Hungary szemszöge

Slo': Sürgősen kell nekünk egy bármiféle érme!!

Na mit akar így kora reggel ez a barom?

Hedvig: Minek? Mi az hogy "nekünk"?

Slo': Ja, csak jött Japan, és most épp Kokkori-San játékát akarjuk játszani, csak nincs hozzá egy érme! Aprópénz is jó lenne! Csak. Kell.

Romania: Hungary biztos odadná kölcsönbe azt amivel legyőzött, nem?

Czech.Rep.: Na jó, az az eset kifejezetten poénos volt!

Romania: Meg se szólaljatok arról hogy mit láttatok élőben pár hónapja...

Most mondjam el hogy nem adhatom oda? Mert nem tudnám aprópénz formájában visszahozni azt a húszforintost...

Hedvig: Bocs, de elhagytam azt a húsz forintost.

Slo': De kár! Pedig Japan direkt sokat szenvedett a latin fordítással...

Slo': Várjunk! Egy haverunknak biztos van aprópénze!

Switzer: Nem.

Ez azért jó volt!

Slo': Kölcsönbe? Se?

Switzer: Ki tudja mit akartok azzal!

Slo': Naaaa, egy olyan okos, és bátor ország mint te biztos nem lenne ilyen engedetlen, igaz?~

Hát nem hinném hogy be fog válni a hízelgé-

Switzer: Hát...de folyton nézni foglak titeket, és ha elcsenitek-!

Slo': Nem fogjuk! Többiek is nézni fogják!

Töltött_Káposzta: Akár...

Romania: Mindjárt jövök talán, csak még befejezem az új naplójegyzetemet, és mindjárt vége is lesz a Rómeó és Júliának is...

Pasta: Én is jövök! Csak biztosra!

Slo': Akit érdekel az jöjjön hozzám délután!

Jaj de kár, én inkább Polanddal leszek...

Polska: Engem érdekel.

Remek, jön az egész famíliám. Ami a testvéremből, és a barátnőmből áll. Igazi nagy család, tudom.

Ránéztem az ölemben ülő Polra, aki olvasta az üzeneteket.
- Ha te jössz, jövök veled! - szólaltam meg.
- Tudom. Épp azért jövök mert ismerem Slovakiát és biztos csinál valami baromságot amin együtt nevethetünk. Na meg hogy irigykedjenek rajtunk. - vigyorgott.
- Ezeket figyelve tényleg megéri. - egyeztem bele, majd elkezdtem a vállát harapni. - Ez esetben még erősítsük meg hogy nem vagyunk szinglik, hanem egymáséi...

- Mi történt Poland vállával? - köszöntött Japan.
- Oh, csak megpecsételtem. - fogtam meg a vállát Polandnak, mire felszisszent. - Így jár az aki egy vámpírral van folyton.
- Véresre haraptad... - jegyezte meg Ittálpia is.
- Na és, mit tudok tenni ellene? Verjem ki a fogaimat? Visszanő, próbálta, és Romania mindig depijében húzza ki a sajátjait. Nem lehet ez ellen mit tenni. Csakis tűrni. - öleltem meg Polandot a nyakán keresztül.
- De akkor mi is folyik itt konkrétan? - tért rá Poland.

- Ott az a tábla! - mutatott Japan egy elég maszatos, de kivehető betűkkel írt papírlapra, amin volt még valami embléma is. - A lényeg hogy ketten vagy többen kérdeznek Kokkori-Santól, aki válaszolni fog a betűkkel. Ehhez kell az érme, ami jelenleg svájci frank aprópénz.
- Mutassuk már meg! - izgult Slovakia mellette.
- Pillanat. - még Japan megmutatta Switzerlandnak hogy épségben van a pénzérme, majd leült mindkettő a lap mellé, lerakták az érmét az emblémára.
- Lehetek idéző? - kérdezte Slovakia. Japan bólintott, mire Slovakia körbenézett.
- Valaki, kérdés amit meg akarna tudni? - kérdezte.
- Mikor és hogy fog Románia kipurcanni! - jött rögtön Erdély.
- Hallottam. - közölte Romania
- Nem érdekel. - mosolygott. - És most?

