Hát igen, szerettem volna már egy ideje elmondani nektek, de nagyon sokan támogattok az olvasással, és ezt örömmel látom hogy élveziket(mármint nem úgy te kis perverz)!

Szóval úgy döntöttem, hogy majd írok egy második kötetet is! Igaz, kábé minden könyvemet így felyezem be, de na, erre kifelyezetten büszke vagyok...

(Apropó, Akik nem CH fanok, azok most meg vannak lőve...)
Szóval finálé első rész...

Ismeretlen "ellenség" Finálé

Hungary szemszöge

A tegnapi est még mindig sokkolt. Belegondolni is rossz volt hogy konkrétan helyet sem adtam Romaniának a szívemben. Rossz belegondolni hogy közöltem ezzel Romaniával, hogy nem kedvelem. És most a naivitásának hála miattam fogja enni magát. Bár az ő hibája? Nem az ő hibája. Hisz' nem emlékezett senkire és semmire. Bár mi úton?... Azt se nagyon tudom. Csak volt amikor Poland szólt...és ez lett a vége. Mindenre emlékezik, ami egy hónappal történt, de örök életére béna lesz a gondolattól, hogy valaki, akit kedvelt még, az időt sem adott neki.

Nagynehezen feltápászkodtam, és a fiamra néztem. Békésen aludt, nem úgy mint én. Kicsit megsimogattam a buksiját, majd kimentem egy kicsit más körzetben lenni. Poland ha itt lenne, és mindent elmondanék, talán megbocsátana a melegségem miatt, és megnyugtatna az előzők után. De ehhez nincs elég erő a lelkemben.

Nincs elég erőm hogy bárki másnak elmondjam Czech után.

Mert mivan ha mindenki azt állítja, hogy:

"Lehet Romania nem igazán megerőszakolni akart..."

Nem tudom hogy hogyan segíthetnék neki. Lehet beszélnem kéne vele, vagy kárpótolno-

Gondolataim közben viszont a telefonom csörgése megszakított. Csak ránéztem a névre, és szinte azonnal felvettem.

- Szia Hun! Csak úgy kérdezném, hogy így lenne kedved pár napra lemenni? Tudod, csak úgy haveri kör... - köszöntött a barátnőm, Lengyel.
- Heló Pol', csak úgy találkát mondtál? - köszöntöttem vissza egy kérdéssel.
- Aham, Transylvania is jöhet! Meg persze most Russia, America jön a saját kontinensük terén, meg még akit csak szeretnél! - folytatta. - Meg persze a tipik csapat, Austria, Czech Rep', Niemcy, Slovakia, Romania, meg talán Liet... - sorolta végig. Ez egy lehetőség számomra. Csak hát... Ott a kissebb, aki annál nagyobb probléma.
- Hát...Austro-Hungary... Van valaki aki vigyázna a kicsire, ha esetleg nem érek rá? - hadartam.

- Serio Węgry?! - tört rá az anyanyelv. - Úgy értem, egyébként biztos valaki felvállalná! - helyesbített.
- Rendben, akkor jön velem! Negyed óra múlva ott leszek! - szóltam oda neki.
- Tak! Kocham cię! - búcsúzott tőlem.
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el. Lehetőségem van javítani!

Kicsit késve, de megérkeztem a két családtaggal, Transylvaniával, és persze a szeretetzacskóval.

- Végre megérkeztetek! - sóhajtott Czech. - És most nem csak rátok vagyok dühös, hanem nézzetek az ajtóra... - mutatott a ház felé, ami úgy tíz méterre volt. Gyorsan odarohantunk Transylvaniával, és...

- NINCS SZESZES ITAL?!?!?! - kiabáltunk fel fájdalmasan.
- EU hibája... Tehát eltiltott mindentől amit szeretek...tévé, alkohol... és még Slovakia a szobatársam. - fordult el. Vele együtt fordultam, hátha valamire néz. Várjunk... Valamit láttam a szemem sarkából? Vagy képzelődök? Ahj, mint azokban a romantikus történetekben, amikor kémkednek utánad!

