??? szemszöge

Egy nagy ajtó előtt álltam. Csak bámultam azt a nyomorult ajtót, amire gyöngybetűkkel volt felvésve a tulaj neve. Tudtam hogy bent leszek, de pontosan nem tudtam hogy mire számítsak.

Mondhatni, féltem.

Lassan összeszedtem magam, megígazítottam a leginkább ünneplőnek tűnő ruhámat, és bekopogtam.

- Bemehetsz! - szűrődött ki egy női hang. Első találkozás...
Kinyitottam az ajtót, ami nyekeregve köszöntött vissza. Az egész helyiség inkább egy irodának tűnt, falokon képek, legelől egy íróasztal, háttérben meg az illető hölgy.

- Mi járatban? - vett elő pár lapot, majd felém fordult lenézően. Megköszörültem a torkom, majd beszédbe elegyedtem.
- A neve- - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Személyes ügyeket ne most, csak mond, miért vagy itt! - tért a lényegre ridegen. Játszva a szabályt, újraindítottam a mondandómat.

- Szóval Europe területén szeretnék élni ideiglenesen, lehetőleg a közép részén. - mutattam be a tárgyat, amire még lesujtóbb pillantásokat kaptam.

- Nem hinném, hogy ideillő lennél... - fordult a lapjaira tekintve.
- Döntsön maga, hol legyek. - fogtam rövidre a választ.

- Nézzük... Név most?
- Vezlania lennék. (ejtsd: Vézlánia)
- Értem... - firkantotta fel. - Ország, vagy esetleg fejedelemség...?

Nagyot nyeltem.
- Nép. Egyszerűen csak egy nomád nép Asiából.

Erre kaptam talán a leglesújtóbb tekintést, majd áthúzott valamit.
- És még ez akar itt lenni... - mormogta magába. - Pontosan milyen nép is?
- Vezlánok. Negyede német, a maradék magyar, két-három százalékban szláv.

- Remek... - szarkaztizált. - Nem? Szexualitás?
- A nem női, de a szexualitás mégis miért kéne? - vontam kérdőre.

- Függ az országhoz, akihez jöhetsz. - közölte. Ezek szerint egy helyen fogok élni egy országgal? Ez remekül hangzik!

- Heteroszex vagyok. - halkultam el. Teljesen lefoglalt hogy kivel fogok együtt lenni itt.
- Pénznem?
- Ahol esek, eddig Russia ajtaja körül érkeztem, tehát most orosz rubellel fizet a nép.
- Hivatalos nyelv?
- Eredetileg magyar, de kell tudni németül is.
- Zászló, címer van?
- Zászló van, bár nem rossz ötlet a címer...
-

Lehetőleg a mostról beszéljen.
- Igaz. Tovább?
- Megtudná mutatni? - pillantott rám.

Erre a nézésre felmutattam még egy régebbi darabot a karomról. Felül fekete, alul fehér, balról egy háromszög, amiben vörös, fehér, és zöld vízszintes csíkok vannak.
- Egyedi, nem is hasonlít egy ittenire sem... - bólintott, majd újra írt valamit.

- Szóval? - érdeklődtem.
- Mit akarna még? - vágott vissza.
- Hova kerülök? - folytattam.
- Két országhoz illene a legjobban. Egy hárommillió fős ország, és egy csaknem tízmillió fős. A hely szinte ugyanannyi, 'melyik hangzik kedvezőbben a tárgy. - vett egy másik lapot elő. Nehéz. Mindkettő jónak tűnik más-más okokból. Bár...

- A hárommilliós tetszik jobban. - választottam.
- Szerintem is ez a legjobb választás...jobb mint az alkoholista... - suttogta még oda. - Másnap jöjjön vissza, még szólok az illetőnek magáról.

Alig hiszem el. Ez könnyebben ment mint gondoltam. Elég meglepő.
- Köszönöm Europe! Az egész csak pár hónap lesz! - hálálkodtam.
- Ugyan már, nép fizet, és persze ne igyon előre a medve bőrére...szószerint. - motyogta a végét. Indultam az ajtó felé, mikor hallottam mögöttem az ismétlődő mormogását:

"Germán és magyar, ez egy született alkoholista...!"

Szóval itt van ez a Countryhumans Oc, aki Vezlania! (Fent láthatjátok)

Ne kérdezzétek honnan jött a neve...
•--•