(Ugyanaz a hozzáfűznivalóm)

Poland szemszöge

Mikor Hungary ajtajába mentem, mondta, hogy Czechnek is mennie kell. Nem tudom hogy tud Transylvania ilyen ügyetlenül dolgozni...

Mindenesetre, mire vissza mentünk, befagyott a tó, és Czech valószínűleg bent ordított.

Persze ezt csak sejtettük, de nagyon valószínű volt...
- HOGY?!?!?! - hallottuk Czech kiabálását. - Az hogy ezzel az agylágyulttal legyek, az rendben, de hogy-hogy nincs tévé?!
- Czes'c'! Mi történik? - köszöntem.
- Nincs tévé...nincs kivakond... - szontyolodott el. Kicsit sajnáltam. Nagyon szereti azt a mesesorozatot.
- Valaki nem tudja felvállalni? - kérdeztem.
- Én feltudom, nálam van egy. De csak akkor nézheted, ha nem hallom. - mondta Austria. Czech Republic már megörült, és megnézte az időt.

- Mikor alszol?
- kilenc között, és ha a következő kérdésed, reggel hat-hét között kelek.
- Ezazz, körübelül tíz óra kisvakond! - suttogott, és bement a szobájukba.

Állítólag számolja az időt, de ezt mi, mint szomszédok, megtapasztaljuk.

A lámpákat tegnap Węgry tönkre tette, tehát az egyetlen fény az ablakokból szűrődött ki, az is csak úgy ötig volt elérhető, mivel tél van. Hungary nem tudta mással elfoglalni magát, mint mindig...

Iszik. Sokat. El se tudom képzelni hogy bírja. A végén alkoholmérgezést kap. De ő csak azt mondja, hogy a borok koronázatlan királynőjének illik ilyeneket tudni. Hát...ő tudja...?

Ez addig tartott, amíg meg nem kóstolta a ma nyert üvegcséjét.

Hirtelen megrezgett, majd rám nézett, aki eddig az ágyon ült.
- Poland...?~ - nézett vérszemeket velem. Azt hiszem valami az agyára ment.

Váratlanul az ágyra lökött, és démoni mosoly jelent meg az arcán.
- Hungary, r-részeg vagy! - mondtam félve.
- Részeg...? Nem...dehogy...~ - mosolygott, mintha megakarna erőszakolni.
- Węgry, nyughass! - csaptam arcon. Lehet egy kicsit erős lehetett, mert levertem a kötést róla.

Mikor vissza nézett, már nem mosolygott, hanem komolyan nézett. Mind a két szemével...?

Visszaállt a mosoly, csak kevésbé volt ijesztőbb.

- Heh, tényleg azt hitted, hogy megerőszakollak? - mosolygott.
- Mi-?! - vágtam megint arcon. Majd végleg szabadon engedett. Erre benyitott Romania.
- Óhhó, mi történik?~ - mondta mosolyogva.
- Semmi, ami hozzád fűz! - közöltem, miközben én is nyomtam Hungary-t tőlem el. Majd rájöttem, hogy van egy üzenet a Tátra tea mellett. Felvettem:
- "Te most a testvéred vérét ittad alkohollal." "Romania." - olvastam. Romania már bontotta a szárnyait.
- Te [^^"]rwa!! Most menekülhetsz! - szálltam utána. Egy ideig kergettem Romaniát, majd a végén már mindenki utánunk futott, csak hogy lássa. A végére kifulladt, és megállt a tó szélén. Én viszont csak megálltam, mintha én befelyeztem volna.

És belöktem a jeges vízbe.

Mindenki ezt egy tapssal jutalmazta, miközben Romania próbált kimászni.
- Miről maradtam le? - jött Hungary bágyadtan.
- Poland belelökte Romaniát a vízbe. - mondta Slovakia.
- Óóóhh, Románia, Nemecsek kettő-pont-nulla! - poénkodott Hungary. Persze mindenki ismerte Hungary-t, így értették a lényeget.
- Kac-Kac... - szállt ki a vízből Romania. - Csak én egyszer fürdök meg, nem háromszor!
- Ki tudja! - lökte meg Hungary Romaniát a helyére vele együtt.
- Nem is rossz a víz! - úszott a felszínre Hungary.
- Ez mit jeleEE- - kezdtem beszélni, de Hungary berántott a vízbe.

Lassan megfulladt a társaság a nevetéstől, majd megállapítottam, hogy Hungary sose fázik a vízben. Kivánszorogtam, és segítettem a két országnak is.

A nap további részében ruhákat kerestünk magunknak, és Romania is egy szál ingben volt aznap.

505 szó.