Czech Republic szemszöge

Egy nap telt el a hazatérés óta. Nem tudtam a sok nyálas szövegből kivenni semmi lényeget sem, tehát ez azt jelenti, hogy Romania visszaállt a régi személyiségébe.

Egy dolog jutott még eszembe, amivel valamit megtudhatok róla.

Bulgaria, a szláv, szintúgy unokatestvérünk rengeteget tud a szomszédjától, illetve gyakori barátjáról. Fogadni mernék, hogy még pár gyerekkori emléke is megvan tőle.

Szerencsére könnyen kitudtam keresni a névjegyzékből, mivel szembetűnik a gyakran használt becenevéből, ami a "Pisztácia".

Már nem is emlékszem, hogy hogyan kapta ezt a nevet, de ha ránéz az ember, rögtön az olajos mag megtestesítője jutt eszébe zöld átmenet végződésű, hosszabb loboncáról, és a krémszínű pulóveréről, amire nagybetűvel rávarták hogy "I'M GAY". Magyarázata szerint a szöveg nem jelent semmit, csak amikor még csak a ciril betűket ismerte, nem tudta kivenni a lényeget, és csak a ruha színe és jellege miatt használja. Bár a fene hiszi, látszódik rajta hogy minden pillanatot élvezi a srácokkal, ha valaha meghívják valahova.

Szóval tárcsáztam is, és még ki sem csöngött, mikor felvette.

- Czech? Tényleg te vagy? Nem is tudom milyen rég láttalak...ötven éve? Az nem is olyan sok neken... - kezdett el valami nagyon hosszú szöveget nyomni.
- Ömh...Pisztácia, tudod mi van Romaniával? - kérdeztem nem törődve a többi dologgal amit mondott.
- Persze, nagyon-nagyon gyakran beszélünk, két-három hetente.
- Ehm, az remek, és beszélt valamiről? Valami, lényegesről, ami benned maradt?
- Nos, beszélt arról hogy nincs-e kedvem lecserélni a homokos pulcsimat. Meg beszélt Húszról is! Na meg persze megint voltak a romantikus álmai, ami már zajlanak egy kicsit hosszabb ideje, olyan ezer éve...
- Ííígenigenigen, ez hasznos anyag, de kiről beszél? - tértem a lényegre.
- Arról a lányról aki nagyon fiatal, és állítólag teljesen mások vagyunk... Hogy is hívják? Áh, pedig két éve hallottam utoljára, az nem túl sok idő... Megvan, akit bátyó annyiszor emleget, hogy menne hozzá! - fejezte be.
- Oh, köszönöm szépen, ez elég is lesz! Viszlát Pisztácia- - fejeztem volna be én is a beszélgetést, de még beszélni akart.
- Czech, nem lehetne még egy kicsit húzni a beszélgetést, ritkán vagyok én valakivel, és megszoktam, de attól még szívesen vagyok valakivel! - magyarázta. "Anyám, ez órákig fog tartani..." emlékeztettem magam az utóbbi beszélgetések lezajlása alapján.

- Szóval Romania megmutatta már a naplójai közül majdnem az összeset, és márcsak az első van hátra. Legközelebb majd azt is látni fogom!... Czechia? - kérdezte meg tőlem, miközben már majdnem elaludtam.
- Jah! Itt vagyok! - válaszoltam felélénkülve.
- Köszönöm ezt a pár percet, amit veled tölthettem! - és végre lerakta! El sem hiszem! Két órát halgattam ezt! És szerencsére pont az emlegetettről!

Viszont teljesen kifáradtam, így kis ideig kidőltem, de egy pillanatra lecsuktam a szemem, máris eszeveszettül kopogtak.

- Szia... Slova- - köszöntem már szinte biztosan az ajtóban lévő személynek bágyadtan, hogy szinte kapaszkodnom kellett az ajtóban.
- CZECH!!! - kiabált rám az illető.
- M-mi van, Ame? - kapkodtam a fejemet, mire észbekaptam. - America!
- IGEN, MI BAJOD VAN!?!?!! - kiabált rám megint.
-

Fáradt vagyok, nyomoztam Romania iránt...
- Oh, akkor bocs... - fordult el, de ismét visszafordult ordítva: - DE RUSSIA ELTŰNT!!!
- Kuzin eltűnt? - hökkentem meg.
- Neked kuzin, meg még pár szlávnak, de nekem. Meg. A pasim! - próbált segíteni az ébresztéssel. - Russ eltűnt! Segítened kell!
- Egyedül?
- Dehogy. Apától elkértem Walest, Scotlandot, és a részes cselédjét Irelandot is! Na meg hol van Poland? Szerintem ő is segítene...
- Öhm... - próbáltam lehetőleg finoman fogalmazni. - Hunnal viszonyozik.
- Sikerült neki?! That's amazing! Akkor ne is zavarjuk őket. Csak térjünk a lényegre. - nézett rám komolyan. - Pihend ki magad, van nyolc órád, és segítesz!
- Este?
- Este, nála...