- Föld hívja Magyarországot! - paskolta meg a fejem a testvérem.
- Izé, ez a föld... - közöltem vele finoman, hogy figyelek.
- A kicsi lehet távol tőled. Austria átveszi! - közölte Slovakia, mire odafordultam végre, ahova Czech is. Hát...Czech szerintem dühében kissé megsimogatta, és szerintem csak kutyát utánozva van a földön.
- Apropó megéreztem. - közöltem vele, tekintve a hangokra a fejemben, ami magyarázkodtak Austro-Hungary-ről.

Irritáló. És ezt ő is megérzi. Elég a hármunknak a közelben lennie, és ez a vége. Ezért is vagyok a fiammal, Austria nélkül.

- Szóval ő bent van a fivérével! Csak hogy ne zavarjon... Elvihetem a kölyköt neki? - emelte fel Slovakia a kezemből Austro-Hungary-t. Én csak vállat vontam, mert én ilyen [^^"]csög anya vagyok, tudjátok.

Kicsit megmutattam a részleteket Transylvaniának, a többiek Germany-t, Russiát, Americát, és Lithuaniát kiokosítani. Lithuania szobájában volt még két hely, eredetileg Estonniának, és Latviának, de jelenleg Russiának és Merikának szolgált a folyosó végén.

Szóval nem hinném hogy Liet bármennyit is fog a szobájában tölteni két szerelmes gerlével egy szobával. Bent még egy kicsit közel voltam Austriához, ezért kimentem szellőztetni a fejem.
- Hé! - köszöntött Czech.
- Slovakia? - kérdeztem köszönés nélkül. Csak vállat vont.
- Mi más? - válaszolt közönyösen. Majd kotorászni kezdett, és elővett valami dobozt.

- Kérsz? - kínált meg cigarettával. Na jó, ez meglepett.
- Nnnnnem kösz. - néztem.
- Ahogy akarod. - gyújtott rá. Pár csöndben álltunk, majd nagyvégtére megszólaltam:
- Amúgy te nagyon változós stílusú vagy. Néha kisgyerekesen nyavajogsz, néha kislányosan animációs sorozatokat nézel. Néha tinédzseresen flegmázol vissza, párszor erős férfiszerűen leszel tisztességes részeg, valamikor meg meglepsz a tüdőkárosításoddal. - soroltam. Erre kietesztett egy kis füstöt, és nézett engem.
- Én ilyen? Lehet. De Romania...ő aztán az igazi skizofrén! - tette vissza a szájába azt a vackot.
- Romania? - néztem a szállásunkra, ahol váratlanul látható volt az említett ember a ház tetején ülve.
- Bezony! Tudod mondtam hogy kutakodtam utána...sokkal rejtélyesebb mint hinnéd! - folytatta. - Persze ha te is szenvednél vele...bár ezt meg kell oldanod valahogy, ugyanis én el nem mondom.

Közben Romania észrevette hogy a ház tetejéről nézem, ezért mintha szégyelné magát, elfordult vörösen szemforgatva. Mire visszafordultam Czechre, már rég eltaposta a csikket, és szintúgy rámnézett.
- Szerintem ismerkedned kéne vele. Sokat segítene, és talán gondolkodnod se kell ezeken a szavaimon.
- Apropó, hol szerezted ezt a cuccot? - értettem az előző füstmutatvány alatt.
- Találtam. - közölte velem a maga hangszintjével. - Épp jókor.

És elment. Hát, most azt hiszem megint egyedül vagyok. Nem is baj. Amíg kint vagyok, becsempészhetek pár üveg nedűt... EU csak nem harapná le a fejem ez miatt. Inkább a karom.

Már este volt, Austria is aludhatott, így kevésbé volt zavaró. Éppen a zsákmányomat vizsgáltam, amikor a padló recsegését hallottam...

Folytatás várható a következő részben...

900 szó!

Hát, elég régen volt rész, tudom, de azért 900 szó, azért ez valami!