(Fent látható egy igazi shipper shipjei sorba szedve!)

Poland szemszöge

- Poland!~ - bökte az oldalamat Hungary.
- Mhhm...még egy kicsit aludhatok...? - nyögtem fáradtan.
- Már fél tíz van, nem tudtál aludni? - simogatott.
- Lehet... -
- Egy aprót pihenhetsz még nem bánom, de utána majd kellesz. - egyezett bele. Bólintottam, majd melébújtam jó szorosan, mire rámhajtotta a fejét. Ilyet nem tesz gyakran, így igyekeztem kiélvezni minden percet ebből.

- Ennyi elég volt? - suttogta. Egy aprót ismét bólintottam, majd felpróbáltam állni, csak a kis bágyadságom miatt dülöngéltem még. Majd megszokom...!
- Segítek! - kapott fel a kezeibe.
- N-nem kell ennyire komolyan venned, tényleg, ezzel csak elzsibbad a lábam. - lepődtem meg. - De azért ne dobj le!
- Pfft, miért tenném? - legyintett miután letett a földre.
- Nem is tudom...bármi lehet miután valamilyen rejtett okból fél óráig csak kergetted Slovakiát... - emlékeztem vissza a tegnapra.
-

Az más, veled nem tennék ilyen gonoszat! - mondta kicsit morcis hangsúllyal, majd ok nélkül átkarolt. Vagyis, nem igazán tudom az okát.

- Ehm, ezt miért kapom...? - emeltem fel a fejem.
- Mondani szeretnék valami fontosat... - bújt az arcom mellé. - De azt megkérném hogy ne mond el a kedvemért senkinek sem a Visegrádiakon kívül. Főleg nem Romániának...
- Oh, ez nem probléma nekem! Mármint, igyekszem eleve távol lenni tőle nehogy komoly vitába keveredjünk... - magyaráztam.
- Helyes... - mosolygott.
- Hungary! Poland! Transylvania! - rontott be Austria.
- Mi van?! - ripakodott rá Hun szinte rögtön.
- Zavarok...? - hátrált kicsit megszeppenve.
- Igen, nagyon, szóval megtennéd hogy visszamész a könnyeid tavába és nem velünk cseszel ki?! - kapta fel a vizet.
- Izé, csak hogy EU vár minket kint. Ennyit akartam mondani. Illetve hol van Transylvania? - közölte.
- Tudnom kéne?
- Csak mer-
- ÉRTEM!!! Testvérek és szobatársak...ja...csak, mindjárt jövünk.
- Oké, de, azért siessetek, a folyosó elejénél vagyunk! - csukta be maga után az ajtót, majd még odasúgta: - EU dühös lesz ha nem jöttök mihamarabb...

- Bakker. - engedett el. - Persze hogy a legrosszabbkor. És még nem tudhatjuk miért van itt.
- EU itt van? - nézett ki az ablakon Slovakia.
- Te itt vagy? - bámultam rá.
- Miért nem láttam amikor jött? - gondolkozott.
- Te csöves lettél hogy mindig itt vagy az ablakunk előtt?! - folytatta a kérdéseket Hungary.
- Mondhatni igen. Japannak odaadtam a helyem hogy ne kelljen elmennie az ázsiaiakhoz messzebb és hogy maradjon velem még. A dolgokért áldozatot kell hozni! - magyarázta. - De akkor most nyomás EU-hoz, nehogy mégjobban megutáljon!!
- Igaz. Khmm. - kicsit távolabb ment tőlem. - Bocsánat Poland, kell félnünk egy kontinenstől ha szigorú és nem tudjuk hogy homofób-e vagy sem...
- Ez teljesen rendben van, megértem. - mosolyogtam hogy ne érezze magát emiatt olyan rosszul. - Egyáltalán nem zavarna ha pár percre visszagondolnánk a baráti kapcsolatunkat is.
- Siessetek már, hol vagytok! - utánozta Czech Austriát.
- A végén ez az ajtó is tönkremegy. - tette hozzá Slovakia.
- AZ MOST- m-mindegy, csak gyertek! - ragadta meg a legközelebbi embernek a kezét, aki jelen esetben Hungary volt, és elrángatott vele együtt minket is követve őket.

- Szinte kicsavartad a csuklóm! - akadt ki Hungary miután elengedte Czech. Majd meglátta EU dühödt arcát, rögtön csöndült.
- Végre, teljesen komolyra véve, ennyi időt vett igénybe hogy ti hárman megtegyetek harminc lépést? - kezdte EU egy fejmosással.
- Tudod kezdessz hasonlítani a bátyádra... - morogta Hungary.
- Nem hallottam a választ.
- Igen, legalább ennyi időbe telik. - felelt, mire megkapta a tipikus lenéző pillantást.
- Mondaná hogy miért vagyunk itt mi mind? - terelte a témát.

