Hungary szemszöge

Pár napja nem vagyok már Polanddal, és őszintén, eddig megvoltam nélküle, de most bezzeg teleiszom magam, mert nincs velem. Ezt meg kéne talán szoknom, szinte mindig így lesz...

Szerencsére Transylvania gondolt rám, és gyakrabban fordul be hozzám, és mindenféle káposzta készítésére hív, miközben a régi emlékeinket idézzük fel. Családidolog az egész, de ezt szerintem Transylvania tovább gondolta ezt, ugyanis éppen pálinkát kóstoltunk, amikor benyitott úgy mindenki előttünk.

De komolyan, még Finn és Estonnia is ott volt, meg Sweden, aki Finland barátja egyébként. Erre csak egy fájdalmas reakcióm volt:
Leejtettem a pálinkás poharamat, és a fincsi szilvapálesz kiborult. Ennek hatására Transylvania felé fordultam, és megkérdeztem szépen és finoman...

- Erdély, mi a [^^"]sz?
- Csak láttam hogy hiányoznak neked, ezért idehoztam mindenkit. - válaszolt halálnyugodtan a káromkodásomra.
- Nekem nem mindenki hiányzott, hanem csak Lengye- amúgy Romania nincs köztük. - tértem másra.
- Haribó' nem hívtam meg. - játszotta a plázacicás hangot az akcentusán. Elég nehéz lehet, mondhatom.
- De azért Haribo meghívta magát? - jelentkezett a tömegből Germany.

Na jó, ő ritkán szólal meg, de ez most szerintem pár országnak nagyot koppant. Főleg a németeknek, ahogy látom.

- Na akkor mit gondoltok egy "Felelsz vagy Me- - kezdett főnökként gondolni magára Slovakia, de Czech fejbevágta.
-

Nem. - jelentette ki azonnal, majd megjelent Japan is.
- Valaki? Egy "Felelsz vagy Mersz"? - nézett körbe, majd Czech átgondolta a létezésének értelmét.
- Álljálljállj, állj. Tudjátok hogy járványidőszak van? És most hogy mindenki itt van?! Mi fog történni, kérem szépen. - fontam össze a karjaim. Erre mindenki felhúzott egy fehér maszkot. " A kreatív mindenüket!" duzzogtam magamban. - Na jó, elférünk.

A népek bezúdultak, és legalább huszan, ha nem többen összegyűltünk hirtelen. Sokan máris odahívtak minket játszani, Czech a nyitott alkoholraktáromban kutakodott, Páran meg csak társalogtak csoportokban.
- Váratlanul megsokasodtunk, nemde? - jött mellém Transylvania.
- Pálesz? - fordultam felé.
- Milyet?
- A szilvából maradt?
- Na gyere, szerintem még van. - húzott Czech után.

Miután megoldottuk a "Van szilvapálinka?" kérdést,(van, de csak eddig) visszamentünk, és szószerint belerángattak az ülő körbe, ahol a már lehetségesen unalmas játékot játszották.

Vagyis a "Felelsz vagy Mersz". Remek, biztos mindenki erre vágyik...

És pont ekkor nyitott be a hiányzó láncszem a csapatunkhoz.
Magyarul Románia, ha nem esett le a költői fogalom.

Mintha végig itt lett volna, leüllt közénk, és a kicsit. Biztos megismerte a kedvenc játékát, és máris itt van. Persze, kizárt hogy ez lenne.
- Pörgetős legyen, vagy a kiválasztott következős? - az utóbbi szavakat nem nagyon értettem Slovakiának, de lehet mindenki megértette, és a legtöbben a " kiválasztott következőset" választották.
- Akkor kikérem az új játékost! - mutatott valahova körülöttem.
- Hogy én? Én szívem szerint merek. - válaszolt Romania. Poland mellett volt, mint ahogy én, bár lehet nem akart inkább a másik oldalamra menni.
Ott Slovakia üllt.
- Akkor gonosz leszek! - jaj ne, már megint az a kárörvendő mosoly Slovakia arcán. - Akkor azokat a virító tincseket rajtad vágd le!
- Tövig, vagy részben? - ragadta meg a vörös tincsét Romania, és teljes meglepettségünkre, volt nála olló.
- Ne tövig...csak hogy maradjon is, anélkül hülyén néznél ki. - közölte, mire Romania szó nélkül megtette, majd a másikkal is. Tisztán látszódott az aranybarnás haja mostmár. Bár lehet sokan nem tudhatták ezt, mivel a körben mindenki csöndben nézte.

- Mi van? Valahol elrontottam? - pislogott értetlenül.
- Ember, most még kívánatosabb vagy. - szólalt meg Erdély. Várj, pont ő mondta? Pedig ezt elég régen mondhatta...
- Teljesen megkérdőjelezi a szexualitásomat... - értett eggyet Japan. - Azt hiszem, mégjobban megkedveltem a yaoit!
Slovakia meg csak bámulta. Ahogy Sweden is a távolban, és róla tudni illik, ő is a fiúkra hajt férfiként.
- Mi? Srácok, lehet én, vagy ti félreértettétek, de én nem vagyok [^^"]zi. - ábrándította ki őket Romania.
- Áh persze, mert Hunt szereted, aki egy leszbi. - viszonozta Slovakia.
- Jobban mondva... - javítottam ki. - Hungay vagyok.

