Vezlania szemszöge

- Eh, Vezlania, szerinted elférünk egy ágyon mind a hárman? - fordult felém Estonia.
- Persze hogy! Meg eleve, van más választásunk? - céloztam Russra és Americára, mire mind feléjük fordultunk.

- Öhm... - nézett föl Russia America zabálásából vérvörös képpel. - N-ne is törődjetek velünk, mi csak épp egymást szeretgetjük...
- Ahham, de megtenné Ame hogy ne nyüfögjön, vagy legalábbis halkabban? - kérdeztem.
- Oh, persze, kedvetekért... - szólalt meg America. - Csak épp nehéz ha egy éhes medve rág meg.
- Naaaa, nem is vagyok medve~! - nyafogott megjátszva a legnagyobb ország.
- Igaz, te még annál is vadabb vagy velem! - nevetett kicsit azzal a bizonyos lankadó hangsúllyal.

- Hát legyen. - sóhajtott Estonia. - De amúgy tényleg, hogy fogunk éjszaka ezen elférni?
- Legfeljebb valaki a földön fog aludni. Vagy fetrengeni. - tettem hozzá.

- Nah, hát ezt csak megtenné értünk a kis szeretetzacskó, ugye?~ - nyugtatta saját magát. Szereti rejteni az idegességét? Mondjuk lehetséges, volt már egy eset, 'hol ez volt.
- A szeretetzacskó éjszaka mászkálna, ha nem alszik ágyon. - közölte Liet, mire Estoniának elkezdett lekonyulni a mosoly.
- Téves. - mondtam, mire Estonia megörült.
- Én akkor járkálok össze-vissza, ha nincs Liet melegsége. - javítottam ki, és ezzel az erővel át is karoltam a mellettem álló, vörös minden árnyalatában viruló fiút.
- Oh. Ez esetben hagyni fogom a párost, aludni, az ágyon...nélkülem, ha nem férek ide... - adta fel.
- Ott van még hogy megkérdezed Americát és Russt, hogy aludj velük. - bíztattam.
- Kizárt, Estonia, nem akarod tudni hogy milyen nálunk egy éjszaka. - felelt rögtön Ame.
- Ezek szerint már csak remélni tudom mostmár hogy összeférek veletek. - sóhajtott(ismét) Estonia.
- Transylvania teljesen együttérez veled Észt~! - kúszott be a nyitott ajtón Hungary.
- Valami bajod van rokon? - nézett értetlenül rá Estonia.
- Teljesen jól vagyok, honnan gondolod azt hogy rosszul lennék? - nézett föl a földről meglepve.
- Ja, csak hogy a földön kúszol mint egy sikló. De inkább kérdezném hogy miért jöttél ide?
- Van nevetek?
- Hogy mink?
- Tudjátok, ha akartok sétálni a városban, szükségünk van nevekre! - magyarázta.
- Oh, és lesz kutya? - érdeklődtem.
- Lesz kutya. - bólintott, beverve ezzel az állát.
- Akkor jövök úgyis kitaláltam a nevem! - álltam le Liet öleléséből.
- Nekünk még nincs... - gondolta át Estonia. Liet is így volt ezzel, szóval...
- Ha inkább a pároddal akarsz lenni, nincs megtiltva! - dörzsölte az állát Hungary.
- Liet nem a párom! - szerintem Hungary tényleg bezizzent. És gondolom Estonia is így volt ezzel, szóval valószínűleg ez is történt. Kicsit becsiccsent.
- Na?~ Jössz vagy nem? - kérdezte. Döntenem kell a legjobb barátom és egy kis séta közt...

Áh, találkozhatok még Liettel többször is, ez meg különleges alkalom. Ennyit kibír nélkülem még! Amúgy is, biztos húztam az idegeit amikor nála voltam...

- Visszatértünk! - nyitottam be hozzájuk. De akkor ahogy látom, már mind aludtak. Egyedül csak Russia volt ébren, már amennyire volt. De hamar ő is kifeküdt miután meglátott. Estonia meg gondolt rám és a földön kifeküdt. Aaahhw...~

Kikerültem a kidőlt társaságot, és az ágy mellé ülltem
- Jó estét Liet! - suttogtam a hátát simogatva, mire nehézkesen felkellt.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- Este tíz.
- Miért ébresztettél fel ilyen késő?
- Mert megtehetem és most jöttem vissza.
- Értem... - dőlt vissza, én meg rámásztam, mire felnyögött.
- Fájt? Túl laza voltam? - kérdeztem.
- Nem-nem, csak...nem szoktam meg... - mentegetőzött.
- Oh, értem... - terültem szét rajta. - Jó éjt Liet!
- Köszönöm...neked is...

519 szó.

Igen, rövidebb, összekaptam, sajnálom, csak most mindent meg kellett oldanom, és részt meg nem hagyhattam ki, hiszen ez a könyv nagyon sokat jelent nekem.

Remélem megértitek hogy hetedikesként minden a nyakamba omlik, és hogy ezért csapom össze ezeket az igenis lényeges részeket! Nagyon sajnálom ismét!! °^°

A Nyeh legyen veled!