Japan és Slovakia odarakták az egyik kezüket az érmére.
- Eredetileg ujjal kéne, de kézzel is működött itt. - mondta Japan. - Slovakia? Akkor kezded?
- Kokkori-San... - kezdte Slovakia. - Válaszolnál a kérdésünkre?
Igazán nem figyeltem rájuk, de amikor felordított Slovakia, miszerint "MI AZ HOGY MERGEZESBEN IDEN", már akár Poland nyakába is ugrottam volna meglepődötségemben ha nem tudnám hogy ő egy nádszál, és hogy nincs is nyakunk. Erre utólag jöttem rá.
- Slovakia, nincsenek ékezetek itt, azért jött ki ez. - magyarázta. - Sejtésem szerint ez azt jelentené "mérgezésben idén".
- Lehet-féltesó, ne mérgezd meg magad! - ölelte Italy magához Romania lábait.
- Hé, ki mondta hogy egyáltalán én fogom megmérgezni magam. Lehet hogy más, végülis sokan utálnak. - nézett Transylvaniára Romania, aki erre csak megforgatta a szemét.
- Igazából elég volt nekem az időt tudnom, de ezek szerint lassú, fájdalmas halálban lesz részed. Zsír. - nem vette komolyan a helyzetet, ahogy Ittálpián kívül senki. - Érdekel ez a játék...
- Gyere Transzi! - vigyorgott Slovakia.
- Ne merészelj ilyen becenevet állítani nekem! - figyelmeztette.

Játszhattunk úgy két óráig ezzel, annyira hogy a délután hatból lett tíz óra. Igen...így lehet hogy ez nem két óra volt hanem a kétszerese. De annyira rövid időnek tűnt ahogy minden baromságot kitalálnak, én meg vagy nevetek, vagy épp Polandot piszkálom.
- Itt lenne az idő elköszönni. - tolta az ujját Japan a "Goodbye" szóra.
- Wháó, nem gondoltam hogy ilyen jól sikerül ez! - emelte fel a fejét Slovakia. - Ééééss persze hogy ilyen sokáig, hehe... De itt maradhattok nálam!
- Hogy? - futott át a fejemen. - Mármint, mi eleve szűkösen férünk el, mi van ha vízszintesben leszünk mind!
- Én nem. Én még mindig félek a boszorkányoktól. - szólt bele Romania.
- Mostmár nem kell tőle félned, helyette lesz Mátyás hollója aki kitépi a szemed hamarabb mint Magyar a leutóbbi forradalmán. - sziszegte Erdély a hegyes fogai közt.

- De most komolyan, elférnénk tényleg? - mondta Poland is.
- Szőnyegen és kanapén igen. Na meg az ágyam, izé...ki kéri? - Switzerland pont elment a féltett frankjával együtt.
- Én mehetek? - jelentkezett Italy.
- Oké. Kihasználhatod. A ágyam elkelt! - tapsolt Slovakia. - A földet meg lestoppoltam magamnak...

- Vee~ Jössz velem Romania! - jelentette ki Ittálpia.
- De-he én mással akarok lefeküdn~- de a kissebb rokona már húzta Slovakia szobája felé.
- Nem számít! Bárki megmérgezhet! És mégiscsak a rokonom lehetsz! - vonszolta.
- Anya segíííííts, meg akarok pusztulni Ungaria nélkűűűűll! - nyüfögött fájdalmasan már a földön feküdve Románia, Italy meg csak kitartóan húzta...

854 szó.

Ismét egy viszonylag hosszabb rész. De ez ugye nem baj nektek, hiszen elolvashattatok több mint száz részt, ez meg sem kottyan nektek! Ugye?

Eh, fáradt vagyok. Megyek még írni hogy még fárasszam magam.

A Nyeh legyen veled!