Transylvania szemszöge

- Hé, Czech, esetleg tudod mit csinál Slovakia és Hungary? - kérdeztem a mellettem letelepedett országot, ahogyan nézi az épp futó Slovakiát.
- Hmm, fene tudja, igazából bármi lehet! - gyújtott rá. Gyakran csinálja itt amióta egyszer Slovakia eltűnt. - De persze hasonlít a szilveszteri összekapásra. Lehet hogy kiderült a fényképek helye?
- Áh, lögföljebb csak Polandnál láthatta. - gondoltam végig.
- Úgyérted? - Czech kérdőn húzta össze a lábait magzatpózba, miközben kieresztette a füstöt.

- Nála van egy. Tudom mert láttam hogy egy reggel felkellt korábban mint Magyar, és a tekintetével legalább elégette volna ördögűzés kíséretében. - meséltem.
- Melyik darab? - rakta a cigarettát ismét a szájába.
- Ha jól emlékszem, a kevésbé kínosabb. - emlékeztem vissza.
- Tehát az ölelős! - bólogatott. - Nos azt akár ezerszer láthattuk volna élőben. A másikat viszont sosem sikerült nekünk látnunk a légkörben. - Mert talán a légkörben most füst van Czech? Nem, dehogy, nem is baj nekem hogy nem láttam. Ha Hun valaha is összejött volna Romaniával, az nekem elég...hát, nem kedvelt lenne számomra.
Most viszont ott van Poland, aki egyszerűen vonza őt mágnesként Hungary, amit viszonoz is. Nem félreérteni, örülök meg minden, hisz jól érzik magukat egymással, de nem értem hogy megy ez a "meleg" dolog. Hogy egészítheti ki magát két azonos nem, hogy tökéletes kapcsolatuk legyen? De nem hibáztatom persze Hungary-t, nagyon kedvelem Polandot "ugyanúgy", de ha esetleg valamelyikük férfi lenne, már egyből direkt esnék el a lábukban, csak hogy ott legyek az esküvőjükön.

Slovakia szemszöge

- Oké, Felvidék, elég ebből! - szuszogott mögöttem Hungary majd megállt. Én is megálltam nem sokkal mögötte.
- Add vissza, és felejted! - nyújtotta ki a kezét.
- Azt hiszed ilyen egyszerű? Én aztán ezt soha nem fogom felejteni! - vizslattam a kezemben lévő gyűrűt, mintha valami nagy drágaság lenne.
- Ez esetben csak add oda! - sóhajtotta.
- Várj még! - csitítottam, és mire ismét ránéztem fél pillanat múlva, már a bal kezében volt a tőr amit annyiszor használt.
- Akarod ezt magadban látni? - fenyegetett.
- Nem igazán. De komolyan, várj egy kicsit! - mondtam neki, majd még alaposabban vizsgáltam. Elég semmilyenke, de mégis feldobja  egy apró pár madárszárny. Kizárt hogy ezt vette, mert ő neki ilyenre nincsen pénze. Húsz forint nem megy ki ilyenre.
- Tessék! - dobtam neki, de tökéletesen a fűben landolt Hungary örömére.
- A [^^"]rva nem létező anyád... - morogta nekem még, majd beletűzte a tőrjét a földbe, és húzni kezdett szitkozódva.

- Hova viszel! - kérdeztem.
-

Eltereled a figyelmüket! - mutatott a többiekre.
- De miért? - kérdeztem.
- Miért-miért, mivel nem lenne feltűnő ha a földet bámulom térdkézláb, Magyar-Felvidék?! - válaszolt idegösszeroppanás szélén állva.
- Oh... - több nem jött ki a számon.
- És most ne játszd a hülyét, hanem ments meg engem! - nyomta még oda.
- Öhm...oké, tudok magamtól is menni. - húztam ki a kezemet az övéből,(nem úgy, pervtársaság, a csajnak nincs öve!) és mentem a többiek felé.
- Mit csináltatok? - jött rögtön Czech. Jaj ne, kezdődik.
- Hát ehm... Láthattátok! - magyaráztam a lehető legbénábbal amit mondhattam.
- Miért? - Poland kérdően nézett rám.

Neeem, Slovakia, nem mondhatod el hogy a közeljövőben leánykérése lesz. Neeem, nem mondhatod hogy kötődik hozzá. Azt sem hogy Hunhoz kötődik, neeem.
- Megvan! - jött Hungary megmentve engem.
- Micsoda? Bocs hogy semmit sem értünk. - pislogott Austria.
- A közeljövőben ki fog derülni. - vont vállat.
- Íjj, ezt így megoldhattam volna! - csettintettem.
- Olvasunk mangát Slo'? - fordult felém Japan.
- Na, ez a kérdés most tetszett, persze hogy jövök! - feleltem.
- A végén már éjszakákat lesztek együtt~ - vigyorgott Romania.
- Ahha...de nekem jobban tetszik a Shipping Duó. - gondolta végig Japan.
- De a Shipping Trió sem rossz! - nevettem.
- Hogy mi? Eszed ágában se legyen hogy én olyan legyek mint te! - dühödött fel.
- Hát, szerintem már megvagy ahhoz elég hülye hogy köztük legyél! - kezdett ő is röhögni. Aztán már szinte mindenkinek ráragadt az arcára egy-egy enyhe mosoly...

598 szó.

Húzom az idegeiteket két szóval, igaz?!
Nya, nem tudtok hazudni.

Mondjuk fogadjunk meg sem szólaltok!
Hallgatás beleegyezés!

A Nyeh legyen veled!