Ismeretlen "ellenség" 5/???

Poland szemszöge

Este érkeztünk el Romania ajtajához. Ezt azzal magyarázom, hogy Czech Republic hamarabb kezdett el inni, minthogy Hungary mondta volna hogy versenyeznek, így kicsit berúgott, de mostmár nagyjából kiheverte.

Lényeg a lényeg, Romania háza kábé egy folyosó volt, ahonnan rengeteg ajtó nyílt. Ezeknek a fele zárva volt, és csak egyet találtunk, ahol kapcsoló is volt.

Beléptünk abba a szobába, és csak pár polcot láttunk, egy íróasztalt, és egy nyitott könyvet. Jobban megnézve a helyet a polcokon a könyvek kis része még üres volt, és ami pedig telve, az mind valami furcsa latin betűkkel volt tele.
- Semmi más? - kutakodott Czech.
- Nem tűnik úgy. De még talán... - nézett a könyvre Hungary, ami nyitva állt. Elővette a telefonját, és a könyv felé irányította.

- Áhá! Okos kütyü ez! - kiáltott fel, és az egész csapat köré gyűlt.
- Beszkenneltem a feliratot, mint román, és értelmes szöveg jött ki! Vagyis, elsőre annak tűnik. - akadt meg, majd végigfutott pár sort a zöld szemeivel.

- "Drága Húsz!"...ez biztos jó? - húzta az időt.
- Nem tudom, nézd tovább! - válaszoltam.
- Szóval... " Egy ideje csak máson gondolkodok, mint ami természetes. Talán az életem sokat ér? Valaki megbecsül, vagy csak a kapaföldet kívánják rám?" - Ez aztán epik!
- Ugyanúgy furcsa, depressziós, ismerős...?
- Igaz, nem megszokott Romaniától.
- Folytassam?
- Aham.
- "Néha úgy érzem, hogy csak valami állat vagyok, amit az állatbarátok csalnak magukhoz, miközben mást is akarok. Más életet akarok talán? Vagy felejteni akarom a múltat? Tudva hogy anyám se nagyon kedvel, én mindenkit csak utálok, és teszem magam. Egy álcázott bérgyilkos, aki a haragjának engedelmeskedik, és megöli a szeretetet iránta..."Romania"... - olvasta végig. - Nagyon ismerős...

Még egy kicsit szétnéztünk pár szobában, majd felfedeztem egy olyan ajtót, aminek laza volt a zára, lehet hogy nem is volt bezárva. Kinyitottam egy kissé nehezen, de megoldottam, és egy üres szobába léptem, ahol a földön csak pár nedves folt volt. Felnéztem, és elakadt a lélegzetem. De egy dolog jutott eszembe. Hungary nem láthatja ezt.

Gyorsan becsuktam az ajtót, és Hungary után mentem.
- Ömh, hé Hun, megkaphatok a tőrödet? Már ha itt van... - vakartam a tarkómat.
- Mire kéne? Szívesen megoldom neked, ha használni akarod. - mosolygott. Jézusom, ezt el fogom szúrni.
- N-nie, tudok vigyázni magamra! - válaszoltam izzadva.
- Rendben... - kotorta elő valahonnan. - De azért vigyázz vele...
- Rendben! - hadartam, majd szinte rohantam is vissza, azt is óvatosan, nehogy gyanús legyen.

Beérve ismét abba a szobámat, elmondtam magamban a tervet.
Egy, felnézek, és látom a csüngő Romaniát.

Kettő, na ezt még tisztázni kell egy kicsit, de megmentem a "levágom a kötelet" módszerrel.

Három, pedig hogy jó gyerek módjára beárulom Romaniát, és ha minden jól megy, megmenekülünk ettől az egyre bizarabb helytől.

Az első kettő lépés simán is ment, miután megtisztítottam a kötéltől, márcsak ott kellett hagynom, egy kicsit ártatlanul körbejártam az ajtó részleteit, majd jött a harmadik része a tervnek, miszerint beárulom. Persze egy szóval se mondtam, hogy "Hát igen, megtaláltam Ro't, csak kicsit megakarta ölni magát egy kötél segítségével, és most kába, mert az országok nem halhatnak meg csak úgy" mertannak semmi értelme nem lett volna, meg nem is lett volna nálam megszokott.

Szóval nehezen felvertük Romaniát, akinek az első kérdése már gyanús volt.
- K-kik vagytok? - nézett ránk, majd megugrott, és Hungary felé kezdett nézni.
- Mit keres itt ez?! - kiabált, mire letudtuk őt őrültnek és hülyének.
- Vá-vá-vá-várjunk. Van egy ötletem. - nyugtatot le minket Czech Republic. - Mennyit írunk?
- Kétezertizenkilenc, Decembeeeerrr... - nézett a kezére, gondolom számolni akart, de nincsenek ujjai, mint ahogy nekünk sem, így nem ért semmit.
- Miért hittem, hogy vannak ujjaim? - halkult el, persze mi tudtuk.
- Idefigyelj őrült román. Kétezerhúsz, Február harmadikát írjuk, de pár perc után már negyedikét, szóval én mennék haza, ha megengednéd. - folytatta Czech zabosan.
- Czech, ő nem emlékszik semmire... - jött rá Hungary. - De ha nem segítesz, rendben, majd egyedül elintézem.
- Te nem intézel el velem semmit! - jelentette ki Romania.
- Kénytelen vagyok... Csak szóljatok a németeknek, hogy vigyázzanak még a fiamra.
- Fiadra?!
- Igen, jól hallottad... - sóhajtott Hungary. - Hosszú éjszakánk lesz...

Heeeeey, egy korai rész, hehe...heh...

Mindegy is, csak úgy kérdezem, hogy megrontsam a ti picike lelkeiteket egy kicsi megerőszakolással, meg ilyesmivel, Senpai, és a többiek?

Heh, nem mintha lesz, mert csak valószínű, meeeg egyébb...

Szóval ja, kekszi részekre gondolok...