Romania szemszöge

Szerencsém hogy Valentin nap után visszamehettünk a saját helyünkre, ugyanis már nem bírtam volna ki egy kevés vagdosás nélkül. Igaz, nagyon már nincs miért, de...nem is tudom, talán mégis...?

És persze hogy ekkor sem hagynak nyugodni. Csak elkezdett felvillanni a telefonom, máris idegesen lenyomtam a töltőtollamat, ami a jelenlegi eszközöm volt.

Romania: Mi a franc van itt?!

Czech.Rep.: Na vajon mi, a bátyám megint szekálja Hungary-t és Polandot!

Slo': Nem is igaz!

Polska: Ja, csak éppen olyanokat írsz hogy "Olyan cukik együtt, már csak [^^"]szniuk kéne!", ez teljesen nem piszkálás...

Hungary: Nem azért, de igaza van Polandnak...

Slo': Persze hogy te mondod hogy igaza van neki~

Hungary: [^^"]ssolj te Magyar felvidék [^^"]csög, ha majd be[^^]sztad a [^^"]rva szádat, talán megkíméllek és csak szíjat hasítok a hátadból megint!!!

Slo' offline

Hungary: Ezt is elintéztem! Ki a következő?

Romania: ...

Polska: Az igen Hungary, ennyire sem káromkodtál még életedben!

Hungary: Heh, tudom~

Hungary: Apropó, Romania, szeretnél hozzánk jönni egy szerencsejátékra? A nyertes bármit kérhet a vesztestől?

Romania: Igazán? Bár nem igazán érek rá...

Hungary: A nyertes? Akármit!

Kezd ez érdekelni...

Romania: Akármit?~

De piszkosak a gondolataim...!

Hungary: Csak csatlakoznod kell...~

Most menjek hozzájuk? Mi van ha látják a friss sebeket? Mondjuk igyekeztem elég gyengén, és csak most kezdtem el...
Majd találok kifogást!

Romania: Ott leszek!

Hungary: Remek, várlak!

Czech.Rep.: Csak...khm, Romania, ne erőszakold meg.

Romania: Hát jó...

Mert belefűzöm! Na jó nem, persze...

Gyorsan felkaptam a dolmányomat, amin keresztül még véletlenül sem látszódik az új csík, - Mivel hogy most egyre került idő - és indultam a szomszédba bekopogni, névszerint Hungary-hez, illetve a kissebb fiú verziójához.

- Oh, már itt is vagy? - nézett ki Hungary megilletődve.
- Igen, mert én nem kések órákat, mint ahogy a kishölgy. - mosolyogtam, majd beljebb mentem. - Miféle szerencsejátékról van szó?

Erre csak odajött Transylvania egy ajtó mögül, és felmutatott egy érmét.
- Fej vagy írás... - suttogták a két vállamnál.

- Az meg mi a káposzta? - néztem kérdően.

- Ez egy szavazós szerencsejáték! - kuncogott Hungary, megfogta   azt a kerek izét, és megmutatta az egyik felét. - Ez itt egy húszforintos. Mint látod, két fele van. Egy valaki az egyik felére szavaz, a másik meg ami marad neki. Feldobja valaki az érmét, és attól függetlenül, hogy melyik oldalára esett, eldöntjük, hogy ki is nyert. Ha a te szavazott oldaladra, akkor nyílvánvaló, hogy te vagy a győztes, mivel jól tippeltél. És minden játékos egyenlő a másik előtt, szóval ha az én szavazott oldalamra esik, akkor vesztettél. Elég bonyolultan mondtam el, igaz?
- Nem igazán, én szerintem megértettem. De miért pont húszforintos? - gondolkoztam hangosan.
- Csóró vagyok, ezért csak ennyit találtam, és alapjából hasonló esetekre használtam. Plusz ez a magyar pénznem. - válaszolt közömbösen, majd a kezembe nyomta. - Kezdj te a választással, mivel új vagy ebben. A fej az alszimmetriás rajz, az írás meg a BP-s húsz.

Egyértelmű volt a választásom a "BP" szó hallatára.

- Akkor legy en az írás. - adtam vissza neki. Ő meg odaadta Transylvaniának, aki már nagyon izgatott volt valami miatt.
- Transylvania, tudod most mit kell tenni. - jelentette ki Hungary. A fejedelemséglány értett ebből, feldobta az érmét, ami utána a tenyerében landolt. Rácsapott a kezével hogy fokozza az izgalmat.

Most mi komolyan ilyen játékot játszunk, és élvezzük. Mintha ötszáz évesek lennénk csak, de ez most nem zavar... Ezt magamért teszem~

- Na? - kérdezte Ungaria.
- Hát... - nézte a hátunk mögött Transylvania az akcentusával beszélve.

- Magyar, a javadra ment! - mutatta fel. Az érme fején virított a "MAGYARORSZÁG" felirat, mintha csak ő is Hungary-t dicsőítette volna.

Ennyit az egészről... Czechnek a végén már semmi értelme sem lesz, ugyanis megfogom tagadni hogy na...

Hungary büszkén mosolygott, és ahogy láttam, Transylvania ugyanezt váltotta ki. Kezdek félni a két vámpírlánytól...
- Ömh...mit akartok? - mosolyogtam kínosan, mire Transylvania tolni kezdett az egyik ajtó felé, pont amin kijött még az egész elején.

- Majd megtudod, de tedd, amit Transylvania kér! - búcsúzott tőlem. Ami viszont odabent történt, azt nem tisztáznám, talán még a kanyarónál is rosszabb volt...

Hungary szemszöge

Órákat vártam Romaniára és Transylvaniára, de az unalmat megoldottam úgy, hogy elhívtam a V4 tagjait, hogy lássák azt amit kiérdemeltem.

Hogy mit, azt mindjárt mindenki látja.

Mire meghallottuk Romania nyavajgó hangját, tudtuk hogy közel van, és mindenki Transylvania ajtaja elégyűlt.

Hamarosan megjelent Erdély, aki éppen kitolta a kínosan kivörösödött Romániát.

Romania magyaros női népviseletben volt, amit Transylvania ügyesen megoldott vele. Vörösödése már átment haragba, amint meglátta a többi országot is, aki éppen kineveti, illetve hogy Czech kikészítette a fényképezőgépet,(ami még mindig nála volt) és vagy öt képpel lett gazdagabb.

- Óóóóóhhh, valaki szeretne még csinosabb lenni? - nyomtam a fejébe egy cicahajpántot, amit még Japantől kaptam anno. Ettől még vörösebb lett, hamarosan viszont végképp ki lesz.

- Hát, úgy tűnik mostmár csak én vagyok itt az egyetlen férfi... - mutatott büszkén magára, amitől Romania végleg kirobbant.

A következő jeleneteket meg én, Poland, és Czechia közösen kifejtettük egy mondatban, ami Slovakiának tanács és parancs:

- Futás van, Slovakia!

799 szó.

XD persze hogy nincs meg 800 szó, hogy szivassalak titeket!
>w<