Úton a célhoz  3/???

Romania szemszöge

Pár perccel később az állat megállt, én meg leszálltam, illetve a rázkódás hatására mellérókáztam, hogy finoman mondjam. Bírnom kéne a rossz utakat, méghozzá főleg nekem.

Összeszedtem magam, és megnéztem, hogy hova vitt ez a lény pontosan. Nem láttam viszont semmit se amiért idehozott, szóval inkább elindultam egy irányba, otthagyva az állatot.

Nem kellett sokat sétálnom, már beleütköztem egy sűrűbb részébe az erdőnek, ahol percenként tehettem két métert. Így esett, hogy úgy hat körül érkezhettem egy szabadabb részére, ahol viszont már fáradt voltam a sok esemény után, meg főleg hogy a fájdalom is csak fokozta.

Csak egy kis időre térdeltem le a földre, mikor suhogást hallottam mögülem. Hátrafordultam, de nem láttam semmit, se senkit. A legutóbbi után kezdek elővigyázatos lenni.
- Kukucs! - suttogott valaki a fülembe, amire rendesen felugrottam.

Egy ideig csak néztük egymást, majd nagysokára megszólaltam.
- Már megint te? - nyugodtam meg a maszkos országot látva.
- Félsz talán? - vágott vissza egy kérdéssel.
- Félni? Mitől? - játszottam a bátrat.
- Talán éppen tőlem...! Vagy a vadaktól... - hajtotta le a fejét, és a sebemre nézett. - Pontosan mi történt veled?
- Hát...elég hosszúra nyúlna, hogy megértsd-
- Hallani akarom.

- Hát...oké... - egyeztem bele, majd elkezdtem így-úgy lehetőleg röviden magyarázni, a babérkoszorútól, a furcsa állatig.
- Egy szarvas volt az. - szólt közbe.
- Egy szarvas?
- Te komolyan nem ismered az állatokat?
- De igazából...csak ez még ismeretlen...volt.
- Mindegy is, örülj hogy nem evett meg.
- Megevett volna?!
- Nem bakker, azok kérődzők. - mormogta, majd eltért a témától. - Kezd sötétedni, lehetőleg ülve aludj.

- Miért is? - tapintottam rá az új témára.
- Nehogy mégtöbb bajod legyen feljebb. - válaszolt közömbösen.
- A-...a szívemre gondoltál? - pirultam el a gondolattól. Mocskos vagyok, tudom.

- Nem, a tüdődre, az éjszaka ha fekszel, ráülnek a boszorkányok a mellkasodra, és tüdőgyulladást kapsz. - sutyorogta, mintha egyáltalán nem érdekelné.
- Jah, persze, heh...Transylvania már mesélt erről, azóta mindig bezárom az ajtókat ha az este jön... - zavartam el a kínosságom, és rögtön neki is döntöttem a hátamat egy fának, hogy kipihenhessem magam.

Békésen aludhattam, mikor felriadok arra, hogy valami rám esett. Gyorsan kipattannak a szemeim, hátha még elriaszthatom a boszorkányokat, de nem, csak egy ág esett rám.

Körülnéztem, és észrevettem, hogy a maszkos illető eltűnt. Még egyszer körbenéztem, hátha itt van a közelben, helyette viszont egy ismerős dallamot hallottam arra, amerre még nem jártam. Elkezdtem arrafele menni óvatosan, hátha nem botlok bele egy újabb vadba.

Egyre erősebb volt a - valószínűleg női - hang, egyre közelebb kerültem egy melegebb környezetű helyhez. Majd mikor már a sarkon hallottam, kilestem egy fa mögül, és láttam a maszkost.

Ott volt egy forrásszerű víz szélénél, mellette volt egy üveg is, valami barnás-vöröses löttyel. Lehetséges hogy ő maga egy álcázott boszorkány?

Eleinte csak bámulta a forrást, majd elkezdte lassan leszedni a takarós ruhaféléjét, aminek a látszatára megnyikkantam, talán túl hangosan, ugyanis abbahagyta a dúdolást.

Hirtelenül fordult felém, így teljesen szabadon látszódtam egy leskelődő kisgyereknek.
- MI A POKOLT KÉPZEL MAGA HOMO PERVERZ?!?!?!?!! - kiabált rám teljesen kislányos hanggal, amire menekülőre fogtam.

Fogtam volna, de ő előbb fogott meg a galléromnál fogva.
- Ne menekülj, hanem mond hogy félsz tőlem. - beszélt ismét a normális hangján.
- Jól van...(itt nagy levegőt vettem) a
Azt hittem hogy boszorkány vagy, mert mostmár jópárszor hallottam erről, és hogy te is mondod, elkezdtem megijedni, mert kérdeztél a sebemről is, ismered az állatokat, és most itt vagyunk egy forrás szélén, úgy hogy ott van egy üveg... - kezdtem el mutogatni, meg magyarázni a dolgot.

- A forralt boromra gondolsz? - nevette el magát.
- Hát...ha az...? - engedett el végre.
- Menjünk vissza inkább, már nincs is kedvem fürdeni... - fogta vissza a nevetését. - Jó lesz az úgy neked?

Szóval csak be akart mártózni a vízbe. Teljesen megértem, én is szeretem a vizet. Főleg Hun gyógyfürdőjét!

- Igen, mehetünk. - bámultam a semmibe lesokkolva.

Már egy ideje csak ülltem, de nem jutottam el az alvás szintéig. Folyton magamtól kérdeztem kérdéseket, hátha az egyik megválaszolja a másikat. De nem, nem sikerült. Sosem fogom megtudni, hogy ki áll a maszk mögött.

Lassacskán már azt vettem észre, hogy az előbb említett személy teljesen átkarol.
- Mit csinálsz...?! - ropakodtam rá ilyen régies suttogós hangon.
- Csak felmelegítelek. - hümmögte.
- Pfft, miért, talán homónak nézek ki? - gúnyolódtam, de ezt ő halál komolyan vette, mivel felém fordult, és ezt mondta:

- Én az vagyok...

Itt van nektek egy kis cucc mert miért is ne? Unatkoztam...

Nem, nem ismerem jól a Yandere Simulator játékot, csak mint mondtam, unatkoztam.

Omi-nee, nagyon várom az újabb teóriáidat, ha ide most kommentbe elmondod!

Remélem elmondod, mert akkor mondok pár spoilert! 7w7