Czech Republic szemszöge

- Czech, most indulunk! - jelentette ki America nekem, miközben feküdtem.
- Jó, jó, haladok. - tápászkodtam fel, és kissé kifeszítettem a tagjaimat. - reggeli pia?
- Este van most. - térített észhez.
- Igaz is... - olvadt le z arcomról a mosoly. - Hungary és Ukraine mellett hamarabb odajutunk szerintem.
- Mindent az ész után!
- Aaahhw, ne legyél ilyen kedves, a gyerekmeséktől tanulok... - legyintettem elpirulva.
- Na akkor. - indult meg. - Bár pont én mondtam hogy nem kéne zavarni őket...de menjünk el mellettük!

- Itt van. - néztem a hatalmas ajtóra. Jó, azért az nem hatalmas, csak mint Russ, olyan. Russia az meg úgy... Két méter...és egy negyed...? Áh, hagyjuk.

- Akkor? - fogtam meg a kilincset. - Nyitva van.
- Hátöhm, megbocsássz, de hogy a túróba tudnád megállapítani, Russia eltűnt, ha még nem is nyitottad ki az ajtaját?! - kérdőjeleztem meg a logikáját finoman. Hmmm, túró, mondhatom finom. Hunnak, aki minden mezőgazdasági ételben remekel a népe. Persze, biztos mindenki imádja a mákostésztát... És miért tértem rá Hungary-re amikor Russia ajtajának záráról... Fene tudja.

Ame benyitott, és Russ házát láthattuk. Ami végeláthatatlanul nagy, csak hogy képzeljétek el. Vagy lehet rossz szemszögből nézem. Pár dolog kicsit el volt csúszva a helyéről, de nagyon nem láttam változást a legutóbbi alkalommal, amikor it voltam.
- Na? - izgult fel Ame. Én rögtön az ágyra néztem, ami mellett egy törött vodkásüveg volt. Odamentem, és alaposabban megnéztem. Nincs rajta semmi. Tehát nem vághatták ezzel fejbe.
- Talán hogyha... - gondolkodtam, majd Americára néztem. - Van csokid?

- Mim?
- Csokoládéd, vagy valami, ami serkenti az agyat.
- Öhm, végülis? Van... - kotorászott a farmerzsebében, majd kivett egy féldecis darabot. - Hershley aranya.

- Megteszi. - kaptam ki a kezéből.
- Nem mondtad hogy megeszed!
- Most hogy dolgozzon rajtam, dugjam be a fülembe, vagy mi?
- Háátttt...nemmm... - csöndült el. Majd máris eszembe jutott egy eseménysor, ahogyan eltűnhetett Russ.

Benéztem az ágy másik oldalára, és ott máris találtam valamit. Egy fehér fog. Undorító, de segíthet.
Éles, és kicsit véres. Ettől szívem szerint hánynék, de nem merném megtenni hogy az óriási országnak az ágyára taccsoljak.
Az biztos hogy ez nem az övé. Volt egy kis fehér por is rajta. Nem merném kipróbálni, de kockáztatni mernék hogy ez kábítószer. Káros anyagokat szívó országként ezt azért illik tudnom. Bár ez az egész annyira emlékeztett valakire. Aki utálja magát, és hegyes foga is van. Illetve fenyegetett a vérünk lecsapolásával.

- Romania. - állapítottam meg.
- Mi van vele? - furcsálta America.
- Tisztán látható. Russia éppen piált, mikor Romania bekábítószerezte a vámpírfogát. Lecsapott rá, de az egyik foga kiesett a támadás hirtelenségétől, így csak egy fogával elkábította Russt, ő elejtette az üveget, és Romania elvitte valahova, valamilyen okból. - soroltam az esetet.

- Biztos ő volt?
- Vámpírfoguk van még Hungary-nek és a testvérének. De Hun nem tenne ilyet, Transylvania pedig elvan Romaniával.
- Én Transylvaniára tippelek. Csak hogy előidézzem...
- Igenigen tudom, utál titeket, de ő most nem lehetett, mert Romaniával van.
- Akkor meg miért akarod Romaniára fogni, mikor ő Transylvaniával van?
- Mert Transylvania nem szívott vért már lassan száz éve, mert nem akarta. Romania viszont a mostani lelki állapotáról lehet hinni, hogy ő az. - magyaráztam. - És most mehetek haza?
- Persze, nem látom akadályát. - vont vállat. - Köszi a segítséget, holnap pedig megmentjük Russt!
- Persze, majd szívesen segítek, egy kis móka még nem árt! - mosolyogtam, majd az ajtóba sétáltam. - Na viszlát!

Már az ajtóm előtt álltam. Kinyitottam az ajtót, hogy bepótoljam a reggeli alkoholadagomat. Holnap elmondok mindent a Visegrádiaknak, és minden meg lesz oldv-

- Meglepetés! - láttam magam előtt Romaniát vigyorogva.
- Mit keresel te itt?! - lepődtem meg. Válasz helyett csak sarokba szorított, és a vállamba harapott. Éreztem hogy elbénul a testem.

- Mert hogy mindent tudsz, és mert ezeket szeretném. - mutatta fel pár fotót, amiket lehet Slovakia kattintott, de nem lehetek benne biztos.
- Szóval te voltál. - estem a földre. Nem tudtam felálni. Túl erős volt a hatása.
- Bizony, tőle is kellett valami... - csak ennyit hallottam, majd teljesen elkábultam...