Ezen az apró poénon mindenki, aki angolt tudott, most kitört mint egy gejzír. Bevallom, elég keveset tudok angolul, de azért nekem is tetszett az előadásom.
(Bakker, most veszem észre hogy 620 szavat írtam... Mindegy)

- Most akkor legyen Czechia! - nézte Romania, ahogy Slovakia a levágott hajat szedi össze, mondva, hogy "A fangirlöknek ez is kincs".
- Még mindig Czech vagyok. - pattintotta le egy sörnek a kupakját, ami Slo' homlokán csattant. - De felelek, hiába lesz foglalt a szám.
- Akkor... Mi a legszokatlanabb, ami történt veled?
- Nos...(itt inni kezdett) Volt hogy éjszaka láttam az összes szellemet amit hallottam a regéimben, Rőföcstékől a tüzes csontvázon át, a kártyajátékfüggő papig! Ott sikongattak, és szaladgáltak a házamban, és észre sem vették, hogy az ágyamban majdnem halott voltam az ijedségtől. - mesélte.
- Ott vagy beszívtál, vagy álmodtál! - szólt bele Slovakia.
- Idióta, azok még néhányan ott szoktak lenni a nagybetűs Sörkészletemben! - oktatta.
- Akkor biztos ittas vagy olyankor! - mosolygott Slo'. Czech Republic inkább hagyta annyiban.
- Hun?
- Merek. - válaszoltam kurtán.
- Mondj el minnél több furcsa dolgot Transylvaniáról. - majd elővette a telefonját. - negyvenöt másodperced van.

- Ne- - szólt volna bele Erdély, de már belekezdtem.
- Kedvenc kajája a mindenféle káposzta, öt perccel fiatalabb nálam, régen engem hívtak Erdély Birodalomnak, régen belezúgott Romániába, ami a Trianonnig tartott is, címert hord a másik szemén, csak ritkán látszódik, Székely zászlót hord a pulcsiján, éééés, azt hiszem ennyi. - hadartam. - Éééés, igen, ikrek vagyunk, a külsőnk Turkey mellett változott meg. Csak pluszba, mert már nem fér bele az időbe.

Romania színültig vörös lett, amit Transylvania követett.
- Miért, kellett, ez? - rebegte.
- Mert ezt kérték. - válaszoltam egyszerűen.
- De csak ezt a kettőt nem kellett volna!
- Hogy napi szinten beszéltél Romaniáról? Meg hogy öt perccel idősebb vagyok?
- A gumim! - sikított fel hirtelen Poland, amire felé fordult mindenki. Majd Poland is vörös lett.

- A- a h-hajgumim. - eresztette le a haját, kezében egy elszakadt karika volt. Nem is szakadt, inkább vágott. Fogadni mernék, hogy Romania volt.
- Ne aggódj Poland, kibontott hajjal is cuki vagy. - vígasztaltam, miközbe magamhoz húztam.
- Szerettem összefogva. Meg most nézz rám, nekem van a leghosszabb. - mutatta. Igaz, neki fenékig érő lobonca van.
- Öhm, nekem van! - bontotta ki a haját Vezlania, és Polnak nyújtotta. - Nekem úgy sem nagyon fontos, vállig érő hajam van!
- Oh, ez...kedves. - vette el Poland félve.
- Még szép...nehogy belefulladj... - válaszolt egyre hallkabban, és lassabban, ijesztő arccal. Poland inkább a nyakamban csimpaszkodott félelmében, Így addig valahogyan megtudtam oldani neki.
- Transylvania, te még mindig fehérebb vagy a fehérebbnél, de az arcod vörös. - fordultam felé. - Szerintem egyél valamit, van még Székelykáposzta, meg tészt-

- Van tészta? - jelent meg mellettünk Italy ragyogó szemekkel.
- Ittálpia, kérlek menj távolabb, durván járványos vagy... - húzódtam arrébb. - És igen, nem bánom ha kérsz belőle, csak majd egyed meg, mert a kukában végzi!
- Az gyerekpiskóta lesz nekem! Vagy tészta... - indult meg a konyha irányába, én meg nyugtattam továbbra is Polt.
- Hé, Ungheria, mi ez a szürkés dolog rajta? - kiabált át a konyhából.

- Jaj ne. - jött rá hirtelen mindenki, hogy mire értette Italy.
- Ebbő' baj lesz. - tért vissza a színébe Transylvania.
- Hátha ő neki kivételesen ízlik! - adtam meg a választ mindenki fejébe.
- MI VOLT EZ A SZÜRKE?!?!?!? POCSÉ ÍZE VAAAN!!! - ordított az ország.

Ez nem jött be. Megint. Asszem' fel kell adnom hogy valaha bárki más megszereti a mákostésztát....

1126 szó! Ez sem rossz, mondhatom!

Valaki biztos hiányolja Vezlaniát és Lithuaniát, ezért mutatok még valakit:

Liet Vezlania ruhájában, csak sötétbarna hajjal, és lila (kék helyett) pólóban hama gyöngyből. Mostmár Vezlania nincs egyedül UwU.

A Nyeh legyen veletek!