Hungary szemszöge

Reggel kinyitottam a szemem, és rájöttem hogy mindenem fáj, fejemtől a térdemig. Ennyire másnapos nem igázán voltam...vagy ez a...
Na ne...

Gyorsan megnéztem a telefonomat.
- Március... - suttogtam. - Akkor jön a melegfront, zseniális...

Átmentem a másik szobákba, hogy megnézzem a lustanépet. Még mind alszanak, kivéve persze Erdély, ő vele van pár közös.
- Mind? - mondtam.
- Mint a tej! - bólintott. Na jó, imádom a nyelvezetének változatosságát.
- Hát jó, de tudod mi van most?
- Hát Március.
- És? Kik szeretik a Márciust?
- Mi, és Európa fele... - tolta arrébb a haját, esetleg hogy lássam a szemkötőjét, ami az enyémmel pont az ellenkező irányban volt, vagy csak hogy lássam a ravasz mosolyát.
- Szerinted tudják?
- Azt hogy leszbi vagy, vagy hogy Március van?
- Hát...igazából mindkettő, de most a hónapra értettem.
- Nem hinném. Akkor már mindenki másnapos lenne.

- Igaz is. - kuncogtam, amire Liet feléledt a földről.
- Mennyi az idő? - nyavalygott, miközben feltápászkodott, és egyből kiszúrt minket.
- Nem eladó. Mindenkié. - poénkodott Transylvania. Majd miután már egy fél perce elméjedett magában, kezdtük furcsálni a dolgot.
- Deja vu... - lehet megérezte hogy mi ilyen lükék vagyunk, és nem értjük.
- Ez természetes, hányszor is keltettünk már fel? - kezdett el feltekerni a hangerején Transylvania.
- Mi ez a hangzavar? - jött Romania hangja a gyógyfürdőmből. Jaj de jó, várhatok egy hetet, míg jön egy tisztább verziója.

- ROMÁNIA!! - sikított Erdély, és a nyakamba ugrott.
- Most meg mi baja? - emelte fel a hangját Romania, és én is.
- Az [^^"]zdmeg, hogy a román [^^"]ci képes meztelen lenni előttünk! - folytatta.
- Most komolyan, ki se látszódnak a bizonyos részeim, te meg itt káromkodsz már! - ment vissza az ország kicsit felhúzottan.
- Erre ha nem kellt fel volna mindenki, akkor senkise. - nézte végig a kissebb előadásunkat Liet.
- Legalább mindenki. - javítottam ki. Bár körbenézve tényleg volt pár pislogó szem és szempár. A pislogó szemre leginkább a gúnyosan vigyorgó Slovakiára értettem.

- Én már mindkettőt. - válaszolt, amikor ránéztem, majd a mosolyából megértettem, hogy mire vonatkozott. Tipikus nála ez, de ez most azt üzente, amit szerintem gondolt, miszerint, "Hááá, elárult a testvéred, a lányokra nyomódsz" amitől kicsit megijedtem, de tudtam, hogy csak a legrosszabb pillanatban csinálná a beárulást, és jelen pillanatban volt már rosszabb.

- ...Nani? - vonta fel a szemöldökét Japan.
-

Dettó, was? - mondták a németek.
- Hagyjuk a témát, és inkább arról koptassuk a szánkat, hogy tavasz van! - tért rá Transylvania, ami köztünk is megvolt.
- Azaz körübelül mindenki Európa szerte ünnepel, mert elkezdtek lázadni... -  halkult el Austria. - Juhé...!
- Most mi, néhány országnak sikerült ezzel jobb sorsra jutni! - oktatta Italy.
- Egészen a világháborúkig... - nyomta le mégjobban a hangját lefele, majd inkább telefont ragadt, és lógatta a füléből a kábeleket.

