Úton a célhoz 4/???

Romania szemszöge

- Ébredj román! - kiabált a még mindig idegen maszkos.
- Hékás, ne szórakozz a himnuszommal! - vágtam vissza a képébe.
- Rendben. - vont vállat. - Mit tehetek, hogy kvittek legyünk?
- Talán segíts. - flegmáztam halkan feltápászkodva.
- Pontosan tudom hogy mit akarsz te segítségnek... - kezdett bele valami hosszú dologba.
- Mit?
- Keresed azt, aki a babérkoszorút adta neked név nélkül.
- Ez durva, honnan tudod?
- Én...? Nyílván aki veled volt, és mondtad neki...
- Ismered Hungary-t?

- Még szép hogy ismerem! - kezdett el kacagni, majd elhalkult, és mondani akart valamit, de felhúzta magát, és dobogni kezdett.
- Ahjj, nem tudom elmondani amit ő akart neked! - idegeskedett. Majd hirtelen éreztem, hogy süpped a föld. Majd hirtelen be is szakadt alattunk.

Szerencsére nem volt túl mély a szakadás amit csináltunk, de azért nem tudtunk kimászni, így ott ragadtunk.
- A fene! - akadt ki. - Ezzel most egy ideig elleszünk!
- Nincs ötleted? - reménykedtem.
- Sajnos van. De áldozat is kell hozzá, amit nem szeretnék. Tehát... Jól vagy? - tért át rám.
- Hát...folyton érzem a fájdalmat, de kezd jobb lenni. - hökkentem meg a hirtelen kérdéstől. - Mire akarsz rátérni?
- Semmi-semmi... Csak hátha akarsz repülni... - tette fel elhalkulva.
- Na elmész francb-! - szóltam el magam, majd rájöttem, hogy ez nem az ő hibája, hogy nem szólt erről. Én voltam olyan balfék hogy nem jutott eszembe, talán egy súlyos sérülést kikerülhettem volna ezzel, ha emlékszek.

- Nem hinném, hogy ezt bírnám. "B" terv? - szóltam bele a csöndbe.
- Arra rá kell készülnöm... - üllt le a hideg kőre. Várjunk...kőre... Ez az egész ki volt építve, talán pont erre a célra?!

Egy ideig csak üllt, és nézett körbe, én meg ugyanezt csináltam, csak álló verzióban. Igen, ez határozottan kiépítve volt, bár az még kérdés, hogy minek. Az egész csak egy nagy kocka volt, semmi egyéb.

- Figyelj, azt hiszem itt az idő... - sóhajtott, majd felállt.
- Szóval Hungary mondani akart volna valamit... - kezdett matattni a fején valamit.
Most lebuktatja magát? Ez érdekes lesz...

- Szóval most itt van előtted, hogy elmondja...

Oké, ez sokkoló. Konrétan Ungaria volt mindvégig?!
- Hun, most komolyan beöltöztél az idegennek va- - némított el a szám letapasztásával.
- Nem, mindvégig én voltam. Francért lennék én egy idegen haverja csak mert valaki üzletelt ezzel! Csak úgy gondoltam hogy jóba lennénk, de nem akartam úgy odamenni hozzád, hogy "Csá, akarsz szövizni?" mert az úgy már a bunkóság széle. Vili? - suttogta elém. - Szádon lakat, vagy ha nem zárod be, kitömöm a szádat az égett húsoddal, majd bezárom neked, azzal már némán megleszel...

- Ezzel most mégnagyobb bunkó vagy számomra. Csípem! - jegyeztem meg mosolyogva. Erre csak megforgatta a szemeit.
- Szóval most letehetek egy nagyobb vallomást? - türelmetlenkedett, miközben éppen az agyam dolgozta fel a friss adatokat.
- Előtte szabadíts ki minket, ha tudsz! - válaszoltam nagysokára.
- Én talán nem, de meg van a kulcs hozzá, amivel mások kinyítják a szabadságot számunkra! - imádom a fogalmazását. Majd feldobta az álruhájának darabjait.
- Ezt most miért kellett? - értetlenkedtem.
- Csak előtted bukok le, ha rajtam lenne, az túl gyanús lenne. Ha fent van, az kevésbé észrevehető. Ráadásul fent lehet nem is veszik észre! - magyarázta.
- Többen jönnek? - futott át a fejemen.
- Remélhetőleg.

Majd sípolt egy akkorát, ami már nekem fájt.
- VISEGRÁDIAK!!!!! - ordított, bár lassan már semmit se fogok hallani.

