pedig elég hamar sikerült neki lefeküdni(de nem úgy, azzal megérteném ha azért fáradt!~)
(7w7)

Oké, tudom hogyan ébreszthetném fel, de az fájna neki egy kicsit, meg még nem igazán teszteltem ébresztésre, csak bambulásra. Mindegy, most örülnék ha ugye "pótolnánk" még. Bár, egy kis fájdalmat kibír büntetésnek hogy tegnap meglógott mellőlem csak hogy letámadja Romaniát.
Végighúztam az mutatóujjam a háta vonalán.
Erre rögtön kipattantak a szárnyai, majd kicsit rémülten kapkodva hadonászta az arcomba, és maga körül úgy mindenhova. Majd kicsit megnyugodott amint meglátott.
- Oh, elnézést, valami bajod esett...? - üllt fel bűnbánó arccal.
- Nem-nem, csak...eléggé megleptél. - pislogtam, majd kifújtam egy pihetollat a hajamból. - De nem kell ezt meggyónnod!
- Legközelebb ne érj a hátamhoz. Tudod hogy ott van nekem egy hatalmas heg a világháborúból. - húzta volna be a szárnyait, de én megragadtam még előtte.

- Játszhatok esetleg ezekkel? - tapogattam végig. Ettől egy aprót beleborzongott.
- Ehm, persze, azt hiszem... - hökkent meg. Behúztam az ölembe, amitől elég kínosan érezhette magát. Kicsit piszkáltam csak hátulról, semmi komolyat nem tettem vele egyébként. Ő viszont nagyon furán érezhette az egészet, mivel sokszor megrándult, vagy megnyikkant, vagy egyéb hasonló dolgokat művelt.

- Fáj? - kérdeztem meg végül, miután már egy nagyobb nyögést is alkotott.
- Nie-nie, jól vagyok... - rázta a fejét. - Na meg...valamiért olyan jó érzés...?
- "Jó érzés"? Miért okoznék neked hatalmas fájdalmat? - kuncogtam. - Na de mostmár ébredjünk föl igazán, mert Erdély nem nézi ezt jó szemmel szerintem!
- Igaz... - szállt fel az ölemből. - De nem alszik egyébként ő eleve?

- Megnézem. - álltam fel, és a testvérem mellé sétáltam. Fura, még alszik. Pedig általában ugyanakkor kellünk. Meg valamit szorongat a mellkasához, de nagyon nem érdekelt az most.

Majd szerintem megérezte hogy nézem, és már azon kaptam magam hogy ijedten néz.
- Anyád. - pislogott. - Mi a [^^"]szért nézel?
- Csak kicsit meglestelek, de még mindig nincs anyám, fmde ha lenne, az a tiéd is lenne.
- Oké fáradt vagyok na! - vágott az arcomnak egy párnát
- Hékás, elég tollas voltam már így is! - elkezdtünk egy kicsit hadakozni, amit végül vesztettem.
- Esetleg egy döntetlen? - reménykedtem, miközben a falhoz nyomott.
- Nem. - feleselt. - Hidd el, valakinek mégnagyobb győzelem lenne, ha a falhoz teperne le.
- Há', milyen igaz! De elengedsz végre? - folytattam, mire eleresztett.
- Kösz! - álltam ismét fel. - Talán ideje lenne a többieket is megnéznü-
- Hun, kezdek megint féltékeny lenni... - fonta össze Poland a karjait. Ahhjjj, hányszor mondjam el neki?

- Ne legyél az! - jöttem oda hozzá. - Hiszen mindig törődni fogok veled is! Csak, tudod kell foglalkozni másokkal is. De te is a családom része vagy, és persze nem foglak elhanyagolni!
- A családod része? - kérdezett rá.
- Legalábbis majd egyszer biztos leszel, és veled együtt az összes szláv. - tettem hozzá, majd melléülltem. - Figyelj, ha neked a tartalmi idő a szeretetnyelved, akkor én megértem, fogok veled foglalkozni persze. De vannak mások is rajtunk kívül, akikkel együtt lehetünk még.

- Azt hiszem értem. - ölelt meg egy kis gondolkodás után.
- Nyah, azért nem érdemlek ölelést hogy milliomodszorra próbálom elmagyarázni, és mindig megérted fél perc alatt. - szerénykedtem. - Na de gyerünk, mert a többiek már biztos kint vannak.
- Rendben. - ragadta meg a kezem és már húzott is kifele.

Majd amint a folyosóra érkeztünk, rögtön lehúzta a fejem egy csókra.
- Csak ezért jöttél ki velem, igaz? - mosolyogtam.
- Transylvania nem igazán szereti. Nem akartam hogy szenvedjen a látványunkban. - vonta meg a vállát.
- Oh értem. De itt meg fent áll az esélye hogy Slovakia lefotóz minket. - futott át a fejemen a gondolat.
- Nem! Nem fotóztalak le titeket! - random megjelent mellettünk Slovakia. - Hanem felvettem az egészet videóra!
- Barom! - fejeztem ki a gondolatomat, majd elresztettem Polandot, nehogy megfájduljon a lába a pipiskedéstől.
- Tudom! És elküldöm Japannak azonnal! - kezdett gépelni.
- Rühellem ezt a srácot... - sóhajtottam, majd megropogtattam a kezeimet.

Majd úgy fél perc múlva jöttem rá hogy már mindenki itt van körülöttünk, én meg a földön térdelve pofozom a kifeküdt, és ijedt Slovakiát.
- Ehm... - nem nagyon tudtam mit mondani. Helyette, még egy kicsit megsimogattam Slovakiát. Büszke vagyok hogy most mindenkivel kicsit harcolok, és hogy most letámadtam egy fiút.

- Valamiről lemaradtunk? - vonszolta Lithuaniát ismét Estonia.
- Nem igazán, csak kicsit szétvertem Slovakia képét. - most már megtudtam szólalni. Félsiker.
- Oh, értem. Lithuania egyébként már jobban van egy fokkal azt hiszem...? Mindegy, végre legalább nem annyira makacs, az ok hogy késtünk inkább hogy nem tudtam én se aludni.
- Mégis miért nem? - lepődtem meg.
- Hát...Russ és America kissé aktív volt az éjszaka, ha értitek mire célzok... - vakarta a tarkóját.
- Oh, szerintem sokan értik!~ Bárcsak én is ilyen aktív lennék éjszakánként Hunnal!~ - Románia, tudod mikor-!

Persze a két említett jómadár mind kitűntek a kis tömeg közül a vörös minden árnyalatában játszó arcukkal.
- Ez...nem is igaz, ne higyjetek Estnek! - mentegetőzött Russia.
- Persze, az a talált és használt óvszer az ágyatok alatt is csak dísznek volt amikor takarítottam! - nevettem a többiekkel, elengedve Slovakiát, aki meg rögtön elmenekült, hogy olvassa, mégis hogy reagált Japan arra a nyomorult felvételre...

878 szó.

Amikor reggel írsz ismét...
Amúgy nem tudom miért hagyok ki ennyi sort...
•-•

A Nyeh legyen veled!