Hungary szemszöge

Reggel - persze, mint mindig. Megint reggel van, és ez így belém rögzült. Austro-Hungary pedig húzogatta a hajamat, szóval kezdtem félni hogy valami problémája van, de nem.

Húzogatós kedvében volt.

Ezt onnan tudom, hogy nem kezdett el random szavakat mondani(vagyis...próbálni), hanem csak felém fordult, és nézett. Majd nagysokára amikor már látta hogy legszívesebben visszaludnék, beszélni kezdett:
- Tlanszijvéniá mi anha? - nézett rám kérdően. Most válaszoljak neki?

Rendben, egy hónap alatt kitanultam a nyelvét, de most megértené?
- Transylvania a testvére anyának. Nem tudod mi az a testvér, igaz? - próbáltam magyarázni.
- Hüm...
- A testvér lehet...most nem szeretném hogy ne értsed, ezért nem biológiai, hanem... ugyanaz a dolgok vannak bennünk, mint ami...szülőkben...mindegy is, szóval,(itt elhümmögtem egy "mostmár biztos nem értedet") szóval akiben az a vér van mint bennem. Eddig érted? - néztem rá.

- Aham! - válaszolt bólogatva. Ennek a gyereknek több esze van mint nekem?
- És van az, aki esetleg nem vérszerinti, de az egyik szülője vagy ugyanaz, vagy csak érzésre mondod testvérnek. Persze ez nem igazi testvérség, de jó érzés valakinek ezt állítani...
- Attol...apha lehet teszvél?

Most mit mondjak? Hmm...rákérdezek.

- Ki mint apa? - érdeklődtem.
- Lo-...Lomé-...Rrrrroméniá! - próbált beszélni.
- Heh...ez elég komplikált... Tudod...Romaniának is van anyja...
- Haszonlít Lroménia én anha!
- Hát igen...ebben hasonlítotok...
- Attol lehetünk?
- Öhm...Romania kétezer-száznyolcvanhét éves és hát...ez hatalmas korkülönbség. Még nálam is...
- Időszeb tesztvél!
- Az ilyen testvéreket bátynak hívják, de ha neveznéd így, nem hinném hogy örülne...
- Aphabáhty!
- Hát... Talán ennek jobban örülne mint az apának...
-

Kell aphabáty! - kapaszkodott belém megint, tudja hogy ezzel ingerel.
- Na jó, felhívom a kedvedért! - engedtem meg neki, és már nyúltam is a telefonért.

- ...Aici România...! - hallottam a fáradt hangot, amire Austro-Hungary fel is ismert.
- Aphabáty! - köszöntötte.
- Micsoda? Ungaria, uibiera mea, mit csináltál a gyerekkel már? Felolvastad a "Szent Péter Esernyőjét"?! - értetlenkedett.
- Neeeeeem, csak magától!~ - kuncogtam.
- Persze, lódítasz. - hagyta meg.
- Majd kiderül úgyis... - válaszoltam.
- Rloméniá! - kezdett beszélni a telefonba Austro-Hungary.
- Most erre nincs időm... - tette le Romania.

Erre Austro-Hun kissé szomorú lett, és nagyon én se értettem, hogy mi baja van neki. Sosem utasította vissza a legkissebbet.

Elfordultam egy pillanatra, és megláttam hogy újabb leveleket kaptam. Nem csak Japantől. EU is közte volt...

Sajnos kötelességem volt először EU levelét fogni. Előre felkészültem a legrosszabbra. Austro-Hungary csak nézte ahogy verejtékezve olvasom végig.

Részletezni nem nagyon akarom, de a fiamról volt szó benne. EU talált egy sváb-magyar családot Visegrád környékén, ami neki szerinte tökéletes lenne. Nyílván inkább más kezébe kívánja mint persze az enyémbe...

Mire a végére értem, Austro-Hungary már aludt egy ideje. Beleunhatott az egészbe, amit nem csodálok.

Legszívesebben elmondtam volna ezt mindenkinek, de nem akartam. Ezzel csak elrontanám a hangulatukat. Hisz mindjárt Március van, minden európai tiszteli és szereti ezt a hónapot, mint ahogy én is, már több mint kétszáz éve.

Átvittem Austro-Hungary-t az ágyamra, majd én is mellé ültem.

Hirtelen elkezdtem a szobát fürkészni. Mintha kerestem volna valamit, amivel törődhetek. Most érzékenyebb voltam a körzetre.

Gondolatom bevált, ugyanis megláttam valami élénk színt egy szekrény mögött. Elfogott a kíváncsiság, de nem rontottam oda, helyette farkasszemet néztem vele. De nem volt sejtésem se hogy mi lehet, így használtam azt, amit minden józan paraszti ész, magyarul odamentem, és elhúztam a szekrényt.

A tárgy lezuhant, majd zizgő hanggal a földön landolt. Megfogtam a kezeimmel, hogy jobban szemügyre vehessem. Ez határozottan ismeretlen volt...

Valami mediterrán babérkoszorúnak tűnt, azonban már megjárta az idejét, így már elég sárgás-szürkés színekben játszott. Viszonylag kicsi, körübelül ezer évesként használhatták, azonban nem tudom kié lehetett.

Viszont tudom ki örülne neki igazán. Természetesen Romania! Végülis hátha még a Rome's Empire hagyta valahol, és aki a leginkább beszél róla, az ő...

Úristen emberek, tudtam hogy elérjük, de mégis...

Meglett az 1K, és még 120 vote..!

Most hadd vázoljam, hogyan reagáltam.

Felmegyek Wattyra. Tudom hogy valószínűleg megvan ez a szám. Befagy a Wattpad. Újraindítom. Meglátom a számot. Elbőgöm magam és nevetek. Elmenekülök otthontól az iskolába, és ordítom hogy "Egyká!!"

És ez halál komolyan, így történt! Idióta vagyok, tudom.

És most ezért bevezetek egy CH Oc-t, akit a következő részben láthattok!~