Hungary szemszöge

Nem is tudom hogyan kezdjem.
Szerencsére sikerült megállítani Canadát, illetve közös erővel sikerül Slovakiát is észhez téríteni egy időre...

Ott voltunk épp az ajtaja előtt Romaniával, berontásra készen, amit meg is tettünk.

- Véged! - kiáltott Romania, amire Slovakia felkapta a fejét.
- Héhéhé, nyugi, egy kis szünet. - szólt bele Slovakia, aki itta tovább a kofalát.
- Bele se kezdtünk, miért lenne szünet? - masszírozta a halántékát Romania. - Bár inkább talán bele se szólok.

Slovakia befelyezte az ivást, és a sarokba dobta az üres műanyagot, majd Romaniára nézett.
Már tudtam hogy bliccelni akarja az egészet.

Ebben a pillanatban viszont egy gyors dolog történt, pontosan nem tudom mi...furcsa volt, és Slovakia kezéből áramlott valami fény, ennyi.

Azonban ez, mint mondtam, gyors volt, és nem lényeges, szóval megindultam rá, de miután Romania, és Slovakia sem mozdult, ezért kérdően néztem Romaniára.

- M-mi a franc történt?! Mi van a szememen?! - tapogatózott Slovakia, kicsit más hangon. Romania ugyanígy reagált, csak nem szólalt meg.
- Óóóó, átkozott... - tátogott Romania.

- A TE TESTEDBEN VAGYOK, GYÖKÉR!!!!! - kiabáltak. Oké, én nem tudom mi a [^^"]sz van, és hogy mi az, amire ilyen hamar rájöttek, de utálom.
- Báááár, ez nem is olyan rossz! Mivel nos, egy ilyen ország vagyok hogy..."România vagyok, imádom a padlizsánt, a káposztát, töltőtollat, és Transilvania az enyém!" - vékonyította el a hangját Romania...vagy Slovakia, én már nem tudom.
- Hé, Transylvania már nem az enyém! És csináld ezt vissza! - húzta fel magát Slovakia vagy Romania...
Izé...belebonyolodtam.

- Rendben, szóóóóóval éppen eldobtam a kofala palackját. Majd fény szűrődött a kezemből, és furcsa szalagok jöttek...valahogy így tartottam a kezem ahhoz...? - mutatta Roma- inkább Slovakia a kezét, ami ökölben volt, csak a kisujja volt kissé behajtva.
- Semmi? - néztem nagyon belehajolva a fülébe, amitől kirázta a hideg.
- Hékás, ne beszélj egyenesen a fülembe! - válaszolt mérgesen, majd viszont megint bámult. - Oh, megint én vagyok. Akkor ezt most álmodtam, vagy hülyeség az egész?

- Azt hiszem a második...de akkor vége a szünetnek? - tértem a lényegre.
- Ne! Neeeem mooosst, plííízz... - ellenzett Slovakia.
- Ezt miért kellett így megnyújtani? - értetlenkedtem.
- Azt hittem, epik lesz. De akkor ezt a cuccot meg kell mutatni Chinának, nem? - kérdezte Slovakia.
- Végülis ja... Ő kérte, ha furcsa dolog történik a kezünkel, akkor szóljunk.... - egyeztem bele. Slovakia erre elégedetten távozott, de azért még mormolt egy "Szurkoljatok, hogy ne haljak meg semmilyen vírusban-t".
Romania később is megbosszulja a folyó esetet. Én meg visszamentem az otthonomba beszélgetni a többiekkel...

Éppen ott tartottunk, hogy Czech lakatolta be a házát a visszatérő Slovakia elől, mikor benyitott Erdély.
- Szia Hun! Van valahol még egy kis fűszerpaprika tartalékban? - kérdezte kikukucskálva.
- Nincs, már egy két napja jött Turkey-től megint ajándékba, mert "Az utódom vagy, megérdemled!", szóval már rég elfogyott. Pedig hiányzott a reggeli borból... - fogalmaztam meg a gondolataimat, tudva hogy nem érdekli annyira.

- Bor? Reggel? Valami történhetett... Te csak délelőtt iszol ritkásan bort, reggel általában csak gyógyfürd-
- Igen igen, de Romania használta, szóval a fene fog abban még ázologni.
- Oh... De bort csak akkor iszol, ha ideges vagy. Ezért iszol délelőtt...szóval...
- Rendben, nézd ezt meg. - sóhajtottam, majd megmutattam a képet, amit még Russia küldött.

- Mi a retkes székelykáposzta savanyúszagú árpádházi címert másolt tót, vagy milyen származású véres átkozott Trianon büdösen határozott lepcsi az a "fangörl"?! - értetlenkedett Transylvania.
- Fogalmam sincs, még a latint se nagyon értem! De a lényeg az, hogy rengetegen látták Romaniát úgy ahogy itt, és ezért segítettem neki elintézni pár dolgot. Ezért lehetek ideges, meg...furcsa dolgok történnek... - masszíroztam az államat.

- Nosss...
- Nos, mi?
- Akkor nincs?
- Nincs, még ezen agyalsz? - emeltem fel a fejem.
- Rendben, akkor kérjek Turkey-től? - pislogott.
- Magadnak kérhetsz, én túlélem enélkül... - fordultam vissza a telefonom felé, ahol még mindig ugyanaz volt a téma:

Polska: Czech, túlgondolod, ha Slovakia bármit elkaphatna, már rég megtette volna Hungary körzetében...

Czech.Rep.: MIÉRT?! HUN IS VÍRUSOS?! RENDBEN, TE SEM, ÉS HUN SE JÖN BE HOZZÁM!!!!

Polska: Istenem, Hungary ilyen időkben mindig influenza fenyegeti... Akkor meg miért nem Romaniát is, tavaly ilyenkor kanyarós volt...

Czech.Rep.: RENDBEN, SENKI SEM JÖN BE HOZZÁM!!!!!!

Itt az ideje közbeszólni, vagy legalábbis váltani...

Hungary: Sziasztok! Lehetne más témáról beszélni?

Influenza(Hungary): Azt mondtam, más téma!

Influenza barátja(Poland): Most már én is így vagyok ezzel...

C

zech.Rep. offline

Influenza: Remek...

Slo': Sziasztok! Mi történt a neveitekkel?

Influenza: Kérlek állítsd vissza!

Slo': Oké...

Czech.Rep. online
Czech.Rep. offline

Kínai vírusok(Slovakia): Na ne szórakozz! Valaki?

Azta, újabb fantasy cucc! Tudom hogy megőrjítlek ezzel benneteket, ugyanis én is, így vagyok ezzel...megőrjítem magam...