Russia szemszöge

Americával éppen beszélgettünk, mikor hirtelen lépteket hallottam. Egyre közeledő, gyors lépteket. America csak később hallotta meg.
- Várj egy kicsit. - mentem az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, erőből neki csapódott Transylvania, csaknem kitörte az ajtót. Majd vörösen izzó fejjel idegesen nézett felém.

- Nem esett komolyabb bajod? - nyúltam segítőkézzel, de ő erővel rámarkolt, és magához húzott.
- Idefigyelj Szovjet[^^"]zi! Véged van. Megfertőzted a testvéremet, ezért kiírtom belőletek ezt! - ordított, és a földre dobott.
- Russ, jól vagy?! - kiabált Amerika. Nehezen felálltam, és mondtam volna, hogy "Semmi baj, elintézem", de a homlokom vérzett, így ezt hazugságnak venné, és persze az is.

- Persze biztos nem lenne rossz a véretek... - mosolygott aljasan Transylvania. - De nem szeretnék csatlakozni hozzátok.
- Hagyd ezt Transylvania! Nem túl komoly dolog ez! - próbálkoztam, de nem volt túl hatásos.
- Ha már így állunk... - állítottam meg egy pillanatra. - Csatlakozok.
- Russ, elég bajod történt így is! Ez a csaj meg egy lázadó! A szeretteiért is küzd! - aggódott America. Közben felpofoztam Transylvaniát, aki szintúgy a földön feküdt már.
- Heh, mintha én nem a szeretteimért... - léptem rá az ijedt lányra, és már készültem melegebb helyre küldeni, mikor mindenki felbukkant. Igaz, sejthettem volna, hogy itt lesznek a hangoskodás miatt, de valamiért akkor mindenről megfeledkeztem.

- R-russ? M-még mindig te vagy? - kérdezte Hungary Czech vállán. Austria ugyanígy volt Lithuania vállán.

Magamra néztem. A kezeim, és az egyik lábam vörös volt, ami egyre kevésbé lett.
- I-ideges vagyok. Bocsánat... - engedtem el Transylvaniát, és majdnem teljesen normális lettem.
- Ha...remek. Akkor...távolodjunk mégjobban el. - mondta Austria, és Lithuaniával elment. Ettől Hungary is feltápászkodott, kevésbé tűnt összezavartnak.

- Mi volt a konfliktus tárgya? - kérdezte Slovakia.
- Azt most nem tisztáznám... - porolta le magát Transylvania. - Jobb az hogy ez a [^^"]zi majdnem megöllt.

Mindenki rám nézett.
- De ez azt hiszem az én hibám... - folytatta elhalkulva. Hungary megölelte Transylvaniát, valamit súgott neki majd elment ő is.
- Sajnálom Russia... - kezdte Transylvania. - Ez eléggé fel[^^"]szott, tudod... - vakarta a tarkóját Transylvania.
- Persze, nem mindenki fogadhatja el az ilyen embereket... - fogadtam el a bocsánatát.
- Akkor visszamegyünk? - ölelte át a karomat America.
- Hm? Miért is ne? - hagytuk ott Germany-t, Polandot, és Transylvaniát.

- Egyébként tudod hogy mire gondoltam? - kötözte be a vérző homlokomat America.
- Most vegyem át a gondolataidat a kezeiden keresztül? - mosolyogtam.
- Pfft, ha tudsz? - nyomott egy puszit a fejemre.
- Nem, épp ezért mond el! - fogtam meg a kötést.

- Rendben, tudod... Mindjárt Valentin-nap... - kezdtett bele. - Gondoltam, hogy most elmondanám a szüleimnek, hogy vagy nekem... Illetve beszélgethetnénk a barátainkal is esetleg ilyen kis parti szerűen...! - ötletelt.
- Nem is tudom... Mivan ha kidobnak minket...? - kérdeztem.
- Engem ideiglenesen dobnának ki, téged meg gondolom örökre, de a szüleim majdnem teljesen elfogadóak! Igazából tudják hogy meleg vagyok! - nyugtatott meg.
- Rendben, azt hiszem ez elég elfogadható ajánlat. - pirultam el már szinte lehetetlenül.
- Naaaa, azért ne vegyél ennyire túlzásba~~~...még! - kezdte játszani a játékomat.
- Flörtölünk?~ - mosolyogtam, és elővettem egy kulacs vodkát, hogy hátha mégvörösebb leszek.

Igen, én is áthágom a szabályokat, csak EU nem nagyon tud velem mit kezdeni.

A végén már olyan vészesre mentem, hogy már bárki hihette volna, hogy itt helyben meg[^^"]rom Americát, de abban a pillanatban megállított.
- Russ, állj le! - tolt el.
- Előtte mond ki!~ - udvaroltam még egy kicsit.
- Alright, you won...! - egyezett bele, majd megigazította a kötésemet...

Ki várja a Valentin-napi 40. részt?