Úton a célhoz 8/???

Romania szemszöge

Hihetetlen fáradtan ébredtem. Kicsit elidőztem még fekve, de továbbra sem tudtam hogy göthös vagyok, vagy mifene, hogy ilyen hulla vagyok.

- Valaki nem aludta ki magát? - kuncogott Hungary, amire egy kicsit bólintottam.
- Lehet túlgondolom az egészet? - gondolkoztam hangosan. Ezen így elgondolkodtam, majd megkaptam a választ Ungariától, egy köhögéssel.
- A francot gondolom túl! - ugrottam fel, és Hunhoz rohantam. - Hogy vagy? Mi volt ez? "Valamitadottazanő"??
- Hé, ez semmi- - majd megakadt a szava, és nyalogatni kezdte a kezét, ami kissé véres volt. - ség...

- Semmiség? SEMMISÉG?!?!?! Vért köpsz bakker, és ez semmi?!
- Hidd el, itt van a vöröskereszt alkotója, így tényleg semmi lesz...
- Bár ez igaz... - tűnődtem el halkabban.
- Akkor talán-
- Igenis hölgyem! - futottam a németekhez.

- Na mi okból kellett- - nyitotta ki az ajtónkat Switzerland, majd meglátta Hungary-t, és megállt. - Ez aztán nem a legjobb.
- Mégis mi olyan nem- - kukkantott be Czech.
- Sziaszt...ok! - köszönt Hun mosolyogva, miközben már lassan ömlött a vér a szájából.
- Szerencsére ezt könnyű megjegyezni, hogy mi lehet. Egyértelmű mérgezés. Azt viszont nem hinném hogy Hungary roncsolná a tüdejét...sőt, senkiről sem hinném ezt... - halkult el Switzer gondolkodásba.

- Én nem adtam neki semmit! - védte magát Czech.
- Alkohol talán...nem...ez...valami mesterséges lehet. - folytatta. - Óóóh, lehet hogy-
- A jó [^^"]rva anyját annak azt Eurasiának, ha ő mérgezte meg! - adtam ki magamból amit gondoltam, amire mindenki felfigyelt.

- Van neki anyja? Akkor...van nagyink?! - jelent meg Slovakia is. - Bár ha [^^"]rva a foglalkozása, akkor lehet vannak félnagynénik és félnagybácsik is?
- Slovakia, kérlek. - fogta a fejét Czech. - Ki etette beléd hogy Eurasia az anyánk?!
- Hát Eurasia.
- MI?!?! - kiabáltunk mind.
- Persze... - kaptam észbe.
- MI???? - kiabáltak ismét a többiek.
- Shhh, halkan, még létezik ez az Eurasia... - csitítottam, mire körbeálltak.

- Eurasia olyan mint a többi kontinens. Mások bizalmából él, amit táplál. Mint a hangyák a gombát, a hangyák táplálják a gombát, hogy azt megegyék ha elég lesz. - kezdtem bele.
- Ez azt jelenti, hogy meg fogjuk enni EU-t? - értetlenkedett Slovakia.
- Ez képletes volt. - próbáltam nyugodt maradni. - És ha nem bízunk meg benne, el fog pusztulni. Tehát Slovakiának is ki kell vernie a fejéből mindent, vagy nem bíznia Eurasiában. - felyeztem be. - Vagy ami itt nekünk célszerűbb...
- Mi az? - nézett Austria.
- Az a menekvés. - céloztam a lényegre, majd közbenéztem. - Germany hol van?

- Kellek? - jött ki a tömegből az illető.
- Te tudsz szervezni dolgokat.
- Értek hozzá.
- Menekülésiterv. Rajz a házról a kis folyósó végén egy függöny mögött. - soroltam. - Másnapra.
- Bízok benned. Azok után. - indult meg. - Holnapra?
- Kérlek. - majd távozott.
- Ti többiek pedig tekintsetek mindenre úgy hogy nem tudtok semmit. Nehogy bárkinek baja essen. - osztottam ki, majd Slovakiára néztem. - Te meg bennünk bízz, ne benne.
- Ez annyira nem fair... - duzzogott, de ez igazán nem érdekelt. A lényeg, hogy majd a végén már máshol leszünk. Vagyis én még mindig máshol. Nem adom fel a célom.
- Illetve Hungary... - fordultam még felé.
- Hmm? - nézett fel.

- Te ne próbálj segíteni.
- Mi?! Ehszt nhem enhedhetem! - beszélt véres szájjal.
- De most kell, megmérgeztek, és most nem szeretném hogy bármi történjen veled! - húztam fel magam.
- De serio Hun, Romaniának igaza van. - eggyezett bele Poland.
- Nhe véhdhjetek enhire! - feleselt vissza.
- Most az egyszer kérlek. Félek hogy ez meg fog ölni téged, és nem szeretnélek halottan látni téged, mert- - emeltem fel a hangomat, majd megakadtam. - Mert...
- Meht? - hümmögött.
Mert...

- ...Mert még látni akarlak! Többször, mint ilyen kevésszer... - nyögtem ki nehezen, majd hagytam ezt a témát. - Pihend ki magad. Ez az egyetlen feladatod, és ne követelj mást! Ne próbálj keresni, mert ha meghalsz, jövök veled! Nem akarok nélküled... - csúsztam térdre, majd elkezdtem bőgni.

Mindenki előtt...

- Háth jó... - üllt le végre. - Moht nincsh kohkázatvágyahm úgyshe...

Olyan megalázó ez az egész. Szerencse hogy nem mindenki látja.
- Holnap közösen elmegyünk... - próbáltam visszatartani a sírást. - Én megyek tovább, ti meg vissza, Ungaria úgy valahogy túlélheti...
- Romáhnia, én...méhg mindhigh nem mondhattham el... - kezdett bele, de megállítottam
- Ne most... - tartottam vissza a beszédét. - Még van idő máskor. Nem fog senkise veszni... Senki...Semmi... - hajtottam le a fejem, és ott folytattam a víztartalmam felét halkan kisírni...

Még mindig mindenki előtt...