Poland szemszöge

- Mit csinálsz Hun? - jöttem ki a szobája ajtajából. Már visszamentünk lentről, úgy sem nagyon volt ott mit csinálnunk. Nincs a nappaliban. Hol lehet? Elment talán?
- Oh, itt vagyok, talán eltűntem? - szűrődött a konyhából.
- Mit csinálsz te ott? - néztem be. Hungary tömött a szájába valamit, de már ilyen "hörcsögszinten", vagy hogy nevezzem.
- Thansylvhania cshinálth kütöskalácshot kora hreggelh. - hümmögte teli szájjal.
- Aaahww, de aranyos vagy! - kuncogtam.
- Éééééss, én léptem is. - hátrált Transylvania a szobája felé.
- Tudja hogy a kedvenceim közé tartozik. - gyűrte le. - Esetleg kérsz te is?~ Szeretlek evés közben nézni, na!
- Eh, én, tudod, nem vagyok olyan zabagép mint te, ahhoz képest hogy nagyon nincs szükségünk kajára. Maximum akkor lehetünk éhesek igazán ha éhezik a lakosságunk...és én igazán csak akkor, leginkább... - tisztáztam vele.
- Esetleg csak egy kósti? - vett a szájába egy hosszabb szalagszerűt a dologból.

- Legyen. - adtam be a derekam, mire rögtön belenyomott a számba. Miért kell ilyen durván etetni engem mindig?

Hmm, amúgy eskü nem is olyan rossz. Rosszabbra gondoltam amikor meghallottam hogy "Thansylvhania" készítette. Ahogyan ismertem a lányt, legalább káposztásra csinálta volna vagy egyéb dologgal dobja fel, de nem. Teljesen normális...finom.
M

int a nagymarosi. És már ahogy tudjuk, az Visegrád mellett van, rossz nem lehet.

Majd megláttam hogy ugyanazt adta nekem amit ő is zabál, így elrántottam a fejem tépve azt és magamtól, majd egyből eltüntettem a gyomromban.
- Valaki szintúgy szereti?~ - húzott közel hozzá.
- Talán. Nem mintha ezután naponta ennék. - kaptam be az utolsó kisujjnyi darabot, ha egyébként lenne bármilyen ujjunk.
- De kár érte...pedig órákig tudnám nézni. - ragadta meg a hátam.

- W-wegry, mire készülsz? - ijedtem meg.
- Áh, semmmmmííí~... Csak egyél! - etetett még a szokásos stílusában.
- Hé-hé-hé, mondj kérlek legalább egy okot hogy miért lenne érdemes ez. - állítottam meg.
- Nos, talán mert érettebbnek fogsz tűnni. - felelt, mire rögtön felkapta az érdeklődésemet.
- Hát jó. - mondtam.
- Amúgy nem. Ha ez így lenne országoknál, nálam rég sovány lennél! - nevetett, mire rávetettem egy csalódott és egyben durcás arcot. Na melyiket fogja meglátni benne előbb?

- Aranyos vagy. - hagyta abba. Banyek, ebből nem tudhattam meg! - Tudod, én szeretek úgy kinézni mint egy pedo leszbikus, szóval ne is álmodj arról hogy más leszel! Én így szeretlek, és senki más nem fog úgy mint én. Jobb vagy mint a "Gabko chili" és már ahogy tudjuk, az Visegrád mellett készült, utált nem lehet!
- ...Köszi... - kezdett izzani a fejem a cukker mondatai miatt, miközben egy huzamban mosolyogtam. Adtam egy enyhe puszit a szájára, csak hogy ingereljem mégjobban a napokban történtek után is, csak jó módon. Majd rájöttem hogy fel is kéne öltöznöm mert már negyed kilenc van, és felfázni meg nem akarok mezítláb a hideg kövön, szóval ezzel otthagytam Hungary-t úgy öt percre.

Öt percre.

Ennyi idő elég lehetett neki arra hogy legközelebb Slovakiát nyúzva lássam a barát nőmet. Czech meg nyílván fotózta, mert neki ez kell.

- Erről hogy tudtam lemaradni? - kérdeztem tőlük.
- Ő akarta hogy jöjjek! - mutatott Czech Slovakiára.
- Ő vette fel videóra ahogyan beszélgetünk! - lépett rá Slovakiára Hun.
- Én hibám ez az egész, vágom. Na, így nem maradtál le semmiről! - válaszolt Slovakia.
- Pontosan. Csak kicsit hosszabban mondtuk el, mint amilyen rövid neve van a V4 bisztrónak! - gondolta végig Czech. - És már ahogy tudjuk, az egyik legrövidebb rövidítés a V4.
- Nincs mit hozzáfűznöm... - sóhajtottam, majd Hungary-t meggyőzve elengedtem vele Slovakiát.
- De ami jó, hogy nem is hosszabb a videónál amit megosztottam a csoporttal! - vidult fel Slovakia nézve a telefonján mások válaszát. - "Ne próbálj most menekülni, csak mert Poland azt kérte hogy most engedjelek szabadon!" Vajon ki írhatta ezt...?

579 szó.

Fhú, ha jól tudom tegnap nem volt rész, ami azért lehetett mert valamiért a Wifink elkezdte leiratni a végrendeletét, szóval most igyekszem minden órát kihasználni amíg van.
Tudom hogy így a könyv végén nem igazán kellene kihagyni napokat, ezért igyekszem minnél gyakrabban írni, így nem is nagyon volt fontos ezt elolvasnod!

A Nyeh legyen ve-

Ja, még nem!
Ugyanis story time:

Dióhéjban láthattátok a fenti képet:

Fordításra ott a Google, én a gyenge román tudásomat vetettem ebbe, de nem néztem meg még a Google fordítását.

Na de!
Utána random elkezdtem Oneshotokat írni Aminóra angolul, mert hogy fejlesszük a tudásomat.
És ahhoz rajzoltam ezt a drága Romániánkról:

Jesus!
Csak egy darabka belőle, de szerintem a többit nem is akarjátok látni belőle...

És nem vicc, az előbbi rajz után készült úgy fél órával később!

Na de ez nem is nagyon lényeg, csakis érdekesség.

A Nyeh legyen veled!