Russia szemszöge

Hungary napok óta nyomtalanul eltűnt. És ezzel nem csak én vagyok.
Ebben mindenki eggyetért.

Szóval kezdtünk félni hogy végleg meghalt, amikor elkezdett írni nekem. A felhasználó nevét szimplán "Hungary-re" cserélte, tehát egy ok, amiért nem önmaga.

Hungary: Szia Orosz!

Miért nevez Orosznak?

Russ: Történt valami? Mindenki azt hitte hogy meghaltál.

Hungary: Sajnos nem csak hogy élek...

Ez annyira depressziósnak hangzik.

Russ: Nyögd már ki! Mi a probléma?!

Hungary: [^^"]zdmeg, még egy élet is vagy bennem!!

Ez most összezavart. Micsodát jelenthet ez... Azt talán hogy...

Russ: Ezt úgy érted...

Hungary: Úgyértem, hogy bennem van Austro-Hungary utódja! És emiatt nem adok életjelet. A gének keveredtek bennem és Austria között, amikor két fél voltunk! És ez Austro-Hungary terve volt... reméled megérted hogy miért nem írtam senkinek se. Hamarosan Slovakia úgyis elmondja nektek mind bővebben. Most viszont magányra van szükségem...

Erre köpni-nyelni nem tudtam. Ezt nekem elég bőven elmondta...

Viszont a gondolkodásomat Slovakia hívása megszakította.
- Héj, rokon! - köszöntött. - Van kedved mindenféle biológiai magyarázatokat hallgatni?
- Hungary miatt? - kkérdeztem, mire a válasz egy rövid "ühüm" volt.

- Ezt már elmondta neked?
- Igen, megírta. Kik lesznek ott? - érdeklődtem.
- Mindekit, akit érdekel, és Hungary haverja. Például Poland, Austria, Romania, az új távoli srác, akinek elfelejtettem a nevét...-
- Americára gondolsz? - néztem nagyot.
- Ja igen, az volt a neve. De szerintem inkább ismerkedésből jön... - gondolkodott hangosan. Ez most egy jó kérdést adott.

Menjek, vagy ne menjek?

Ha megyek, megismerkedhetek jobban a kiszemeltemmel, esetleg még barátok is lehetnénk. Ha viszont nem megyek, tovább beszélgethetnék Hungary-vel, esetleg megadja America számát, és ez nem tartalmaz biológiát.

- Várjatok rám. - határoztam el, és azzal a lendülettel kinyomtam a hívást.

Transylvania szemszöge

Slovakia a házába hívott valemennyiünket, de mivel én ismerem Slovakiát, egyértelművé vált, hogy nem fogunk normálisan elférni.

Slovakiának nem is igazán az a fontos hogy látogassák, inkább csak hogy ő jól meglegyen.

Most viszont elhívta aki akart jönni Hungary-vel kapcsolatosan. Persze engem látogatva hívott el.

Mikor már jó páran összejöttek, Slovakia késznek gondolta a helyzetet.
- Szóval mint tudjátok, Hungary teljesen magányba vonult, így gondoltam, hogy elmondom miért is. - kezdett bele.

Kábé csak én, Romania, Poland, Austria, és Germany figyelt, szóval páran akik igazán kedvelik Hungary-t. Romania más értelemben, de nem is baj.

- Kezdésnek tudhatjátok hogy Transylvania miatt szállásolnunk kellett a Semmi aljrára, tehát mint igazi embere- - rezzent össze az ajtó csapódására, majd egy kicsit kócos, aranybarna fejű fiú bukkant ki rajta.
- Bocsánat a késésért, tudja messze lakom. - köszöntött minket.

Egy ideig csak bámultuk, hogy ő mit keres itt. A kivételek akik nem hallgatták, azok most odafordultak, és meredtek.

- Hé, senki sem hallgat végig?! - idegeskedett Slovakia.
- Ühmm, én csak ismerkedésből jöttem. - válaszolt, majd hozzánk fordult. - America vagyok, lehet hogy hallottatok már rólam, de nem hinném hogy így láttatok már. Hungary hívott ide hogy megismerkedjek veletek. Remélem nem zavarok.

Slovakia csak a halántékát maszírozta.
- Rendben, szüneteltethetjük a beszédet egy tíz percre. - egyezett bele. - De a fontos dolgot nem lehet halasztani.

És ezeket pont Slovakia mondja...

Russia szemszöge

Tekintve, hogy más miatt jöttünk, mindenki szétoszolt, ahova tudott, egyedül csak én maradtam a földön ülve, mivel nekem nem volt hely. America körül sem voltak nagyon emberek, csak néha kérdeztek, per mondtak valamit, tehát megunhatta az ácsorgást, helyet keresett magának

Idegesen néztem az új jövevényt, amit vagy észrevett, vagy csak mellettem talált valamennyi rést, és társaságot, közeledett felém. Én az izzadságcseppeimet az arcomon beletöröltem a sálamba, nehogy észrevegye, hogy egy nagy, és erős ország idegeskedik miatta.

- Hé...! - ült mellém. - Nem te vagy Russia Szilveszterkor?

A válaszom egy enyhe bólintás volt. - Igen, és te vagy America, azt már tudtam.
- Nem vagy túl beszédes, azt látom. - folytatta. - De azért van kedved velem társalogni?

Persze inkább maradtam volna csöndbe, de belül éreztem azt a "Miért ne?" érzés. Amit lehet kimondtam, ugyanis elkezdtünk beszélni.

A szívem a torkomban dobogott, mikor mondta, hogy ő is kedvel engem. Sajnos lehet kevésbé, de bármi lehetséges! Hungary-nek igaza volt, van esélyem vele. Ez is húzott idáig minket, hogy együtt így egy kicsi ország otthonában együtt töltsünk tíz percet.

Ami lehet kicsit több volt, ugyanis Slovakia inkább annak mondott valamit Hungary létezésről, akit tényleg érdekelt. Tehát Austria, Poland Transilvania, és Romania(?) figyelte, hogy miket mond egy apró ország nekik. Majd mikor valamit mondott Polandnak Slovakia...

Jaj, de epik! Várjátok hogy mi lesz Russia és America között?
Esetleg valaki rossz szemmel nézi? Mi lehet Polandnak olyan fontos, hogy Slovakia külön mondja neki?

Na ez itt mind kiderül a következő részből, szóval újabb epppppik rész lesz!

Ha elkészül!