Pár perc múlva suhogást hallottam, majd hangokat, amik szinte fájtak az utóbbiak után.
- Itt V4! - jelent meg a szakadék szélén Slovakia.
- És V3... Slo', előbb Polandnak kellett volna kezdenie, majd nekem, és a legvégén neked. - sandított rá Czech, aki szintén feltűnt.
- Węgry!! Jól vagy?? - futott oda Poland is.
- Na itt a másik szerencsecsomag... - masszírozta a halántékát Czech. - Első, V2, az elején vagy te! Második, Hunt most "V1-nek" kell nevezned, ha hívnak minket!

- Kit érdekel a ti [^^"]rwa animeszerű játékotok, ha Hungary ott van lent! - tért a lényegre Poland.
- Igaz, V3, most ez nem igazán számít! - egyezett bele Ungaria.

Czech Republic szemszöge

- Hát akkor terv... - engedtem el a homlokom. - V1, ha jól tudom, V1ellenség#1-nek van szárnya, illetve neked is. - tisztáztam.
- Várjunk, "V1ellenség#1"???! - kérdezett rá Romania értetlenül.

- Úgyérti, khmm, V1ellenség#1 nevét beállítom "V1szövetséges#2-vé". - javított Hungary. - És ő sérült, én magam nem tudnám kivinni.
- Én két embert hoztam el repülve. - közölte Poland hallkan.
- Ahww, vajon ki a szövetséges#1? - nézett Polandra a bátyám.(7w7)
- Az most nem számít. - vörösödött Pol. Majd alattunk megindult a föld. Az a kocka, amiben Hungary és Romania állt, kezdett becsukódni.
- Ez is valami modern cucc?! - akadt ki Hungary. Persze ő még csak egy hónapja kapta az első használt okostelefonját, nem illik ezért kinevetni mert ilyesmit nem ért.

- Van egy ötletem! - játszotta az okost Slovakia. Közben Hungary és Romania elkezdett valami mással foglalkozni. Nem hallottuk az egészet, hogy miről pontosan, de most csak az érdekelt, hogy talán a bátyám végre nem síkhülye.

Odahajolt a már kis részhez, és bedugott valamit rajta, amíg az ajtó be nem csípte.

- Mit csináltál? - nézte Poland.
- Egy kis reményt számukra, V2. - hajolt föl.
- Ez-... Ezt hogy érted? - tudakolta meg mégegyszer.
- Tudod az amerikai szokást. Ha van két ember alatt fagyöngy, szerencsét hoz haaaa...?~ - sziszegte a fogai közt.

Tévedtem. Ugyanaz marad. Egy síkhülye, aki a szerelmi kapcsolatok függője.

Hungary szemszöge

- TE MOST HALÁLKOMOLY VAGY A KI[^^"]SZOTT AGYADDAL?!?!?! - hallottam Czech hangját átszűrődni. A többiről lemaradtam, annyit már nem tudott átengedni a fal. Minimális fény volt, nem is tudom honnan jött. Romania nagyon nézett felfele, de nem tudtam érteni, hogy mit néz annyira.
- Mi olyan néznivaló? - néztem amerre ő is.
- Fagyöngy. - válaszolt kurtán.
- És?
- Nem ismered az amerikai szerencsehozó szokást?
- Nem, de még mindig Európában vagyunk.
- Ki tudja? EU nem mondott semmit.
- Akkor kivele, mi az? - adtam fel.

- Ha egy fagyöngy alatt áll két ember, és csókolóznak, akkor szerencsét hoz. - húzta fel a perverz mosolyát.
- Kizárt, már volt csók egy hete. - hagytam ezt annyiban. Kicsit meglepődött az "egy hete" kijelentésre, de ismét visszállt az a tipikus mosoly.
- Naaaa, még egy?~ Csak egy rövid, és gyors. - próbálta belém beszélni. - Szerencse kedvéért...~
- Nyeh, jó... De túlélem szerencse nélkül is! - toldottam meg. Erre megfogott, és egy tényleg gyorsat adott az ajkaimba. Igazából nem is rossz, csak jobb lenne, ha mástól kapnám...

Majd hirtelen egy fénycsíkot láttam egyre nagyobbnak látni, majd megláttam egy idegent egy ajtóból nézni minket.

Zavartan eltoltam Romaniát magamtól, amire kuncogni kezdett szörnyen nőiesen.
- Félni nincs ok, csillagjaim... - tekintett Romaniára, aki szerintem tényleg megijedt tőle. Vagy azt is kinézem belőle, hogy egyszerűen nem bízott benne...