("Na de Végzeeett, miért rajzolsz ilyen depi dolgokat?"
Ne legyetek olyanok akik ezért piszkálnak, csak ilyeneket szeretek rajzolni ha a könyv végére gondolok! ¡-¡)

Transylvania szemszöge

A napokban mindent a lehető legfurcsábbnak érzem. Főleg Romania és Slovakia körül. De persze nyílván nem a kettőjükkel fogok foglalkozni egyszerre. És szerintem sejthető hogy én kit vallatnék ki.
Természetesen Romaniát, kérdés ez egyáltalán?

És már bele is kezdtem egy ideje, felfedeztem egy elég nagy rést Hungary és Poland ágya mellett, ami a szobájába vezet. Bár ez már megvan egy ideje, és kétlem hogy Poland verte azt oda még egy orgazmus szélé-
Oké, abbahagytam, nem fogom ennyire kifigurázni Hun kapcsolatát.
Attól még viszont lehet hogy így leskelődik néha, illetve így tud meg dolgokat néha.
Na és a másik dolog, hogy gyakran harcba hívja Polt, de nagyon csak kerüli Poland támadásait. Ez is lehet hogy valamire közrejátszik. Főleg hogy Egres se nagyon csípi(csak harapja) Romaniát, lehet ő is tud valamit.

De ha minél hamarabb akarok tudni róla többet, azért cselekedni kell.

Már cselekedtem egy keveset, azonban a főbb hatásomért kellene sokkal inkább Romaniától való cula. Legjobb a vér, a legerősebb, és hatásosabb ahhoz amit csinálok. Szóval átmásztam hajnalban a szobájába, mivel Hun és Poland miatt úgy sem tudtam aludni,(ha értitek mire gondolok) és amíg Romania kidőlt volt, felhasítottam az egyik heggét, és egy ujjnyit leszedtem a véréből. A maradékot meg lenyaltam, mert gyanús lenne ha úgy ébredne hogy alvadt vér van a karján. Majd ismét eltűntem a szobámba, és elővettem a kitömött Romaniát.

- Kicsit megújulsz csak. - oldottam ki az egyik varrást a bal karjánál, és belekentem a vért. Majd ismét összevartam, mire hallottam hogy Romania felkellt. "Már hatásos, hihetetlen..." vigyorogtam magamban. Már csak az estét kell megvárnom, mivel már nem volt akkor annyi időm, más is felébredt volna...

A nap egyébként átlagos volt, baromkodtunk, untuk az eszünket, ja és Italy kilyukasztotta a fülét, és száraz spagettit szúrt bele. Rossz volt ránézni, szóval hagyta is hamar, úgyis majd be fog nőni neki. Czech nagyrészt kimaradt ebből a napból, ugyanis szüksége volt a tévére sok idő után, Sweden meg a tipikus szokásához híven "IKEA" matricát ragasztott mindenkire aki a közelében volt. Lithuania meg kezd jobban kinézni, szóval talán mégsem olyan átlagos ez a nap...

De végre már esteledik! Igaz még végig szenvedem testvérem és Poland romantikus "aranyosságait", de hamarosan mindenki már alszik.
Kivéve Románia, ő olyan "este még lehet ébren lenni, később kelek legfeljebb" fajzat.

Szereztem kötelet - valójában Slovakia szemkötőjét - és azzal körbetekertem szorosan a figurát. Nagggyon szorosan, mert feszült vagyok jelenleg.

Itt az ideje vallatni! (>:3)

Átmentem a másik szobába, azon belül meg az ágyhoz.
- Ébresztő! - ütöttem bele a vállába, amire természetesen rögtön éberen nézett már rám.
- Este van, meg amúgy is, mit csinálsz itt Tran- - gyorsan befogtam a száját. Ha a hangos hangjára ébred fel mindenki, lemetszem a nyakát.
- Csündben légy! - figyelmeztettem. - Nem tudsz menekülni, és nem kiabálhatsz, vagy különben itt döflek szét halálra. Helyette válaszolj mindenre, és ha valami nem tetszik, egyszer figyelmeztetlek!
- Ugye most nem próbálsz megfenyegetni? - reménykedett letekerve a hangerejét.
- Nagyon úgy tűnik. De nem igazán, csak az utálatunkhoz hűen cselekedek, és közben kivallatlak! - sejtelmezkedtem.
- És mégis miért tudok ilyen nehezen mozogni? - erőlködött.
- Oh, az nagyon setét dolog, Romania. - mosolyogtam. - De hajlandó vagy válaszolni a kérdéseimre?~
- ...Da... - mondta ki végre.

- Ezt akartam hallani! - örültem meg, de mikor hallottam valaki mocorgásait, kicsit lecsitultam. - Szóval...Poland és te gyakran fogjátok magatokat, és egymást püfölitek. De nagyrészt mégis Pol szokott erőszakoskodni annak ellenére hogy te kezded szinte mindig. Mégis miért teszed ezt?
- Hogy lefárasszam...
- Tessék?
- Mondom hogy lefárasszam!
- Hogy érted?
- Hogy...valami olyat gondoltam hogy majd szüksége lesz hazamennie, és este Hunnal beszélhetek majd. De ez elég hülye ötlet volt, és kockázatos...
- Az.
- Legalább támogatnál!
- Nem foglak soha sem. De most akkor... - folytattam. - Miért akarnál Hungary-val beszélni?
- Tisztázni mindent egymás közt... Mert sok minden történt!... És érdemes lenne ezt mind kitárgyalni. - mondta egyre halkabban.
- Értem... És félsz Polandtól?
- Legutóbbi alkalommal is megsértettem Polandot ezzel, én meg ezt nem akarom...sőt, leginkább azt nem akarom hogy ne kételkedjen Hungary-ban. Hun egy jó ország, megérdemelne sok-sok bizalmat.
- Rendben, ha kiderül hogy hazudtál, felnyársallak!
- Várj, csak ennyit akartál kérdezni? - lepődött meg.
- Bajod? Akarsz még egy ideig a rabom lenni? - kérdeztem. - Már nyugodtan aludhatsz, mindjárt szabad leszel!
- Hogyan csináltad ezt? Mi is pontosan ez? - értetlenkedett.
- Oh, ez ennyire érdel téged? - ráztam a fejem. - Setét dolgok Románia, setét dolgok...

700 szó.

Készen fogtok állni a végleges nagybetűs Fináléjára a könyvnek? Mert én nem, egy lelki roncs vagyok emiatt! ;-;

De egyszer mindennek vége lesz, ahogy az első kötetének-e könyvnek!

De ez csak az első!

Ebből simán lekövetkezhető hogy lesz több is! ^^

A Nyeh legyen veled!