- Mondom is. - Europe feje már szinte izzott. - Oktatásra van szükségetek, sürgősen, még idén.

Persze erre mindenki eléggé lesokkolt.
"Úgy érti hogy iskoláztatnak minket, idén?!" futott végig a fejemen amit mondott.
- Úgy érti, mindenkinek kell? - kérdőjelezte meg Romania.
- Mindenkinek aki fiatalabb háromezer évnél és élettárs vagy gyermek nélküli. - pontosított.
- Ezek szerint biztonságban vagyok! Fhúh, már megijedtem. - nyugodott meg Hungary.
- Ti kivételek vagytok Austriával. Becsüljétek meg. - tette még hozzá gyorsan. - Nem lesz borzalmas, csak lehet egy ideig távol lesztek a családotoktól, de lesznek apró szünetek időnként.
- De pontosan miért? - kérdeztem én is elég halkan.
- Eleve ezt legfőképpen ti intéztétek el. Ha nem csak a "magánéletetekkel" foglalkoznátok hanem a földjeitekkel, a néppel mint pár kivételes ország, ez mind nem lenne, Miss Poland. - fonta össze a karjait. Ha nem tegezz, már tudjuk hogy minden amit mond, túlzás. Így mondva tehát szinte mindent mindig túloz.
Én személy szerint szoktam vizsgálni az országom helyzetét, Hungary megérti ha csak azért elmegyek fél órára.
- Várjunk, ha mindenkinek menni kell az azt jelenti hogy nekem ott kéne lennem Asiánál! Késni fogok! - kapott észbe Japan az ajtóból, majd rögtön felkapta a dolgait Slovakia és Czech szobájából. - Majd még találkozunk!
- Viszlát! - integetett Slovakia, mire Europe végigmérte Slovakiát a lenéző szemeivel.
- Ennyit akartam csak mondani. Ősz elején lesz, mivel itt lent leszünk, csak hogy nem épp itt. Nyáron túl meleg lesz, most meg nem vagytok rá felkészülve. - magyarázta, majd távozni készült. - Őszig még akár még megváltoztathatjátok a kontinensek döntését.

- Hogy tudnánk? - szólalt meg a nagy csönd után Hungary. - Hogy tudnánk megváltoztatni a döntésüket?
- Hé, srácok! - lépett be America Russiával. - gondoltuk hogy ismét idejöhetnénk, mert hogy íííísmét hiányoztatok....Yeah...
- Barom, neked is közöd volt ehhez?! - ordította le Hungary a fejét.
- Hohhohó, nem kell felkapni a vizet! Igen, közöm volt ahhoz ha az iskolára gondolsz, de csak hogy kérdeztek pár dolgot tőlem, és átgondolták hogy ezzel igazán szükségetek lesz-e erre. - tárta szét a karjait. (Bónusz szálat ehhez lentebb találhatjátok!)
- Węgry, ne húzd fel magad! - öleltem meg, hátha lenyugszik. Megértem hogy ideges.
- Mit is akartál egyébként mondani? - jutott eszembe.
- Csak annyit...én...eh, hagyjuk. - mondta, majd terelni kezdte a témát. - Annyira másra számítottam amikor meghallottam hogy EU idejött! Csak erre épp nem vártam...

954 szó!

Fhúh, végre már péntek van! És elég sokat írtam most...hmm, már várom a nyári részeket, rengeteg poént kitaláltam már és az első rész több mint 1100 szavas lesz...

Én már csak tudom.

Mert előre megírtam.
#legjobb_döntés

Na de most lehet egy kis bónuszra gondolsz épp, tessék, itt van:

- Hol lesz ez? Milyen lesz ez? Mi az ok hogy ez kell nekünk?? - hadarta.
- Hun, éhes vagy? - kérdezte.
- Nem nagyon, miért? - mondta mostmár finomabban.
- Csak mert nem vagy önmagad, mikor éhes vagy! - tömött a szájába valami csokoládé szerűt.
- Jobb már?
- Nnnheem...? - hümmögte teli szájjal.
- Oh, igen, 'cuz you are always Hungry. - csettintett.
- USA... - suttogta Romania. - Ezt a viccet jobban utálja mint amikor valaki összekeveri Budapestet Bukaresttel... Szóval menekülj!

A Nyeh legyen veled!

(Veled is, America!)