- Hát jó, ki szeretne lemenni akkor? - Poland kérdően nézett, leginkább a Visegrádiakra, de jutott másra is azért.
- Bárki? - végre kinyögte, bár látni lehetett, hogy leginkább ránk számít.
- Mi benne vagyunk! - mondtuk egyszerre.
- Én is! És szerintem Liet is! - jelentkezett Vezlania, miközben Lithuania vállára támaszkodott.  Csak én szerintem a vak is látja, hogy szinte kiszemeltként van Litvánia Vézlán számára?

(Igen, ez Vezlania magyar neve ¡-¡)

- Hát jó, mi németek, csakis! Hogy lekapjam a randit! - döntött Austria is, amire kapott két szúrós pillantást is. Egyiket én osztottam a "csakhogy" miatt, másik Lithuania a "randit" miatt. Vagyis szerintem, lehet igazából az egész mondatért. Vagy Vezlania miatt volt felzabosodva megint. Szegényt előbb Polanddal, most egy Ázsiai néppel...na jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szeretném őket közösen, igazából látni. Hogyan hívjam őket amolyan "shippnévvel", vagy mivel?... Áhh, Slovakia ért hozzá!

- Igazából Pol, miért volt annyira kedved pont velünk lenni? - nézett szét Czech, miután leértünk.
- Nem is tudom, csak úgy...tudjátok Márciusban milyen nap is van....
- Óóóóh.... - értette meg Czech és Slovakia, az utóbbi hangjában volt egy kis gúny is.
- Már most akarsz Hunnal lenni? - aljasan közeledett felém Slovakia, mire felkaptam a vizet.
- Hát...itt is együtt lehettek! - lökött neki Polandnak, aki meg Czechnek dőlt, aki meg nekiesett Switzerland lábának. De én is gonosz voltam, és magammal húztam a srácot, így most nem csak Poland és az én kínos helyzetemben vagyok, hanem...
Visegrad Four helyzetében...?

Romania szemszöge

Miután Slovakia is csatlakozott a lányok közé, mindannyian eltűntek. Helyette Visegrad Four helyezkedett el, aki a szokásosabbnál is zabosabban nézett ki.

Visegrad Four már nagyon régen volt testben, úgy a világháborúknál még. Akkor nekem elég volt megismernem hallatra, képeken is láttam már, és tudom, hogy egy komolyabb szlávosról van szó, aki képes kissebb szóvicceket mondani, de alapjából kemény.

Most viszont látom élőben és ez még kicsit szokatlan.
- Oh. - nézett a tömegre. - Ez most fura...
- Mi? - jó, nyílván tudom hogy mi, de csak hatásként.

De nem, lehet másra célzott.

Ugyanis elkezdett az alhas felé nyúlni a bal kezével, de a másik keze megálította.
- Hungary, mit csinálsz?! - csikorgatta a fogai közt.
- Valami szokatlan van ott, amit így még nem éreztem! - kiabált vissza. Magának.
- Az a magánszférám, nem engedem, hogy odanyúlj!
- Slovakia, ez most a miénk, és mi bajod, ha csak megnézem hogy mi hiányzik a lábaink között??
- Oké, hagyjátok abba!
- Ne most Csehország, koncetrálok!
- Most komolyan, a lábaink közti dolgot akarod megnézni Węgry?!
- Valami hiányzik, és tudni akarom! - majd abbahagyta, és megszűnt.
- Most tönkretettetek egy gyönyörű lányt! - sajnálkoztam.
- Én nem vagyok lány! - ripakodott rám Slovakia.
- De azért lányoktól lopsz, ez természetes... - toldottam meg a mondanivalóját.
- Figyelj Romania, most beszélhetnénk háromszemközt? - sóhajtott.
- Hmm? Miért? - tudakoltam meg tőle, de csak eltolt egy messzebbi helyre.

- Szóval ha ennyire...- - akadt meg a vállam melletti suttogásban.
- Ennyire mi? - sodortam el a kérdéseimmel.
- Szóval azt gondolod azért hogy csávó vagyok, igaz? - kérdezett reménykedve...